Platt bízik az angolokban

Tulajdonképpen Bélának köszönhetem David Plattet.Pedig egy ponton meg mertem volna esküdni, hogy lemaradok az angol–svéd meccsről. Béla pedig hajtott, mint profi pilóta, időnként a szememet is becsuktam egy merészebb előzésnél, attól félve, hogy nemcsak erről, hanem a világ összes hátralevő mérkőzéséről lecsúszom…Késtünk, de nagyon.Az egész ott kezdődött, hogy lett egy gazdátlan jegyünk, és felajánlottuk a tokiói magyar nagykövetség munkatársainak. A választás Bélára, a követség mindenesére esett, aki cserébe felajánlotta, hogy természetesen kivisz autóval, ne bumlizzak a vonattal. Utólag már tudom: itt hibáztunk.Órák teltek el, amíg kikeveredtünk a sztrádára. Ott éppen nekilendültünk volna, amikor baleset okozott két kilométeres dugót, és én már nagyon kezdtem szeretni a legendásan gyors és pontos japán vonatokat. Ez volt az a pillanat, amikor egyetlen jenben sem fogadtam volna le, hogy én ezen a vasárnapon látom az angolokat és a svédeket, de Bélát keményebb fából faragták. Nyilván nem szerette volna elveszteni az ajándékba kapott jeggyel járó lehetőséget sem, de azt is tudta, hogy nekem a munkámat kell végeznem, és amint lazult a kocsisor, valóságos rodeóba kezdett. A japánok roppant fegyelmezetten vezetnek, állítólag ha valaki tíz kilométerrel később balra akar kanyarodni, akkor már el sem hagyja a belső sávot, el lehet képzelni, mit váltott ki belőlük Béla mutatványa.Így is csak a véletlennek köszönhettük, hogy nem száguldottunk el ezerrel a megfelelő kijárat mellett, ugyanis végig egyetlen tábla sem mutatta az utat a stadionhoz, csak a megérzéseinkre támaszkodhattunk. Mentünk valamerre, aztán egyszerre csak elénk magasodott a csodálatos, modern stadion, amelyet a házigazdák arra a három mérkőzésre építettek, amelyeknek most, a világbajnokság alatt ad otthont. Béla beügyeskedte magát a parkolóba, és a himnuszokat már mindketten a helyünkön, ő a lelátón, én a sajtóhelyen hallgathattuk.David Platt, az angolok korábbi kiválósága, az utánpótlás-válogatott edzője a parkolóban lépett be a képbe, amikor Bélát vártam a mérkőzés után. A sötétben méregettem egy percig, valóban őt látom-e, ám amikor sétálgatni kezdett, és a fény az arcára esett, valamint az angol szövetség formaruhájára, az meggyőzött.– Csalódott? – kérdeztem tőle, miután bemutatkoztam, és ő egy hanyag yee-vel jelezte, amíg nem jön a társa, szívesen beszélget velem.
– Mire gondol? – kérdezett vissza. – Az eredményre?
– Például.
– Azzal elégedett vagyok, mert a svédek közelebb álltak a győzelemhez.
– Ezek szerint a játékkal nem lehet elégedett.
– Nem is vagyok. Azt hiszem, a szurkolóink is többet vártak a csapattól. Valahogy hiányzott a meggyőző erő, és helyzetet is alig sikerült kidolgoznunk.
– Hogyan tetszett David Beckham játéka, akinek a felépüléséért egész Anglia fohászkodott?
– Nehéz kérdés… Eriksson úr és a csapatorvos nyilván jobban tudja nálam, hogy mi a helyzet Daviddel. Ha nem lenne egészséges, aligha kockáztatnák a játékát, és talán még nincs megfelelő formában, azért tűnik még nem teljesen egészségesnek.
– Tehát lesz még jobb is ezen a világbajnokságon?
– Bízom benne, mert nagyon nagy szükség lenne rá. Láthatta, amint hozzá került a labda, a közönség máris felmorajlott, ez is bizonyítja, hogy mindenki tőle várja a csodát. Ez nem jó, mert így hatalmas nyomás nehezedik rá, és ha nem szereplünk jól a világbajnokságon, félek, túlságosan is nagy mértékben hibáztatják majd őt. Pedig én azt mondom, már önmagában az is csodálatos, hogy hat héttel a sérülése után pályára léphetett, ám az is biztos, hogy ha most nem lenne világbajnokság, még több időt is adott, illetve kért volna a felelősség vállalásához.
– Azaz a játékhoz.
– Így van. Az a hisztéria, ami az ő gyógyulását kísérte, azt sugallja, mintha egyetlen emberen múlna a siker. Nyilván maga is tudja, hogy ez nem így van, és roppant veszélyes. Nem véletlenül kérte még szerdán az újságírókat és rajtuk keresztül a közvéleményt, hogy végre ne vele, illetve ne csak vele foglalkozzanak, mert ez őt és a többieket is zavarja. David intelligens ember, felmérte, mivel jár, ha egyedül őt tekintik a jó szereplés zálogának.
– Jól értem, hogy ezek szerint nem Beckham visszafogottabb teljesítménye miatt nem győzték le a svédeket?
– Igen. Az angol válogatottban nagyon sok tehetséges fiatalt találhat, de szükség van minden sorban rutinos klasszisokra is ahhoz, hogy a csapat megvalósítsa az álmait. Ne felejtse el, hogy a középpályáról kiesett egy oszlop, Steve Gerrard, és hiányzik az igazán tökéletes Beckham is. Nélkülük ez a csapat nem ugyanaz, mint amelyik jogosan szőhet merész álmokat, ráadásul sérülés miatt nem lehetett a kezdők között Kieron Dyer sem. Ez más helyzet, mint amikor mindenki egészséges. Ne értsen félre, nem a többiek ellen szólok, ők is ragyogó futballisták, de az ő tudásuk akkor jön ki igazán, amikor a klasszisok között játszanak.
– Ugyanakkor a pályán volt az aranylabdás Michael Owen, akinek szintén nem sok momentuma volt ezen a meccsen. Az ő játékához mit szól?
– Nem lehet rá egy rossz szavam sem, hiszen az ő teljesítménye függ attól is, hogy milyen labdákat kap, és mindent megmagyaráz az, amiről eddig beszéltünk.
– Ha már Owennél tartunk: mostanra kiöregedett az utánpótlás-válogatottból, ám amikor még játszhatott volna, akkor sem kapott meghívót. Miért nem?
– Ugyan akkor még nem én voltam a fiatalok edzője, de úgy gondolom, hogy azért, mert ő hamar felnőtt sztár lett, és ha valaki elér egy szintet, akkor szükségtelen, hogy vissza-visszalépjen.
– Akkor sem, ha vele nőnek a nyerési esélyek?
– Nem ez a fontos. Sokkal lényegesebb, hogy minél több fiatal szerezzen nemzetközi tapasztalatot, minél többen kapnak esélyt a bizonyításra. Az elsődleges cél nem az, hogy megnyerjük a különböző utánpótlástornákat, hanem az, hogy a fiataljaink készek legyenek megállni a helyüket a felnőttek világában, és ezért szükségtelen befutott klasszisokat a fiatalok között menedzselni.
– Szeret a fiatalokkal dolgozni? Ezt azért kérdezem, mert állítólag ön a legesélyesebb arra, hogy majd átvegye Sven-Göran Eriksson helyét a válogatottnál.
– Erre nem tudok mit mondani. Természetesen szeretem a munkámat, a fiatalokkal dolgozni nagy élmény. Az edzői ambícióim ugyanakkor nem állnak itt meg, de a válogatott kapitánya most Eriksson úr, hitem szerint még jó ideig az is marad, azt pedig ember nem képes megmondani, mit hoz a jövő. Én mindenesetre nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen személy szerint hozzám ragaszkodott, amikor a jelenlegi munkámra embert keresett a szövetség.
– Visszatérve a világbajnokságra: mit jósol az argentinok elleni meccsre?
– Természetesen nyerünk.
– És ki nyeri a világbajnokságot?
– Erre vonatkozóan csak a szívem válaszát árulom el: Anglia.