Továbbjutást érhet a győzelem

Nem ezt a meccset szánták a világ bukmékerei a vb legnagyobb slágerének. Brazília már-már megalázóan kicsi, Kína hasonlóan nagy oddszokkal volt jelen a fogadóirodák kijelzőin. Persze nem véletlenül. Bora Milutinovics együttese nem csupán a harmatnál is harmatosabb volt a Costa Rica elleni nyitányon, de néhány poszton nem is az általa megálmodott, legerősebb (azaz kevésbé gyenge) tizenegyet dobhatta csatába.Luiz Felipe Scolari egyetlen ponton nyúlt bele a törökök ellen mindmáig vitatható módon győztes, csillagoktól hemzsegő alakulatba: Edmílsont kivágta a védelem tengelyéből (a Lyon hátvédje nem is alszik a török csata óta, ha eszébe jutnak Hasan Sas cselei…), és az odahaza, a Grémióban futballozó Anderson Polgának szavazott bizalmat.Negyedóráig kissé meglepve nézegetett a szogvipói lelátó brazil érzelmű része. Mert bár jórészt azért a sárga-kék kedvenceknél volt a labda, Kína nem ijedt meg, pillanatok alatt kiderült, hogy a Costa Rica elleni félszegségnek nyoma sincs. Ezt alátámasztandó az első percek két, leginkább figyelemre méltó megmozdulása a Cafúnak adott kötény, illetve a Roberto Carloson alkalmazott megkerülős csel volt. Nem kell mondani: mindkettő kínai labdarúgó nevéhez fűződött.Cserébe a túloldalon Ronaldo fedezgette a labdát addig, amíg Ronaldinho érkezett mellette, ügyesen a társhoz passzolt, aki elől a védelem tengelyében az első meccsen megsérülő, amúgy 106-szoros válogatott Fan Csi-jit helyettesítő Li Vej-feng szögletre mentett.Szóval ez volt az első negyedóra, álmosan csordogált a pályán a mérkőzés, mígnem Roberto Carlos a jobbösszekötő helyéről rúghatott szabadot. Nyilván lesz konkurenciája, de kétségtelen, hogy mostanáig a vb legnagyobb gólját vágta a jobb felső sarokba (a pillanatnyilag legesélyesebb rivális az uruguayi Rodríguez dánok elleni kapásgólja), és rögvest össze is omlott a kínai védőfal.Jó ideig megint nem történt semmi, feljegyezhettünk volna néhány Ronaldinho-trükköt – ha egyáltalán feljegyezhetőek lennének –, Ronaldóról sütött, hogy nagyon jó passzban van, bátran belelépett a csínekbe, nem kímélte örökkön sérült lábait, a cseleiről pedig csak szuperlatívuszokban beszélhettünk.A 32. percben már-már magától értetődő természetességgel alakult 2–0-ra az állás, a kínai fiúk csak pislogtak, amint Cafú, Ronaldo, Ronaldinho, Rivaldo sorrendben az addigi pályafutásuk során legfeljebb tévében csodált sztárok egészen Csiang Csin kapujának bal alsó sarkáig rajzolják a labda útját.Milutinovics fiai ekkor sem zuhantak mély apátiába, azt józanul eleve aligha gondolhatták, hogy megússzák a vereséget, annál meg azért jobban tartották magukat, mint, mondjuk, Szaúd-Arábia a németekkel szemben. Hogy szorult beléjük spiritusz, azt leginkább a szünet előtt percekkel Ma Ming-jü igazolta: a jó alkatú szecsuani támadó gyakorlatilag ajtó-ablak helyzetben választhatott a bal sarokba csavarás vagy az "egy csel befelé, aztán vissza a jobb sarokba” verzió között, végül azonban idegességében ész nélkül a léc fölé bombázott.A félidő utolsó percében feltehetőleg még idegesebb lett, hiszen a Ronaldo lerántásáért joggal megítélt büntetőből – Roberto Carlos és Rivaldo után egy újabb R betűs – Ronaldinho növelte háromra az előnyt, és döntötte el végképp a három pont sorsát.Sok jót nem várhattak az ázsiaiak a folytatástól sem, hiszen Ronaldinhót Denílson váltotta fel, aki felállt védelem ellen, idegfeszítő taktikai csatában nem feltétlenül képes a mezőny fölé nőni, de a tét nélkülivé avanzsált jutalomjátékot szinte rászabták. Márpedig a Kína elleni ilyen volt, nem is lehetett kérdéses.A negyediket ettől függetlenül nem Denílson jegyezte, mi több, amúgy sem sok megmozdulásával tűnt ki a mezőnyből. Nem úgy Cafú, aki a meccs egészét tekintve is egyike volt a legnagyszerűbb teljesítményt nyújtó játékosoknak – a Roma jobb-bekkje szokásához híven a kínai kapunál kalandozott, az alapvonalig úgy ment el, ahogyan akart, ennél már csak a középre passzolása volt magától értetődőbb, az pedig szinte szót sem érdemel, hogy Ronaldo belül magányosan érkezett, és hanyag mozdulattal a kapu közepébe emelt.Kína is hozzá szeretett volna tenni valamit a gálához, és az ekkor már meglehetősen felelőtlenül futballozó brazil védők között erre bőven volt is módja. Ma Min-jü még elhibázta elvben elhibázhatatlannak tűnő lehetőségét, ám a 61. percben Csao Csün-csö leültette Lúciót, és a balösszekötő helyéről a 16-osról telibe trafálta a bal kapufát. Marcostól bement volna. Lesz még olyan ellenfél ezen a vb-n, amelyiknél be is megy.A 71. percben Ronaldo igazolta, hogy minden vágya a gólkirályi cím – másképpen fogalmazva: elképesztően önző volt. Kétszer is passzolhatott volna a földön fekvő teljes kínai védelem előtt, ám Rivaldo ezúttal hiába várta a labdát. Ronaldo pedig a további gólokat, ugyanis Scolari kapitány azonnal lehívta a pályáról, és a Cruzeiro Edílsonját állította a helyére.Nem feltétlenül ezzel összefüggésben, de innentől kezdve teljesen leült a meccs. Brazília ismét győzött, és ezzel szinte bizonyosan továbbjutott, Kína pedig ismét vesztett, és ezzel szinte bizonyosan elbúcsúzott. A szombati vereség miatt viszont aligha lesz szükség a kínai lapok öncenzúrájára, ez a 0–4 messze nem volt olyan kínos, mint a Costa Rica elleni 0–2.