"Szenegál továbbjutott, éljen Franciaország! – ezzel a furcsa, ám pontosan érthető mondattal fordult népéhez Abdoulaye Wade, Szenegál elnöke határtalan örömében. – Szerettük volna, ha Franciaországgal együtt jutunk tovább, de ilyen az élet. Franciaország mindenesetre büszke lehet arra, hogy hozzájárult hatalmas sikerünkhöz. Játékosaink többségéből ott lett futballista. Mi cserébe mostantól nemcsak Szenegálért és Afrikáért, hanem Franciaországért is harcolunk.”Wade elnök természetesen "az ő kedves oroszlánjainak” is írt levelet, melyben nem győzte hangsúlyozni, hogy a labdarúgók milyen nagy szolgálatot tettek az országnak. "A legfontosabb, hogy amikor a világ legjobb futballcsapatai szóba kerülnek, mostantól meg kell említeni Szenegált is, ezt a fiatal országot, ezt a fiatal csapatot, amely a semmiből emelkedett fel” – fejtegette az elnök, aki lelki szemeivel már látja az országát most megismerő, majd szép lassan elözönlő turisták és beruházók seregeit.Ami a hősöket illeti, szinte mindannyian vallják, hogy eddig meseszép történetüket egész Afrikának írják. "Nagy megtiszteltetés a világ legjobb tizenhat csapata közé tartozni. Remélem, négy év múlva még több afrikai csapat eljut oda, ahová most mi” – mondta El Hadji Diouf (még a dél-afrikaiak mérkőzése előtt). Szó esett arról is, hogy a svédek elleni nyolcaddöntőben már végzetes lehet egy olyan "szívesség”, amilyent kedden Uruguaynak tettek (3–0-ról 3–3). "Ott követtük el a nagy hibát, hogy a szünet után nem figyeltünk eléggé, és rögtön gólt kaptunk. Sajnos, nincs sok nemzetközi tapasztalatunk, de úgy tűnik, most lesz alkalmunk gyűjteni valamennyit” – kacsintott a kérdezőkre Khalilou Fadiga, az Auxerre középpályása. "Fel kell dolgoznunk az Uruguay elleni meccs tanulságait. A mi erősségünk a támadójáték, és bebizonyosodott, hogy bármi legyen is az eredmény, nem szabad feladni a saját játékunkat. Ha figyelünk, messzire juthatunk, de nem szabad elfelejteni, hogy mi is emberek vagyunk, bármikor hibázhatunk” – igyekezett a földön maradni Ferdinand Coly, a Lens védője.