Kézzel fogható német siker

Tájkép csata előtt: csupa mosolygós arc mindkét táborban. A németek gyakorlatilag biztosra mentek, eszükbe sem jutott, hogy az Egyesült Államok elleni mérkőzés számukra a végállomást jelentheti. Mi tagadás, eddigi eredményeik alapján volt okuk a bizakodásra, hiszen csoportjukból elsőként léptek tovább, majd Paraguaynak esélyt sem adtak a nyolcaddöntőben. És fokozzuk még: a sokak szerint a világ legjobb kapusának tartott Oliver Kahn mindössze egy gólt kapott az eddigi négy meccsén, miközben társai tizenkétszer "köszöntek be” a négyszer kilencven perc során. Vagyis Rudi Völler legénysége átlagban 3–0.25-re nyeri meg távol-keleti összecsapásait…

Az amerikaiak meg nem lennének amerikaiak, ha nem azt hangoztatnák, hogy nincs náluk jobb a világon. Igaz, szövetségi kapitányuk, Bruce Arena az elmúlt napokban más nem csinált, minthogy agyba-főbe dicsérte a Nationalelfet, ami, jegyezzük meg, felettébb okos húzás volt, hiszen játékosai válláról ily módon levette a terhet. Az újságírók egyik kedvenc szakvezetőjének viccelődni is volt kedve a kezdés előtt: amikor afelől érdeklődtek nála, érzése szerint a sikeres vb-szereplés milyen hatással lehet a sportág otthoni népszerűségére, azt felelte, futballistáin semmi sem múlik, lám, Landon Donovan minden egyes gól után letépi magáról a dresszt, úgy szaladgál körbe-körbe. "Mifelénk ezt nagyon zabálják a lányok, az ő körükben biztos nagy elismerésnek örvendünk…” – vigyorgott Arena.

Akik viszont már most próbálják meglovagolni a Team USA sikereit, azok a politikusok. Az elmúlt napokban, ugyebár, George W. Bush "fedezte fel”, hogy a golfon, a baseballon, a kosárlabdán és a dartson kívül is létezik más sportág, legutóbb pedig a Texas állam kormányzói posztjáért vetélkedő urak jöttek rá, hogy a mérkőzések előtt, közben s után érdemes a televíziót bámuló százezrekhez szólni. "Mindig a csapatjátékosok az igazi győztesek. Ezért valamennyi szavazatra szükségünk van egy jobb Texas felépítéséért” – reklámozta magát a demokraták jelöltje, a Jockey Ewinghoz hasonlóan az olajüzletből dollármilliókra szert tevő Tony Sanchez. Riválisa, a republikánusokat képviselő Rick Perry pedig azt igyekezett kihasználni, hogy ezt a vidéket nagyrészt mexikói bevándorlók lakják, így ő még egy spanyol tolmács segítségét is igénybe vette, amikor hozzáfogott, "a mi Amerikánk az első, a republikánus párt a második” típusú dumájához…

Visszatérve Ulszanba: meglepő és mulatságos volt látni, ahogy a lelátón néhány ezer dél-koreai amerikai zászlót lenget, hiszen köztudomású, hogy a két ország nem ápol éppen baráti viszonyt egymással (hiába no, vannak fizető és fizetett szurkolók…). A publikum – váratlan – támogatását élvező jenkik alaposan bekezdtek, a kissé lassúnak tűnő német védelem mögé belőtt labdákkal operáltak, fájdalom, különösebb eredmény nélkül. Odaát Oliver Neuville akarta meghálálni gyorsan Völler bizalmát, ám a 8. percben húsz méterről megeresztett kapáslövése egy méterrel mellészállt. Két perccel később Eddie Lewis is egy métert tévedett, azzal a különbséggel, hogy ő fölébombázta a csapata javára a német kaputól 25 méterre megítélt szabadrúgást. Pontosan fertályóra telt el, amikor néhány pillanatig a Budapest-bajnokság IV. osztályában érezhettük magunkat: a legapróbb részletekre is kínosan ügyelő Dallas bíró Pablo Mastroeni bedobását vélte szabálytalannak…

A 17. minutumban vette kezdetét Donovan és Kahn párharca. A San Jose Earthquakes középpályása előbb kiosztott egy kötényt, majd még egy csellel beljebb lopakodott, aztán tizennégyről lőtt – hogy nem a német kapu jobb alsó sarkába, arról egyes-egyedül a káprázatos bravúrt bemutató Kahn tehet. A 23. percben kis híján előnyhöz jutott a német gárda, ám a Brad Friedel kapujától 12 méterre álló Miroslav Kloséról kiderült, lábbal közel sem megy neki olyan jól, mint fejjel… Az "egy lehetőség itt, egy ott” alapon a következő helyzet az Egyesült Államok előtt adódott: újfent Donovan lépett ki, hölgy rajongói már maguk előtt látták, amint szó szerint meztelen felsőtesttel rohan a kamerák felé, ám jött, mit jött, repült Kahn, és megint hárított. A láthatólag mindenre elszánt német hálóőr a 36. percben mutatta be következő nagy védését, amikor Lewis löketét bokszolta szögletre.

Hogy ne csak a Bayern München egyesét éltessék a Dél-Koreába "átruccant” németek, arról Michael Ballack gondoskodott a találkozó 39. percében: Christian Ziege jobb oldali szabadrúgását okosan és szépen bólintotta Friedel kapujába. A 43.-ban Klose mehetett volna a mennybe, ha Neuville centerezését nem a kapufára, hanem másfél centivel beljebb stukkolja. Na, ennyit az első félidőről.

A második úgy indult, hogy az addig hibátlanul sípoló Dallas "elfelejtett” megadni egy büntetőt az Arena-gárdának. Annyi történt, hogy egy szögletet követően az előrekeveredő Gregg Berhalter kísérelte meg a szinte lehetetlent, azaz bevenni Kahn kapuját, és a labda már túl is jutott a hálóőrön, amikor a gólvonalon álló Torsten Frings "vészkapus” módjára kézzel hárított. Nyilvánvaló tizenegyes – gondoltuk; mehet tovább – intett a skót spori…

Az 55. percben a Kahn–Donovan csata harmadik felvonásához érkeztünk el, ugye, mondanunk sem kell, hogy a 13 méteres lövés után az amerikai a fejét, a német meg a labdát fogta. A folytatásban akadtak ugyan egyenlítési lehetőségek a jenkik előtt (Claudio Reyna és Clint Mathis lábbal, Tony Sanneh fejjel veszélyeztetett), ám az 50. válogatottságát méltóképpen ünneplő Kahn eszén képtelenek voltak túljárni.

Nagyjából ennyi az elődöntőt érő német siker története. A texasi sztori végkimenetele viszont nem ide tartozik…