Aguinaga hiába próbálkozott

Kétségtelen, a szombati, Horvátország elleni vereség hatalmas adrenalinszint-növekedést okozott Olaszországban, hiszen a Trap-legénységnek így bizony alaposan meg kell majd szenvednie a továbbjutásért. De nemcsak az olaszok, hanem a mexikóiak is kesereghettek egy sort: merthogy az első fordulóban hiába verték meg a horvátokat, és a másodikban hiába vernék meg Ecuadort, elég egyetlen rossz meccs a taljánok ellen, és máris csomagolhatnak – hat ponttal. Ez meg azért elég idegesítő tud lenni…Mindazonáltal a mexikóiaknál így is mindenki elvárta a sima győzelmet. Tegyük hozzá: a sporttörténeti győzelmet, hiszen a világbajnokságok történetében közép-amerikai válogatott még nem győzött le dél-amerikait. És ha már az adatoknál tartunk, azt is említsük meg, hogy a mijagi stadionban ez volt az első világbajnoki meccs.Öt percig tartott, míg ezt a helyszínt is felavatták.Igen ám, de nem a nagy esélyes mexikói válogatott, hanem Hernán Dário Gómez eleve lesajnált csapata szerezte meg a vezetést, miután Augustin Delgado nagyszerűen fejelt a labdába már csak belepiszkálni tudó Oscar Pérez hálójába. Delgadóról érdemes megjegyezni, hogy az angol Southamptonban futballozik, vagyis azon kevés ecuadori légiósok közé tartozik, aki nem Mexikóban keresi a kenyérre valót. Ellentétben például a legnagyobb sztárnak tartott Necaxa-fedezettel, a kilencvennégyszeres válogatott Alex Aguinagával, aki az olaszok ellen megsérült – avagy kritikusai szerint eljátszotta, hogy megsérült, nehogy éppen a második hazájának tartott Mexikót fossza meg a továbbjutástól.Merthogy az olasz–horvát után szinte az egész "szakma” azzal állt elő, hogy ebből a négyesből Ecuadornak van a legkevesebb esélye a tizenhat közé lépésre.Legalábbis így tűnt ez az 5. percig.Gyaníthatjuk, mindkét csapatot nagyon meglepte a gól, hiszen a dél-amerikaiak sem hitték, hogy rögvest az első beadásuk középkezdést eredményez. Igaz, a félidő hátralévő negyven percében már nem is erőltették a támadásokat, Pérez kapus nyugodtan elugorhatott volna egy pizzáért, senki sem veszi észre a hiányát. Bezzeg a másik oldalon José Cevallos nem unatkozott: a hátrányba került mexikóiak ugyanis vagy harminc méterrel feltolták a középpályát, így jobbára az ecuadori tizenhatos előtt folyt a játék. Igazán nagy ziccert mégsem tudtak összecsiholni a zöldek, így Cevallos jobb híján a beíveléseket és a kiugratásokat szedte le, illetve fel. Ezzekkel nem is volt gond, ám a félidő közepén Jared Borgetti elegáns perdítésével alaposan meglepte a hálóőrt – nagyjából ebben a percben le is mondhatott a győzelemről Ecuador.Az újabb gól és így a vereség elkerüléséért azonban hatalmas lelkesedéssel harcolt a Gómez-csapat. Bár a legjobb játékosnak tartott, amúgy igen hétköznapi keresztnevű (…) Cuauhtémoc Blanco előtt még adódott egy lehetőség, a Valladolid csatára egy mozgássérült csiga sebességével küldte kapura a labdát, így Cevallosnak nem akadt nehéz dolga. Hogy a mexikói szurkolók mégse csüggedjenek, arról Luis Hernández gondoskodott: az América kispadra szorult támadója az öltözőből kifelé ballagva jó negyven méteren keresztül integetett, pózolt, vigyorgott a sombrerós urak felé, akik karmesterüket látva azonnal elfeledték, hogy ez az egy–egyes állás bizony jókora csalódás számukra – újfent zúgott a "Mehikó, Mehikó, rárárá”.Na de mi volt ez az öröm az 56. perc eufóriájához képest! Történt, hogy Gerardo Torrado próbálta a tizenhatoson belülre centerezni a labdát, csekély sikerrel, ezért mérgében hatalmas gólt rúgott a kapu bal oldalába. Ezek után már az ecuadoriak sem maradhattak nem túl jól bevált taktikájuknál, így ők is támadni próbáltak – többek között a mégis becserélt Aguinagával. Na, éppen erre vártak a mexikói támadók, akik három perc alatt hozzávetőleg ötször kerültek kecsegtető helyzetbe: előbb azonban Joahan Rodríguez lőtt a – Fevernova sajátosságaihoz hűen – nyolc méterről ugyanannyival a kapu fölé, majd Borgetti rúgott egy hatalmas lyukat. Még jó, hogy a szélsőségek után a középutat is megtalálták a közép-amerikaiak, és Borgetti ekkor már nemcsak a labdát, hanem a kapufát is eltalálta.Ekkor bosszankodhattak, rövidesen viszont hálaimákat rebeghettek az égiek és kapusuk felé a mexikói fanatikusok, hiszen tíz perccel a vége lőtt Aguinaga remek labdával ugratta ki Carlos Tenorinót, aki egy az egyben próbálta megverni Pérezt, sikertelenül. Majd ismét a meggyanúsított ecuadori passzolt csodálatosan Marlon Ayovi elé, és ekkor már a kapus is verve volt, de a labda néhány centivel elkerülte a bal alsó sarkot. Nyomott, egyre csak nyomott Gómez együttese, de a hosszabbítás perceit a mexikóiak csak átvészelték valahogy, így hozták azt a kötelező győzelmet.Ecuador maradt nullapontos, de a körbeverések miatt még mindig továbbjuthat, míg Mexikó hat pontja egyelőre csak a nyugodt hangulathoz elég – a tizenhat közé kerüléshez bizony szükség lehet egy hetedikre is. Minő pech, azt éppen a szintén túlélésért küzdő olaszok ellen kell hozni.