Megérdemelt dán siker

A felfokozott várakozás nem is meglepő, hiszen a dánok éppen tíz éve, a svédországi Európa-bajnokságon már belekóstoltak az arany ünneplésébe (na meg ezáltal sok-sok hordó sörbe…), és ha most hasonló jókban a papírforma alapján nem is reménykedhetnek, a csoportból való továbbjutást azért igencsak kötelezőnek tartják arrafelé. Az előzetes várakozások alapján ebben éppen az első ellenfél, Uruguay gátolhatta volna meg a pirosakat, elvégre a küllemében egy jóllakott napközissel keverhető Victor Púa mester pótselejtezőn Ázsiába jutott alakulata is minimálisan ilyen szándékkal indult el otthonról. A nagy-nagy jósolgatás persze csak az első meccsig tartott, hiszen a franciaverő szenegáliak alaposan átrendezték a csoportot és az esélylatolgatók ábrázatát.

Hogy az uruguayi együttesnek még jókora törlesztenivalója is van a dánokkal szemben, nem is lehetett kérdéses, mert a ’86-os világbajnokságon kapott 6–1-es verés körülbelül hasonló sokkot váltott ki az országban, mint hozzánk valamivel közelebb egy másik hatos… Ezért becsülettel neki is esett ellenfelének a dél-amerikai csapat, Álvaro Recoba néhány perc elteltével igen mutatós találatot könyvelhetett volna el egy húszméteres szabadrúgásból, ha jól megtekert labdája nem a jobb kapufa mellett hagyja el a játékteret. Ekkor még a világoskékek moroghattak a balszerencse miatt, rövidesen viszont a dán csapat szurkolói is keserű mosollyal nyugtázhatták egy nagyon szép akciójuk végét: a 13. percben Thomas Helveg a jobb oldalról remekül adott középre, a legnagyobb gólfelelősnek tartott Ebbe Sand nem is tanakodott sokat, estében a kapura fejelt, ám a földről felpattanó labda végül a lécről az alapvonalon túlra került.
Ilyen parádés kezdés láttán azt hittük, akár a múltkori vébémeccs gólrekordját is megdöntheti a két fél, ám a félidő közepére visszaestek a csapatok. Igaz, az iram továbbra is szokatlan volt a magyar bajnokikon felnőtt ember számára, ám mivel a dánok csak a jobb oldalt favorizálták, az uruguayiak által sokszor megjátszott Dario Silva fejesei pedig minduntalan elakadtak az egyik bekkben, komolyabb helyzet nélkül teltek a percek. Izgalmat inkább a kisebb kétajtós szekrényre emlékeztető Stig Töfting magánjelenete okozott, aki hozzávetőleg három centiméterről üvöltötte véleményét Mane játékvezető képébe. Nem lettünk volna a kuvaiti sporttárs helyében, elvégre néhány napja Töfting egy csapattársát nemcsak verbálisan tette helyre… Még szerencse, hogy a dán buldózer hasonló rakoncátlankodás helyett futballozni kezdett: előbb ugyan a nem kellően megfélemlített Mané megtorlatlanul hagyta Gustavo Mendez tizenhatoson belül elkövetett, Jon Dahl Tomassonnal szembeni szabálytalanságát, ám két perc múlva Töfting szerzett labdát a felezővonalnál, és a támadás végén a középen egyedül érkező Tomasson – Mendez ölelő karjai hiányában – már higgadtan guríthatott a kapu közepébe. Megjegyezzük, nagyon kellett már ez a találat a dánoknak, akik a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon mindhárom fellépésüket rúgott gól nélkül tudták le.
Púa mesternek viszont alaposan megszaporodtak a gondjai a szünetre.

Tarthatnak kissé az uruguayi játékosuk főnöküktől, hiszen a második félidőt fantasztikusan kezdték. Egy szögletet követően Pablo García úgy dekázott a labdával, mintha csak a kisfiával trükközgetne a kertben, majd a bemutatót megunván balra passzolt Dario Rodríguez elé, aki kapásból akkora gólt rúgott a jobb felső sarokba, hogy azt Púánál kevésbé temperamentumos edzők is néptánccal ünnepelték volna.
Morten Olsennek értelemszerűen ekkor már jóval kevesebb oka volt az örömködésre. Pláne, amikor lecserélte a jövőre már negyvenedik születésnapját ünneplő, és ezen a meccsen a korának megfelelően játszó Jan Heintzét, aki azonban egészen másképp ítélte meg saját teljesítményét, és levonulása közben szépen odamondogatott egykori játékostársának. A kapitányi kommentár a következő meccs összeállításából alighanem leszűrhető majd… A nyerő csere azonban nem a Heintzét váltó Niclas Jensen, hanem a később pályára kerülő Martin Jörgensen lett. Mert ugyan az uruguayiak húsz percen át meddő mezőnyfölényben játszottak, és Recoba egy nagy lövést is megeresztett Thomas Sörensen ölébe, a hajrára ismét feltámadtak a dánok. Igaz, győzelmükhöz kellett Gustavo Varela nagy hibája, aki a nyolcvanharmadik percben saját térfelének közepén szerencsétlenkedte el a labdát, és Jörgensen pontos középre ívelése után ki más, mint Tomasson csúsztatott a léc alá.

A dél-amerikaiaknak már nem maradt erejük az egyenlítésre, így a dánok hatalmas lépést tettek a tizenhat közé jutás felé: csütörtökön Szenegállal játszanak – jelen állapotok szerint csoportdöntőt. Gyanítjuk, Rasmussen úr sem sokat tépelődik, hogy a kormányülést vagy a tévét válassza…