Van még egy szalmaszál

Ettől függetlenül néhány perc elteltével valamiféle ritmus költözött a címvédő játékába, amit két, jónak tetsző kiugratás jelzett a 8. perc környékén: az elsőből Trezeguet gólt lőtt, a másodiknál elütötte a labdát a kirontó kapus – az viszont összekötötte a két esetet, hogy a salvadori taccsbíró mindannyiszor lelkesen lest integetett. Már az elsőnél is véleményesnek tűnt a zászlórántás…

Válasz gyanánt García húsz méterről küldött rá egy labdát, amely csodamód nem pattant meg a bekkek lábain (feléje lendült jó néhány), így Barthez gond nélkül ráhasalhatott. Másodjára már, Recoba futtából ellőtt labdájánál Thuram cipője szépen eltérítette a balra tartó lövést, a kopasz kapus azonban dőltében jobbal valahogy kirúgta az ellenkező oldalra érkező labdát. Az ezúttal tiszta fehérben játszó "kékeknél” ugyanakkor csak a gondok sokasodtak: Henryt szerelték ígéretes helyzetben, majd az első negyedóra végén lebicegett a centerhalf, Leboeuf, aki 50. válogatottságát egy korai húzódással ünnepelte. A 25. percben pedig még ennél is nagyobb slamasztikába kerültek a világbajnokok. Az egész onnan indult, hogy Recoba nem túl jó helyre gurított vissza egy szabadrúgást a tizenhatos bal oldaláról, Henry észrevette, lefülelte a labdát, de egy kissé hosszan tette maga elé. A szabad prédára egy uru is odaugrott, az összecsapásnál kissé megbillentette, Henry így vetette utána magát a labdának, majd jobb híján nyújtott lábbal rácsúszott az érkező Romero sípcsontjára. Minthogy a lábfeje húsz centivel a gyep fölött meredezett s találta el a rúgásra lendülő jobbost, e szabálytalanság a sárga és piros lap határmezsgyéjére került (kissé közelebb az utóbbihoz), és a mexikói játékvezető – meglehetős vehemenciával cáfolva az "úgysem engedik kiesni a világbajnokot” értesüléseket – habozás nélkül leküldte a pályáról a csatárt.

Kellett néhány perc, míg a pályán lévők megemésztették a létszám átrendeződését, ám furcsa mód a franciák voltak, maradtak veszélyesebbek: előbb Trezeguet fejelte fölé Wiltord beadását, majd a 35. percben Petit ballábas, huszonkét méteres szabadrúgása csókolta meg a bal oldali kapufát kívülről. S nem csupán múló jóléttel volt dolgunk: az emberhátrányba kényszerített Lemerre-legénység irányított a szünetig. Egy ízben Micoud brusztolta magát helyzetbe, ütközött – melltájékon találkozott a rálépő védő maga elé tett kezével –, és elterült a tizenhatoson belül (rendőrségi ügyekben ilyenkor használják az alapos gyanú fogalmát). Az utolsó perc aztán végképp betett a mexikói renoméjának: Dário Silva tartott rá brutálisan Vieira rúgó lábára, de minthogy gyorsan és takarásban tette, még csak szabadrúgásra sem méltatta az incidenst a játékvezető, holott a Henry-féle incidens alapján ez minimum másfél piros lapot ért volna. A végén Ramos Rizo spori még elnézett egy mezőnybeli, igen látványos, szándékos Desailly-kezezést (néma síp), továbbá egy vádliba talpalást (csak sárgát adott Rodrígueznek) – nem nagy kockázat kijelenteni, hogy a legjobb ítélete az volt, midőn lefújta az első félidőt.

Szünet után is a Les Bleus lépett fel támadólag. Előbb Wiltord emelését húzta le Carini, majd Candela okos tekerését tolta fölé, a szögletnél pedig Desailly bólinthatott, de nem találta meg a kaput. A túloldalon egy eladott labdából Recoba lódult, Barthez azonban védeni tudott. Fél perc múlva egy hoszszú indításra rajtolt jól Recoba, most már túljutott Barthezen, üres volt a kapu, csakhogy a tizenhatos oldalvonaláról, az alapvonaltól hét méterre megrúgott labdája alig találta el az oldalhálót… Megkergült a parti, az 53. percben Abreu érkezett Recoba beívelésére, de melléfejelt. A túloldalon Trezeguet futtából, tizenhatról lőtt meg egy elé pattanó labdát, Carini elképesztő bravúrral védett, aztán egy megperdülő beadást rúgott ki vetődve. Szemközt Abreu szökött meg, ám a jobbösszekötő helyéről, tizennégyről telibe vágta Barthezt.
Eztán érthető módon visszább kapcsoltak az urak, minthogy azonban az uruk emberelőnyben is láthatóan tartottak az egészen elképesztő elánnal küzdő vetélytárstól, maradt a francia fölény. Hetven perc telt el, amikor kecsegtető helyzetből, tizenhét méterről, szemből végezhetett el szabadrúgást Micoud, a bal oldalra irányzott, félmagas labdáját Carini remek vetődéssel kinyomta. Kisvártatva visszakerült a labda a kapu elé, Wiltord pedig, némiképp kisodródva, az eléugró védőt találta el.

Fáradtak a franciák, végtére ők is csak emberből gyúrattak, miáltal csökkent a nyomóerő, néha a dél-amerikaiak is átrándultak a másik térfélre, s nem csupán egy-egy kontra erejéig. Mindazonáltal a franciák dönthettek volna előbb: a 90. percben Lizarazu szöktette remekül Wiltordot, az abszolút ziccer befejezését azonban az oldalról átváltó Sorondobravúros becsúszása meggátolta. S csattanhatott volna a végén az ostor, az ellenattak végén ugyanis Abreu térdelte Magallanes elé a labdát, a cserecsatár a balkötőből egy pattanás után, tizenhárom méterről rá is bombázta a levegőből, ám Barthez, rendkívüli hidegvérről téve tanúbizonyságot, nem vetődött el a labdaérintés előtt, így lábbal védeni tudott – egyszersmind megőrizve egy utolsó szalmaszálat a jövő heti, dánok elleni mérkőzésre (a helyzetet grafikánkon bemutatjuk).
Gyanítható, Zizou akkor ott lesz, s vele alkalmasint hosszabb periódusokra hatja majd át a franciák játékát az "egybehangzó értelem”. Azt meg amúgy is minimum négy esztendeje tudjuk erről az együttesről, hogy nemigen létezik olyan szorult helyzet, amelyből ne lelné meg a kiutat.