Pár éve egyszerűen elmebetegnek nézték volna azt az embert, aki ilyen csoportállásra tippel. A portugál és a lengyel válogatott a túlélésért futballozott Csondzsuban, miközben Teguban egykori kiscsapatok írtak futballtörténelmet, Dél-Korea és az Egyesült Államok éppen azt igyekezett elintézni egymás ellenében, hogy ki legyen a D-csoport első helyezettje&
A dél-koreaiak nem vacakoltak sokat a tekintély megteremtésével, hiszen már a 6. percben gond nélkül vezetéshez juthattak volna. A támadótrió befűzte az amerikai védelmet, Pak Dzsi Szung futotta le Hejdukot a jobb szélen, finoman középre játszott, Hvang Szun Hong egy remek mozdulattal az ötös túlsó sarkán egyedül érkező Szeol Ki Hjeonhoz perdített, akinek elemi erejű ballábas kapáslövése elsüvített a léc fölött. Parádés kombináció volt!
Clint Mathis magányossága. Az amerikai támadó szinte elveszett a dél-koreai védôk között, mégis gólt lôtt ebbôl a helyzetébôl
Clint Mathis magányossága. Az amerikai támadó szinte elveszett a dél-koreai védôk között, mégis gólt lôtt ebbôl a helyzetébôl
Clint Mathis magányossága. Az amerikai támadó szinte elveszett a dél-koreai védôk között, mégis gólt lôtt ebbôl a helyzetébôl
Clint Mathis magányossága. Az amerikai támadó szinte elveszett a dél-koreai védôk között, mégis gólt lôtt ebbôl a helyzetébôl
Szinte követhetetlenül gyors volt a játék, ám ezen kár is lett volna meglepődni, hiszen a fürge léptű koreaiak és az atletikus képességek dolgában híresen jó amik csaptak össze. A koreográfia nagyjából úgy festett, hogy a dél-koreai kapus, Li Von Dzse hatalmas kirúgással igyekezett az elöl felugró csatárok fejét megtalálni, a labda némi hezitálás után általában az amerikaiaknál kötött ki, akik tért ölelő rúgással vissza is küldték azt a koreai térfél hátsó fertályára, és a védőktől megkapta Li kapus. Aztán kezdhetett mindent elölről. Inkább az ázsiai gárda igyekezett e fenti forgatókönyvtől eltérni, ami anynyit tett, hogy valamelyik csatár a tizenhatos környékén villámsebes cselekkel lövőhelyzetbe "forgolódta” magát, majd az esetek jelentős többségében igencsak gyenge lövést eresztett meg Brad Friedel kapujára.
Az amerikaiak portása kősziklaként állt a gólvonalon, de eleinte nem volt szüksége csillogó bravúrokra. Ez természetesen nem vonatkozik a 19. percre, amikor balösszekötőben Szeol Ki Hjeon ugrott ki, és ballábas, éles szögből megküldött labdájánál Friedel minden tudására szükség volt. Rögtön ezután a rendkívül agilis Hvang Szun Hong fejelt bele Hejdukba, de ő bánta, mert ömlött a vér a fejéből, és hatalmas turbánnal térhetett csak vissza a pályára. Addigra viszont már hátrányban volt a csapata. Persze ez aligha következett volna be, ha Li Eul Jong nem bóklászik balhátvédben méterekkel a középső védők vezényelte lescsapda mögött, így viszont Clint Mathis (akinek a frizurája Ziegééhez, Beckhaméhez vagy éppen Ljungbergéhez hasonlóan pszichiáterért kiált…) John O’Brien tökéletes átadása nyomán angyali nyugalommal vehette át, majd lőhette Li Von Dzse hálójába a labdát. Li Eul Jong remek lehetőséget kapott a sorstól, hogy visszalopja magát a koreai szívekbe, de ez enyhén szólva nem sikerült neki. A 40. percben Szeol balról célozta meg a kaput, Friedel természetesen ott volt, és zárta a szöget, a glasgow-i BL-finálét is vezető svájci Urs Meier játékvezető azonban közben már tizenegyest ítélt. Ha nem Dél-Koreában vagyunk, nem adja meg, de hát a vébé egyik felét ott rendezik. Agoos kapott egy sárgát is a bekötött fejű Hvang Szun Hong állítólagos lerántásáért, és máris jöhetett Li. No meg Friedel, aki remek vetődéssel kitornászta a kapu jobb oldalába tartó félmagas lövést. A kipattanóra még repült Kim Nam Il, ám sután mellépasszolt, miközben a menteni igyekvő Pope megsérült, majd kis híján tömegverekedésbe torkollt az incidens.
Ôk mondták
Guus Hiddink: – A döntetlen kicsit keserûvé tesz, szerintem mindenképpen megérdemeltük volna a gyôzelmet. Okosan játszottunk, nagy helyzeteket alakítottunk ki, de sajnos nem százszázalékosakat. Örülök a játékosok hozzáállásának, folyamatosan az amerikai kapu felé törtek, tetszett a támadó szellemû játékuk. A tizenegyest eredetileg Pak Dzsi Szung lôtte volna, de ô bokasérülése miatt már nem volt a pályán, így helyettese, Li Eul Jong állt oda. A döntetlennel nem vagyunk kisegítve. Az utolsó mérkôzésünkön, Portugália ellen nem mi leszünk az esélyesek, azonban ezen a tornán már a legnagyobb ellenfelekkel is partiban lehetünk, vertünk már meg erôs európai csapatot. Ebben a csoportban négy, nagyjából azonos erejû válogatott található, megtisztelô az elsô helyen állni.
Bruce Arena: – Nagyon nehéz mérkôzés volt, örülök a megszerzett pontnak. A koreai válogatott jó erôben van, hihetetlen, milyen kiváló a játékosai kondíciója. Nem hittük volna, hogy két meccs után négy pontunk lesz, kellemesen csalódtunk. A szünet után Dél-Korea fölényben játszott, játékosai folyton belôdözték a labdát a tizenhatoson belülre. Szerencsére ma csak nagyon nehezen lehetett betalálni Friedel kapujába, ô volt a meccs hôse, még tizenegyest is hárított. Agoost lerántották, nevetséges volt, hogy büntetôt fújtak ellene.
Brad Friedel: – Tudtam, hova jön a labda a tizenegyesnél, de az ítélettel nem értek egyet. Vagyis az igazság diadalmaskodott. Késôbb hatalmas nyomás nehezedett ránk, és jött a gól, amelynél azért voltunk tehetetlenek, mert a labda éppen a védelem és közém szállt. Négy ponttal állunk, nincs okunk a szomorkodásra. Fantasztikus hangulat volt a stadionban, a dél-koreaiak csodálatosan szurkoltak, és egyáltalán nem voltak ellenségesek velünk.
Clint Mathis: – Csodálatos érzés volt gólt lôni az elsô vébé-meccsemen. Fogalmam sem volt, hol a védôm, csak azzal foglalkoztam, hogy minél gyorsabban befejezzem az akciót. Ez olyan jól sikerült, hogy nem is láttam, amint a labda bevágódott a kapuba.
A szünet után ott folytatódott minden, ahol abbamaradt, azaz Dél-Korea rohamozott, az amerikaiak biztosan álltak a lábukon, ha pedig nem, akkor még mindig ott volt Brad Friedel. A Blackburn kapusa a második felvonást is egy elképesztő bravúrral nyitotta, a változatosság kedvéért ismét Szeol lövésénél volt szükség minden tudására. Újra vesztett változatosságából a meccs, a koreaiakból hiányzott a spiritusz, képtelenek voltak meglepő megoldásokkal előrukkolni, a Friedelt a hátuk mögött tudó amerikaiak pedig hihetetlen fegyelemmel és nyugalommal óvták hálójukat a góltól. Különösen az emberfeletti védőmunkát, a rizikós helyzetekben pedig csodálatos szereléseket bemutató Eddie Pope emelkedett ki a mezőnyből, a Washington DC United hátvédjének oroszlánrésze volt abban, hogy maradt az 1–0, mi több, igazi helyzetbe sem nagyon kerültek a házigazdák. Nem úgy a lelkes jenkik, akik közül előbb Beasley remek passzát követően McBride perdíthetett volna Li Von Dzse hálójába, majd Donovan rúgott kínos luftot a tizenegyesponton, pedig már csak a kapussal állt szemben. A koreaiak holland kapitánya, a lengyelek elleni diadal óta félistenként tisztelt Guus Hiddink ezalatt szépen sorban három poszton is változtatott, az utolsóként a pályára lépő Csoj Jong Szu például azonnal gólt lőhetett volna, ám Friedel védett. A 78. percben aztán váratlan fordulatot vett a meccs: egyenlített Dél-Korea. Az egyik Hiddink-csere, An Dzsung Hvan tett arról, hogy tovább viruljanak a nyolcaddöntős remények, miután Li Eul Jong (amúgy jogtalanul, éppen az ellene elkövetni vélt szabálytalanságért megítélt) szabadrúgása után, Agoos mellett fejjel ügyesen a bal alsó sarokba csúsztatta a labdát. Csoj Jong Szu a 89. percben két lépésről még kihagyta a meccslabdát, de ezt leszámítva már nem történt érdemleges.
A döntetlennel mindenki elégedett lehet, de az amerikaiak talán egy picivel elégedettebbek. Hiszen rájuk mégiscsak a lengyelek várnak, és elég ikszelniük, míg a koreaiak Portugália ellen játszanak ki-ki meccset. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, legfeljebb mi irigyelhetjük őket.
