Az 1924-ben Franciaországban született Nyers István igazi világvándor volt, húszéves pályafutása során, 1941 és 1961 között Szabadkáról indulva megfordult Kispesten, Újpesten, Csehországban, Franciaországban, Svájcban és Spanyolországban is. Az Újpesttel kétszer, 1945-ben és 1946-ban lett magyar bajnok, majd a nagy sikereket ért el Olaszországban, ahol az az Inter játékosaként 1949-ben gólkirály, 1953-ban és 1954-ben olasz bajnok lett. Később a Roma és a Lecco játékosa is volt, 1961-ben a Marzotto Valdagnóból vonult vissza.
Csupán kétszer szerepelt a magyar válogatottban, 1945 őszén Románia 7:2-es legyőzése, majd 1946 tavaszán az osztrákoktól elszenvedett 3:2-es vereség során is szerzett gólt. Miután elhagyta Magyarországot, 1946 őszén a Párizs–Budapest összecsapáson a francia oldalon lépett pályára.
A vándorlásai miatt Olaszországban Hontalannak becézett Nyers István 1961-es visszavonulása után Bolognában, majd Délvidéken élt, 2005. március 9-én Szabadkán hunyt el.
A Képes Sportban tavaly, születésének 100. évfordulóján ötrészes írást közöltünk róla, a cikksorozat szerzőjének, Csillag Péternek decemberben megjelent A világcsavargó Inter-gólkirály című, Nyers Istvánról szóló könyve.
A délvidéki Tóthfaluban Nyers István nevét viselő labdarúgó-akadémia működik.