35 fős kerettel utazott el a magyar labdarúgó válogatott Belekbe, ahol egyhetes edzőtáboron vesznek részt a nagyrészt hazai bajnokságban szereplő játékosok. És bár a neveket átböngészve itt-ott megakadhat az ember szeme, Pintér Attilát mégsem lehet elmarasztalni. Inkább bízzunk az értékítéletében. Ki tudja, lehet valamelyik játékosnak (akiből most ilyen-olyan okok miatt nem sokat néznek ki a szurkolók, szakmabeliek), pont egy ilyen impulzusra van szüksége ahhoz, hogy kijöjjön a benne szunnyadó plusz. Szinte minden magyar kapitányról elmondható, hogy felfedezett, beépített valakit a válogatottba, adjuk meg az esélyt most is.
Hogy mennyire látszik majd az elvégzett munka eredménye? Erre az első felkészülési mérkőzésig nehéz válaszolni. Azt azonban szögezzük le, hogy Pintér Attiláék nem rúdtáncolni mennek Törökországba, hanem taktikát gyakorolni és csapatot építeni. Ebből a szempontból akár sikeres is lehet a túra. Gondoljunk csak a románokra, akik a sorsdöntő őszi vb-selejtező előtt szintén külön edzőtáborral készültek ellenünk. Meggyőződésem hogy sok egyéb indok mellett ez is szerepet játszott a tragikus 0-3-ban.
Az összetartások létjogosultságát egyelőre tehát nem illik megkérdőjelezni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy külföldi futballistáink jó részét nem enged(het)te el klubja és ugyanez a helyzet a ferencvárosi Böde-Gyömbér-Holman trióval, illetve az újpesti Simon Krisztiánnal is. Kíséreljünk meg inkább egy óvatos kalapemelést a kapitány felé és bízzunk abban, hogy az út amelyre az irányításával ráléptünk, valóban vezet valahova.
Hogy mennyire látszik majd az elvégzett munka eredménye? Erre az első felkészülési mérkőzésig nehéz válaszolni. Azt azonban szögezzük le, hogy Pintér Attiláék nem rúdtáncolni mennek Törökországba, hanem taktikát gyakorolni és csapatot építeni. Ebből a szempontból akár sikeres is lehet a túra. Gondoljunk csak a románokra, akik a sorsdöntő őszi vb-selejtező előtt szintén külön edzőtáborral készültek ellenünk. Meggyőződésem hogy sok egyéb indok mellett ez is szerepet játszott a tragikus 0-3-ban.
Az összetartások létjogosultságát egyelőre tehát nem illik megkérdőjelezni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy külföldi futballistáink jó részét nem enged(het)te el klubja és ugyanez a helyzet a ferencvárosi Böde-Gyömbér-Holman trióval, illetve az újpesti Simon Krisztiánnal is. Kíséreljünk meg inkább egy óvatos kalapemelést a kapitány felé és bízzunk abban, hogy az út amelyre az irányításával ráléptünk, valóban vezet valahova.