Smokin’ Joe kifüstölte ellenfeleit – elsöprő erejű balhorgai elől menekültek, nem sok sikerrel

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2025.08.16. 09:32
null
Ezt kevesen mondhatták el magukról: Ali a padlón, Fraziert a sarokba kíséri a mérkőzésvezető
Nehézsúlyú ökölvívásban megnyerte a tokiói olimpiát (1964), majd hivatásos lett. Elsöprő erejű balhorgai elől menekültek – nem sok sikerrel. Párviadala Muhammad Alival a boksztörténet felejthetetlen trilógiája. Smokin’ Joe, azaz Joe Frazier 60 évvel ezelőtt, 1965. augusztus 16-án vívta első profi meccsét.

Joe Frazier januári gyerek, mint nagy ellenfele, Muhammad Ali – csak éppen majd’ két évvel később született egy szegény családba. Annyiban hasonlított néhány színes bőrű kortársához, hogy nem az iskola szellemi táplálékára volt szüksége, inkább az ökölvívás érdekelte. Meg kellett fognia a munka végét, a nagy darab srác – nyomott vagy 120 kilót – 17 évesen már Philadelphiában egy vágóhídon fitogtathatta az erejét, akkoriban keresett fel egy rendőrség kötelékébe tartozó ökölvívótermet is, hogy püfölje a homokzsákokat. Lelkesedése magára irányította két szakember, Duke Dugent és Yancey Durham figyelmét, a duó először arra vette rá, hogy lefogyassza a 181 centis magasságához képest „dagadt” Fraziert. Megfogadta a tanácsot, 18 éves korára 85 kilóba is képes volt bemérni, ráadásul szépen kiszálkásodott. Volt érzéke a bunyóhoz, nem véletlen, hogy az 1962-es amerikai bajnokságon megnyerte valamennyi mérkőzését és elnyerte élete első amerikai bajnoki címét, 1963-ban újabb amerikai bajnokságon vett részt, ahol ismét övé lett a végső siker. Rendre megnyerte a tét nélküli amatőr meccseit is.

Az 1964-es bajnokság arról volt hivatott dönteni, ki kerül ki a tokiói olimpiára. A rendkívül erős fizikumú, mindkét kézével ütéséket szóró, elsősorban balhorgaitól rettegett Frazier a döntőig három KO-győzelmet aratott, míg legnagyobb ellenfele, a majd’ 130 kilós Buster Mathis szintén háromszor nyert, igaz, csupán pontozással. Hatalmas termetét jobb térdén rögzítő kötéssel cipelte a ringben, a profiboksz.hu úgy jellemezte kettejük csatáját a fináléban, hogy Joe egyébként mindenkit leterítő mázsás csapásai Mathis szalonnapárnáját nem ütötték át, nagyot puffanva elhaltak… Győzelmével a „pufók” bizonyult a legjobb nehézsúlyúnak az Egyesült Államokban de az olimpiai részvételről még egy összecsapás döntött közöttük – ezt is az újdonsült bajnok nyerte meg. Ám sokba került a siker, mert a találkozón ujjperctörést szenvedett, emiatt kútba esett a tokiói részvétel. A helyére Frazier lépett, aki imponáló teljesítménnyel nyerte meg az aranyérmet úgy, hogy a döntőre törött hüvelykujjal állt ki… Amatőr karrierje során 43 találkozójából egyes statisztikák szerint 41-szer győzött, más felsorolásban „csupán” 39 ez a szám.

Az ötkarikás játékokat követően az amerikai bunyósok kitaposott ösvényére lépett: profinak állt, Tokió után nem telt el egy év, 60 esztendővel ezelőtt, 1965. augusztus 16-án megszerezte első győzelmét bizonyos Woody Goss ellen, karrierjét 1981. december 3-án fejezte be, mérlege 32 győzelem (ebből 27 KO), 4 vereség és egy döntetlen. Első 15 mérkőzésén csak egy alkalommal volt szükség pontozókra, két neves ellenfelét, az argentin Oscar Bonavenát és George Chuvalót, utóbbi ellen 1967. július 19-én aratta 17. sikerét. Első címmeccsét New York állam bajnokságáért vívta, 1968. március 4-én – nem találják ki, kivel bunyózott – Buster Mathis ellen. Technikai KO-val vágott vissza az amatőrként elszenvedett vereségekért. Igazi face to face bokszolónak számított, akinek bunyójában több volt az ököl, mint a vívás.

Amikor Muhammad Alival összecsapott, az egész világ kettejükre figyelt...

Frazier pályafutása számos ponton találkozik Muhammad Aliéval, Smokin Joe – a szorítók világában csak így hívták Fraziert – sokat köszönhet annak, hogy Ali 1967-ben megtagadta a katonai szolgálatot, ezért a pénzbüntetés mellett vb-címétől is megfosztották, a WBA trónjának betöltéséért vívott meccseken Jimmy Ellis bizonyult a legjobbnak, aki világbajnoki övre vágyott, annak őt kellett megvernie. Frazier nem sokat vacakolt, 1970. február 16-án New Yorkban nem volt szükség a pontozókra, az 5. menetben kiütötte a bajnokot. Óriási csata volt kilátásban, mert Ali végül visszatérhetett, ráadásul az esélyeket illetően megoszlottak a vélemények. Az egyik tábor azt hangoztatta: „Joe majd elkapja a nagyszájút!” a másik oldal erre így reagált. „Ali bohócot csinál ellenfeléből!” A várakozásra jellemző, hogy a Madison Square Garden nézőterén mindenki megjelent, aki számított, Frank Sinatra énekestől kezdve Norman Mailer írón, Burt Lancaster színészen, Diana Ross énekesen át ott nyüzsgött az amerikai közélet színe-java.

A tokiói olimpia bajnoka, a 27 éves profi vb-címvédő, Joe Frazier 26 veretlen összecsapással, 93.2 kilóval várta 1971. március 8-i meccset, Róma aranyérmese, ugyancsak makulátlan mérleggel, 31 sikerrel álló, Fraziernél két évvel idősebb Ali 96.1 kg-val mért be. A csata a harmadik menettől volt érdekfeszítő, a címvédő rohamait a kihívó nem tudta távol tartani, de jól védekezett. Mivel Ali lábmunkája a hároméves kényszerpihenő alatt ugyancsak megkopott, Frazier azt a taktikát választotta, hogy tapad ellenfelére. Ali fogásba próbált menekülni, igaz, rövid időszakokban régi önmagát idézve pazar sorozatokat ütött, Smoking Joe kevesebb, de pusztítóbb ütéseket vitt be. Ali a 9. menetben idézte leginkább régi önmagát, repkedett, mint egy pillangó és döfött, mintegy méh. A 10. menetben is jobb volt, ám a 11. etapban nagy verést húzott ki lábon a köteleknél. A 13. menet hozta az Évszázad mérkőzése legizzóbb szakaszát: hiába sorozott Ali, Frazier ment és ment előre. A 15 menetes háború utolsó előtt körében a címvédő egy-két hatalmas balhoroggal eltalálta ellenfelét, mi több a táró szakaszban le is terítette, Arthur Mercante mérkőzésvezető nyolcat számolt Alira, de csodával határos módon felállt, s Frazier már nem tudta lefiniselni ellenfelét. Egyhangú pontozással így is ő nyert, Mercante hat menetben Alit, nyolcban Fraziert látta jobbnak, egy menetben döntetlent hozott ki, Artie Aidala szerint hatot vitt el Ali, kilencet Smoking Joe. Bill Recht 11:4 arányban voksolt Joe-ra. Mindkét bunyóst annyira megviselte a bokszháború, hogy Alit állkapocscsonttörés, Fraziert a nagy fizikai igénybevételt követő vérnyomás-ingadozással kórházba szállították, szerencsére előbbinél a röntgen nem mutatott ki törést, ennek ellenére vissza akart vonulni, mert ő érezte a legjobban, hogy már nem a régi. Egyaránt 2.5 millió dollárt kaptak az összecsapásért.

 

Majd’ két évvel később Frazier a hozzá hasonlóan ütőerejével kitűnő George Foreman ellen állt ki, aki gyakorlatilag lemészárolta a 2. menetben, többször is padlóra került. A magyar származású Joe Bugner legyőzésével szó szerint és átvitt értelemben is felállt a padlóról, 1974. január 29-én következhetett a visszavágó Ali ellen, ismét csak a New York- i MSG-ben. Ez már korántsem hozott olyan drámai összecsapást, mint az első, Ali pontozással győzött. Harmadik küzdelmük (1975. október 1.) viszont „A manilai thriller” elnevezéssel vonult a sportág történelmébe. Ez a találkozójuk még az elsőnél is több izgalmat tartogatott. Ali ugyan ellenfele fárasztásával hozta az első meneteket, ám Frazier testre bombázott ütései olyannyira megviselték, hogy a 10. menet után a ringsarokban nem zárta ki, hogy nem bírja végig. Ugyanakkor Frazier arca a 12. menetre teljesen feldagadt. A 14. menet Ali néhány pontos egyenessel fejezte be, lerogyva a szorítósarkában azon gondolkodott, honnan merítsen erőt a záró szakaszra, amikor meglátta, hogy ellenfele stábja nem engedi ki Smoking Joe-t a küzdelembe. Ezzel Ali nyert, de annyira elfáradt, hogy felállva elvágódott a szorítóban. S noha mindketten saját lábukon mentek az öltözőbe, alig éltek a kimerültségtől. A vesztes átküldött egy cédulát legyőzőjének, amelyre ezt írta: „Olyan ütésekkel találtalak el, amelyektől egy fal is leomlott volna. Te állva maradtál. Igazi bajnok vagy!”

Joe Frazier nem akasztotta szögre a kesztyűket, még egyszer kiállt George Foreman ellen, de George papa öt menet alatt ismét elintézte. Visszavonulását követően fia karrierjét egyengette, ám Marvisbe kevesebb talentum szorult, mint édesapjába. Joe Frazier mindössze 67 évesen hunyt el májzsugorban.

A király kategória később ugyancsak világbajnoka, az akkor még csupán tehetségesnek tartott Ken Norton egy időben Smoking Joe edzőpartnere volt, ezt mondta róla: „Kétévnyi sparringolás alatt jól kiismertük egymást, kialakult egyfajta tisztelet. Rengeteget tanultam tőle, jobb lett a védekezésem, a közös munka olyan impulzusokat adott, hogy megnőtt az önbizalmam. Elhittem, hogy partiban lehetek a nagymenőkkel is. Frazier volt a legkeményebb ütő, akivel valaha találkoztam, csak jött-jött előre és ütötte azokat a bődületes balhorgait. Az egész testem elzsibbadt tőlük.”

Úgy emlékszünk Joe Frazierre, mint aki sosem kért kegyelmet, de nem is adott.

JOE FRAZIER NÉVJEGYE
Született: 1944. január 12., Beaufort
Elhunyt: 2011. november 7., Philadelphia
Sportága: ökölvívás
Súlycsoportja: nehézsúly
Eredményei: olimpiai bajnok (1964, Tokió), profi világbajnok (1970. február 16.–1973. január 22.)
Mérlege: 32–4–1 (27 KO–TKO)

 

 

Legfrissebb hírek

A legendák velünk élnek – 100 éves a Magyar Ökölvívók Szövetsége

Népsport
3 órája

Csak egyszer volt 0–0 az FTC–Puskás Akadémia; 100 éves a Magyar Ökölvívók Szövetsége

E-újság
10 órája

„Egy kézzel is kivégzem” – Erdei Zsolt és Kótai Mihály szópárbajjal hangol a szombati bokszmeccsükre

Ökölvívás
2025.08.14. 13:21

Tizenhat magyar bunyós utazhat Liverpoolba a vb-re

Ökölvívás
2025.08.13. 17:19

Böjte Csaba: A boksz igazi keresztény sport, hiszen jobb adni, mint kapni

Egyéb egyéni
2025.08.12. 12:41

Drapál János, aki az idő nyomába szegődött

Népsport
2025.08.11. 09:33

…és Darnyi Tamás berúgta az ajtót

Népsport
2025.08.07. 08:54

Japán csoda: Hirosimában, a bombázás napján született Szakai Josinori, az 1964-es tokiói olimpia szimbóluma

Népsport
2025.08.06. 08:20
Ezek is érdekelhetik