Első helyet érő, tiszta munka

"Én hiszek a futball tisztaságában.”
A fenti idézet Fernando Hierrótól, a spanyol válogatott egyik legjobbjától származik. Azt kérdezik, a természetesnek tűnő szavak miért érdemelnek egyáltalán említést? Nos, ahhoz, hogy a választ megkapjuk, négy évvel forgassuk vissza az idő kerekét.

Szóval: 1998, Franciaország, labdarúgó-világbajnokság. A D jelzésű kvartettben Nigéria, Spanyolország, Paraguay és Bulgária viaskodott. Két kör után biztossá vált, hogy az addigi összecsapásait sikerrel megvívó afrikai gárda elsőként léphet tovább, ám a szintúgy továbbjutást érő második helyre hárman is pályáztak, ki kisebb, ki nagyobb eséllyel. Röviden a lényeg: az utolsó fordulóban a hispánok hiába vágtak hatot a bolgároknak, miután Paraguay meglepő (vagy inkább gyanús…) módon legyűrte Nigériát, a dél-amerikai együttes ünnepelhetett.
Fair play díjjal azért nem gazdagodott.

Ahogy a filmekben szokás: négy évvel később…
A B-csoportba Szlovénia és Dél-Afrika mellett Spanyolország és Paraguay kapott besorolást. A helyzet viszonylag egyszerűnek tűnt két kör elteltével: José Antonio Camacho legénysége, az addig begyűjtött hat pontjának köszönhetően, már a legjobb tizenhat között érezheti magát, a kérdés csak az, kit "vigyen” magával a negyeddöntőbe, Afrika vagy Dél-Amerika képviselőjét. A pletykák persze megindultak a kezdés előtt. Raúlék leikszelnek Jomo Sono együttesével, és így bosszút állhatnak a paraguayiakon – szólt a leggyakrabban emlegett verzió. Naná, hogy odaátról is üzentek, érdekes, ebben az a José Luis Chilavert járt az élen, aki korábban nem győzte szapulni Morienteséket. "Bízom a spanyolok korrektségében, elvégre egy anyanyelvet beszélünk” – hízelgett a paraguayiak jó húsban lévő kapusa.

Választ csupán Hierrótól kapott: "Én hiszek a futball tisztaságában…”
Az előzményekhez tartozik még, hogy Camacho már napokkal a meccs előtt kijelentette, egy-két ászát pihenteti, és lehetőséget ad a feltörekvő, felettébb ígéretes generáció néhány tagjának. Az egy-két ászból aztán nyolc lett…

Aki azt hiszi, hogy a tartalékok (illetve dehogy tartalékok…) bevetésével gyengült a hispán alakulat, az téved. Sőt: a spanyol "B” jobban kezdett, mint az "A” szokott. Ennek eredményeképpen a 4. percben az idáig "pihentetett” Gaizka Mendieta (aki élete egyik legfontosabb mérkőzésének titulálta a szerdait) adott gólpasszt Raúlnak, bár a kanadai táblázaton helyesebb lenne a dél-afrikai kaput őrző Andre Arendse neve mellé bevésni egy pontot. A 16-os számú dresszben védő kapus ugyanis egyszer már megkaparintotta Mendieta átadását, ám a következő pillanatban kiejtette a labdát – legnagyobb bánatára éppen Raúl elé, aki előbb az üres kapuba gurított, majd szép szokásához híven jegygyűrűjére nyomott egy csókot. Egy perc múlva hasonló szituáció alakult ki Arendse portája előtt, ám az előreívelt labdát, ha remegő kézzel is, de megkaparintotta a kapus…

keretes2 align=right>Ettől aztán olyannyira megnyugodtak az első világbajnoki győzelmüket múlt szombaton, Szlovénia ellen elérő afrikaiak, hogy a mezőnyben abszolút méltó riválisai voltak a nem titkoltan a Világkupára aspiráló spanyol válogatottnak. A tizedik percben például a magyar bajnokságot is megjárt MacBeth Sibaya akart messziről gólt lőni, maradjunk annyiban, hogy csak akart… A következő tíz perc két említést érdemlő momentuma: a 12.-ben Mendieta a góllövők közé is felíratkozhatott volna, ha Aaron Mokoena nem ment Arendse helyett; a 20.-ban pedig Sibusiso Zuma lőtt húsz méterről, maximum húsz centit tévedve.

Pontosan a találkozó egyharmada telt el, amikor az "egyszer fent, egyszer lent” elv alapján Arendse védett egy akkorát, hogy azt még nagypapa korában is büszkén emlegetheti: Fernando Morientes hatméteres stukkolását piszkálta ki a jobb felső sarokból. Amíg ő hátul, addig Benedict McCarthy elöl parádézott: a Porto csatára a 31. percben egyenlített. Hogy a szünetig nem maradt a papíron mindkét társulat számára elfogadható 1–1, az kinek, na, kinek az érdeme? Az első felvonás utolsó utáni percében egy szabadrúgást ritka pontosan végrehajtó Mendietáé. No meg egy picit az elmélázó Arendséé…

Az 1–2 ellenére a pihenőben korántsem letört afrikai labdarúgók huppantak le a padokra, hiszen mire beértek az öltözőbe, már értesültek a jó hírről: pár száz kilométerrel odébb Szlovénia negyvenöt perc alatt egyet rúgott Paraguaynak, miközben egyet sem kapott.
És ez még semmi! Az 54. percben egy beívelést követően Enrique Romero kobakjáról Lucas Radebe fejére pattant a labda, onnan meg Iker Casillas kapujának jobb oldalába (hogy előbbi a spanyol, utóbbi a dél-afrikai együttes tagja, az most mellékes). A szerencsétlen eset nyomán a fejét fogó Romerót Raúl segítette ki három perccel később, amikor a Barcelona és a Real Madrid kívánságlistáján is szereplő, napjainkban még a Betist erősítő Joaquín Sánchez centerézését stukkolta a gólért kivételesen nem hibáztatható Arendse hálójába.

Ekkor szűk fél óra volt még hátra, gondoltuk, az addig bevált koreográfiát követve csak idő kérdése, mikor szerez gólt Sono csapata. A forgatókönyv azonban ezen a ponton változott, az egy pontot érő egyenlítés elmaradt. Csakúgy mint a váratlan és páratlan bravúrral felérő továbbjutás. Az elismerés ellenben kijár Dél-Afrika legjobbjainak.
A spanyolok pedig csoportelsőként és "tisztán” léphettek tovább.