Kispest: A nyugdíjast is megverték a lilák

Szombaton elkezdődött az újabb futballszezon.
Nem, most nem az esti Szuperkupa-döntőre gondolunk, hiszen már jóval a siófoki nekigyürkőzés előtt valódi magyar focimeccsen érezhette magát az ember. Hiszen mifelénk mi más jelezheti egy labdarúgóidény beindulását, mint hogy a szurkolók verik egymást…
Pedig a Kispest–Balassagyarmat edzőmeccs előtt nem nagyon várhattuk, hogy itt aztán egy jókora kergetőzés, anyázás, ütlegelés lesz a menü, de mégis sikerült néhány erős fiúnak mozgalmassá tenni a délelőttöt. Mert míg a melankolikusabb Honvéd-drukkerek azon filozofálgattak, hogy az állóhelyi szektorokban lassan már számháborúzni is lehet, akkora a dzsungel, egyszer csak harsány "cigányozás” ébresztette föl a jónépet. A főbejárat felől ugyanis vagy negyven újpesti jelent meg, igazán harciasan.
Jogosan kérdezhetik: vajon mit keres negyven újpesti egy Kispest–Balassagyarmat felkészülési mérkőzésen?
Néhány hete a Honvéd-fanatikusok bunyóztak egyet a Bozsik-stadionba egy másik edzőmeccsre érkezett lilákkal, és ilyenkor ugye illik visszavágni. Csakhogy az újpesti had nem nagyon találta azokat, akik a múltkori balhéért felelősek voltak, ezért a kollektív bűnösség elve alapján a korlátnál álló egyszerű Kispest-szurkolókat kezdte kergetni. Menekült, ki merre tudott.
De nem mindenki tudott.
"Ötvenkilenc éves rokkantnyugdíjas vagyok, bottal járok, a fiammal voltam kint a meccsen – jelzi egy, a szerkesztőségünkbe telefonáló úr, hogy őt bizony nagyon nehéz összetéveszteni egy huligánnal. – A gyerek egyből kapott egyet, és amikor megkérdeztem, hogy miért bántják, a válasz az volt, hogy te szemétláda, te is kapsz, és mindjárt jött az ütés. Aztán meg hadonásztak előttem azzal a bottal, tudja, a viperával. Most jöttünk a kórházból, a fiam agyrázkódást szenvedett, nekem a szememmel lett baj. Természetesen feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen, és nagyon kérem az illetékeseket, tegyék lehetővé, hogy aki még ezt a magyar futballt is látni akarja, annak legalább ne kelljen félnie a meccseken, hogy összeverik.”
Sajnos, és megint félni kell.
Amikor repülnek a sörösüvegek az ellenfél szurkolói felé, meg repül a metróból kifelé a tizenöt éves kissrác, akkor az emberek többségének undora támad ettől az egésztől. Eljutottunk odáig, hogy már senkit nem zavar, ha a verekedős kedvű urak szépen felaprítják majd elföldelik egymást, de nem bánnánk, ha a rokkantnyugdíjasok, a gyerekek, a nők meg úgy általában a normálisabb honpolgárok kimaradnának. Mert nem kell ahhoz viperával fejbe vágni valakit, hogy meghaljon, elég, ha megcsúszik menekülés közben a lépcsőn, és nyomorékká válik.
Tényleg ezt akarjuk?
Szerencsére ilyen nagy tragédia most nem történt, bár néhány néző, no és Faragó István alaposan megemlegeti a napot.
"A hátsó lépcsőn beszélgettem, amikor elkezdődött az egész – magyarázza a kispesti csatár. – Láttam, hogy mindenki szalad, ezért én is elkezdtem futni. Na ezt nem kellett volna, mert így utánam jöttek, majd elölről is felbukkant egy csoport. Egy hatalmas ember egyből le akart ütni, de szerencsére elhajoltam, a következő viszont már oldalba talált. Felszaladtam a domboldalba, de ott nyugodtan agyonverhettek volna, ha az egyik szurkoló nem szól, hogy ezt nem kell bántani, mert játékos.”
Faragónak tehát emiatt nem fáj a feje (a bordája igen), ám azt nem tudja, hol folytatja.
"Szeretnék maradni, de a vezetők nem akarják kifizetni azt a pénzt, ami jövőre járna. Így lehet, hogy váltanom kell, csak az a baj, hogy mindezt későn tudtam meg, és már beteltek a keretek. Még nem tudom, mi lesz, egyelőre csak az biztos, hogy ha lemondok a pénzemről, ingyen igazolható vagyok.”
Hasonló feltételeket kapott Lőrinc Antal is.
"Két és fél évet fociztam Kispesten, és bár mindig kiesőjelöltek voltunk, a két hetedik hellyel nem okozhattunk csalódást. Most azonban a tulajdonosok nem tudtak garanciát vállalni a pénzemre, így a Haladáshoz szerződtem három évre. Abban viszont bízom, hogy az első osztályt csak egy szezonra hagytam ott…”
Lőrinc már nem is játszott a Balassagyarmat elleni meccsen, ahol a Kispest három csapatával (legvégül a juniorokkal) is pályára lépett, és az első félórában igazán jól játszott. A román próbajátékosokkal, Nagy Rolanddal és Laczkó Antallal még tárgyalnak a vezetők, az újpesti Szlezák Zoltán is kispesti lehet, Piroska Attilával pedig már sikerült megegyezni, csak a lilák áldása kell.
Igaz, a lilák áldásából szombatra elegük lett a kispestieknek…