Kezdetnek nem rossz

Vágólapra másolva!

2002.06.05. 16:31

Címkék

Oleg Romancev azt mondta, ha csapata nem jut tovább a nem a legacélosabbak közé tartozó, de azért nem is könnyű H-csoportból, azonnal veszi a kalapját. Szó se róla, Oroszországnak illene továbblépnie. Igaz, az előkészületi meccsek során enyhén fogalmazva is dadogott a gárda, de a főpróba és az előadás két különböző dolog amint azt a gyengén muzsikáló csapatok a premier előtt kedvtelve hangoztatják.

Karpin (balra) nemcsak jól irányított, még gólt is szerzett

Romancev Kobéban legfeljebb levehette azt a bizonyos kalapot, 31 fokos hőségben ballagott ugyanis ki a szbornaja, hogy az ismét hivatalossá szavazott volt szovjet himnusz eléneklését követően szándékai szerint felfalja Tunéziát.
Az arabok négy éve nem sok vizet zavartak Franciaországban, ha azonban nem a számszerű eredményeket veszszük, hanem kicsit megerőltetjük a memóriánkat, könnyen felidézhető: Szellimiék bizony szenzációs dolgokat műveltek a labdával. Kötény, esernyő, élményszámba menő sarkazások, ami a népnek kell, igazi cselgépek voltak az amúgy a vb-től simán búcsúzó tunéziai fiúk.
Az orosz, a belga vagy a japán hívek alighanem most is ilyen sorsot szánnak az Henri Michel francia kapitány márciusi lemondása óta amolyan svéd recept szerint az Ammat Szuajah, Kernaisz Labidi edződuó által irányított, a finisben aztán inkább Szuajahot kapitánynak tekintő, "karthágói sasok” néven tisztelt alakulatnak. A fezben, piros nemzeti viseletben és félholdas zászlókkal a lelátón tomboló ezrek nyilván másként gondolták.

Főleg mert az eredetileg megadotthoz képest vagy öt helyen megváltoztatott tunéziai kezdő nem tűnt megszeppentnek. Az ötödik percben például csak Szellimi éberségén (illetve annak hiányán) múlt, hogy Nyigmatullin kapus nem nyúlt maga mögé, Buzajennek a kapus kesztyűjébe tartó gyatra lövésére ugyanis későn mozdult az ötösön bámészkodó freiburgi profi, pedig ha aktivizálja magát, akár vezethetett is volna a csapata.
Az oroszok eleinte csak labdabirtoklásban döntögettek vb-rekordot, de a kerethirdetés pillanataiban visszavonuló el-Uaert hosszú évek után váltó 36 éves Ali Bumnidzsel kapujára teljesen veszélytelenek voltak. Csellel nem ment, lefutni képtelenek voltak az arabokat, az átlövések pedig rendre elakadtak a védőkben. Nem így a 15. percben Szolomatyin bombája, amely kijött Bumnidzselről, de Tyitov a labda helyett a kapust találta el, és nem is csodálkozott azon, hogy emiatt a tunéziai védelem fel akarta koncolni.

Ők mondták

Oleg Romancev: – Nagy lelkesedéssel és akarással játszottak a tunéziaiak, s ettôl nyílt volt a mérkôzés. Úgy éreztem, hogy az a csapat nyeri meg a mérkôzést, aki az elsô gólt szerzi. Mikor betaláltunk a kapuba, tudtam, hogy megvan a három pont, ugyanakkor azt is éreztem, hogy nem állunk meg egy gólnál. A védelmünkkel elégedetlen voltam, nem engedhetjük meg, hogy ellenfeleink büntetlenül ennyi helyzetet alakítsanak ki a kapunk elôtt. Tunézia ellen ez még nem okozott akkora bajt, ám erôsebb gárdák ellen ennek komoly következményei lehetnek.

Ammar Szuajah: – Azért kaptunk ki, mert nyolc perc leforgása alatt két buta gólt kaptunk. Ezzel túl nagy hátrányba kerültünk a tapasztalt orosz válogatottal szemben. A vereség ellenére továbbra is bízom a csapatomban, hiszen számos nagyon tehetséges játékosom van, jóllehet Tunézián kívül nem igazán ismertek még. A belgák elleni következô meccsre mentálisan kell felkészülnünk. A szakértôk nagy része a mi együttesünket tartja a csoport leggyengébb válogatottjának, de szeretnénk a hátralévô két fellépésünkön bebizonyítani, hogy tévednek.

Ali Bumnidzsel: – Sajnálhatjuk, hogy ilyen hibákat követtünk el, de szégyenkeznünk nem kell, mert a két bakit leszámítva tudásunk legjavát adtuk. A motivációnk azonban mit sem változott a balszerencsés vereség miatt, gyôzelemre éhesen futunk ki a pályára következô világbajnoki meccsünkön is.

Radi Dzsaidi: – Nem szükséges hosszas elemzésekbe kezdeni. Azért szenvedtünk vereséget, mert nem vagyunk olyan rutinos vb-résztvevôk, mint ellenfelünk játékosai. Fizikálisan és játékban felvettük velük a versenyt, a tapasztaltabb oroszoknak azonban a mi párperces rövidzárlatunk is elég volt a gyôzelemhez.

Szelim Ben Asur: – Elégedett és elégedetlen is vagyok egyben. Saját teljesítményem szerintem nem volt rossz, de a vereség miatt bosszús vagyok. Az orosz válogatott egy jó atletikus képességekkel rendelkezô csapat, de ha mi lôttük volna az elsô gólt, akkor legyôztük volna.

A 21. percben kis híján a kapuba találtak az oroszok – igaz, a sajátjukba. Gabszi már lemondott arról, hogy elérje Trabelszi hosszú indítását, hiszen a 11-es pontnál ügyesen összezárt előtte a Nyikiforov, Kovtun duó, ráadásul Nyigmatullin is érkezett a gólvonalról. Aztán átment burleszkbe a jelenet: Nyikiforov rápöccintette a labdát Kovtun lábára, a kapus pedig dermedten nézte, amint az elgurul a jobb kapufa mellett – három centiméterrel. Persze, Izmajlov révén azonnal jött a válasz: a Lokomotiv Moszkva támadója 25 méterről tüzelt – Bumnidzsel vetődve védett.
A szünetig kifejezetten unalmasan peregtek a percek, némi izgalmat csak az ezúttal Pimenovval összetűző Bumnidzsel kapus okozott, miután egy ütközést követően nyakon legyintette az oroszt – a jamaicai Prendergast játékvezető lélekszakadva rohant békíteni. Már több mint egy perccel jártak túl a felek a háromnegyed órán, amikor Karpin jobb oldali beadása nyomán Tyitov perdített 12 méterről a jobb kapufa mellé. Bumnidzsel el sem hitte, hogy nem kapott gólt…
A második játékrész elején sem tobzódott a látnivalókban a kobei nézősereg, mígnem váratlanul életre keltek a tunéziaiak. Előbb az 53. percben Ben Asur kényszerítőzött két szép csel után Dzsazirivel, Kovtun közbelépett, de így is Ben Asur lőhetett – kevéssel a jobb kapufa mellé. Egy percre rá Gabszi ragyogó elfutását követte hasonló beadás, Nyigmatullin a gólvonalon ragadt, Szellimi már-már ünnepelte fejes gólját, de Karpin az utolsó pillanatban fejjel bravúrosan tisztázott.

Az oroszok sem akartak lemaradni, és az 56. percben Izmajlov jobb oldali szöglete után Pimenov bikázott négy méterről – alig mellé. Aztán az 59. percben a 36 éves Bumnidzsel kapus viselkedett rutintalan kezdő módjára, szöglet utáni kidobásból a tizenhatos előtti tömegbe küldte a labdát, és az oroszok köszönték szépen, máris megszerezték a vezetést. Dzsaidi, az Espérance hátvédje pedig tett arról, hogy el is dőljön a meccs. A büntetőterületen belül, ha lehet ilyet mondani, ügyes mozdulattal felrúgta Szicsevet, és Karpin a 11-esből gond nélkül kettőre növelte az előnyt.
Innentől visszaállt a Romancev-alakulat, végképp megnyugodott, jól tudta, hogy a sérült karmestert, Mosztovojt nélkülözve is sikerrel abszolválta első mérkőzését. A lelátó ettől függetlenül ekkor szórakozhatott igazán jól, hiszen a frissen beállt Beja és az egyre többször villanó Dzsaziri jóvoltából látványos, bár alapjaiban veszélytelen tunéziai "bánatfutballt” láthatott. Nyikiforov egészségéért aggódhattunk még, midőn Dzsaziri két méterről teljes erőből arcba lőtte, az orosz bekk úgy dőlt el, mint egy zsák, de kemény fiú, és lassan azért összeszedte magát.
A tunéziaiaknak ugyanez már nem sikerülhetett. Kizárólag az egyébként agilisan futballozó Szicseven múlt, hogy nem lett három- vagy négygólos a szbornaja győzelme. A lényeg persze nem a különbség, a 2–0 miatt aligha keseregnek a birodalomban.
Oleg Romancev kalapja, úgy fest, egyelőre biztonságban van.