A küzdelem és a felkészülés éve volt – Pór Károly publicisztikája

A 2022-es és a 2023-as magyar futballesztendőre vonatkozó értékelésünkben olyan jelzőket használhattunk, mint hihetetlen, évtizedek óta nem látott, elképesztő. Elsősorban a két évvel ezelőtt Angliában és Németországban elért Nemzetek Ligája-győzelmekre, a veretlenül és csoportelsőként megvívott Eb-selejtezőre gondolhattunk meg arra, hogy egy litvánok elleni Eb-selejtezőre is több mint 58 ezren mentek ki a Puskás Arénába, miközben a Ferencváros a nemzetközi porondon megélte a tavaszi folytatást, de említhetjük Szoboszlai Dominik 70 millió eurós liverpooli szerződését is. Nem ehhez voltunk szokva a megelőző években, két-három évtizedben…

A fentiek után szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb némi visszaesés következik, és 2024-ben már nem is sikerült fokozni, se válogatott-, se klubszinten az elmúlt évek eredményeit. Ez az esztendő a küzdelem éve volt, de azért le kell szögezni: a FIFA-világranglista alapján megállapítható, hogy az előzetes esélyeknek egy kivétellel megfelelt a rangsorban jelenleg 30. helyen álló nemzeti csapatunk.

Az év során 13 mérkőzést játszottunk, öt győzelem, három döntetlen, öt vereség a mérleg. Tíz találkozón olyan együttes volt az ellenfelünk, amely a Nemzetek Ligájában a legfelső osztályban kapott helyet, ilyenre korábban nem volt példa, ahogy arra sem, hogy egyazon évben Eb-n és az NL A-ligájában szerepeljünk. Ha pedig megnézzük a meccseket, azt láthatjuk, az öt vereségünkből négyet a világranglistán a miénknél magasabban rangsorolt ellenféltől szenvedtünk el: kettőt a németektől, egyet-egyet pedig a hollandoktól és a svájciaktól. Az egyetlen kivételt az írek elleni, a 92. percben kapott góllal elveszített dublini mérkőzés jelentette, de nekik lesz lehetőségünk visszavágni 2025-ben a vb-selejtezőben.

Viszont a válogatott már 13 mérkőzés óta veretlen hazai pályán, a hollandok ellen sikerült megszakítani egy 1985-től íródó, kilencmeccses vereségszériát, legyőztük a világranglistán most már előttünk lévő törököket és az Eb-n a több elit ligás játékossal büszkélkedő skótokat is. Éppen az utóbbi, a Varga Barnabás rémisztő sérülése után a 100. percben szerzett Csoboth Kevin-góllal megnyert találkozó a bizonyíték arra, hogy a válogatott továbbra is nagyon tud küzdeni a céljaiért, az álmaiért, az őt támogató szurkolótáborért és ami nagyon fontos, egymásért is küzdenek a srácok. Függetlenül attól, hogy az Eb-n végül nem sikerült továbbjutni a csoportból, az, hogy két vereség után győzelemmel zártunk és a németek elleni őszi pofon után kritikus helyzetben talpra tudtunk állni és négy pontot szereztünk a bosnyákokkal szemben, elkerülve ezzel a közvetlen kiesést az NL legfelső ligájából, abszolút bizonyítja, van tartása a csapatnak, fel tud állni a padlóról is.

Ha mindenki levonja a tanulságokat, és a csapat képes fejlődni a vesztes meccsek tapasztalatait felhasználva, akkor ez az év, illetve majd a márciusi, törökök elleni NL-pótselejtező tökéletes felkészülést jelenthet az igazán nagy feladat előtt, hogy nemzeti együttesünk negyven év után újra kiharcolhassa a világbajnoki szereplést. Jó jel, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány tavaly is tudta bővíteni a számításba vehető játékosok körét, az újoncok közül Dárdai Márton és Nikitscher Tamás gyorsan alapemberré is vált. Mint ahogy az is biztató, hogy a kapitány januárban a tervek szerint találkozik a Wolfsburg 18 éves magyar tehetségével, az eddig a német U-válogatottakban szereplő Dárdai Bencével, aki a jelek szerint hajlik arra, hogy bátyjaihoz hasonlóan a felnőtt magyar válogatottban szerepeljen.

Ami a klubszintet illeti, bár volt rá esély, csapataink nemzetközi szereplését illetően lényegi előrelépésről nem beszélhettünk. A Ferencváros ugyanakkor egymás után másodszor élte meg a tavaszt a nemzetközi porondon, ami a korábbi évekhez képest akkor is nagy szó, ha tudjuk, 2024-ben nem az Európa-ligában, hanem az Európa-konferencialigában sikerült ez, és az első tavaszi fordulóban 2–0-s összesítéssel alulmaradt a későbbi győztes görög Olympiakosszal szemben. A jelenlegi évadban az új lebonyolítású Európa-ligában újra van esélye az FTC-nek az egyenes kieséses szakaszban játszani, miután az ősszel három meccset megnyert az alapszakaszban. Igaz, a ferencvárosi szurkolóknak lehet hiányérzetük, hogy a dán bajnok Midtjyllanddal szemben a Bajnokok Ligájában nem sikerült a továbbjutás.

Szomorú, hogy 2024 őszén egyedül a Fradi tudott az NB I-es csapatok közül főtáblára kerülni, miközben a Paks és a Puskás Akadémia is csak az utolsó körben bukott el, pedig a felcsútiak igazán közel álltak a nagy bravúrhoz, mert 11-esekkel veszítettek a Fiorentinával szemben. A tolnaiak esetében dicséretes, hogy három meccset is megnyertek a Konferencialiga selejtezőjében, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyarat az El selejtezőjében kezdték a Magyar Kupa győzteseként, amelyben hazai pályán 4–0-ra kikaptak a román másodosztályú Corvinultól. A nemzetközi porondon a valós szintlépéshez mindenképp szükség lenne további állandó magyar főtáblás klubra, ami talán azt is eredményezhetné, hogy egyre több hazai futballista hívja fel magára az erősebb bajnokságokban szereplő klubok vagy éppen Rossi figyelmét. Kupaszereplő csapatainkból 2024-ben egyedül a ferencvárosi Gruber Zsombor mutatkozott be a magyar válogatottban.

Folytatódott az NB I nézőszám-emelkedése. Az előző idényben a meccsenkénti átlag négyezer fölé nőtt (4188), a magyarfutball.hu statisztikái szerint erre a 2000–2001-es idényben volt legutóbb példa. A mostani átlag pedig ennél is magasabb, 4415 néző. Nem érdemes misztifikálni a számokat, de tény, 2022 óta folyamatos a javulás, és a 2014–2015-ös mélyponthoz képest (akkor 2510-re csökkent a mérkőzésenkénti átlag) most már csaknem kétezerrel többen nézik a helyszínen az NB I-es találkozókat. A növekedés fenntartásához persze nagyban hozzájárul, hogy az Újpestre lényegesen többen kíváncsiak, amióta tulajdonost váltott a klub, és a Nyíregyháza (amely jelenleg 5846 nézővel 3. a nézőszámátlagban), valamint a Győr visszatérése is kedvezően hatott. És akkor a Paks–Ferencváros Magyar Kupa-döntő 51 900-as nézőcsúcsáról még nem is szóltunk. Soha korábban nem láttak ennyien kupafinálét Magyarországon.

Végül egy adott év értékelésében mindig érdemes egy kicsit az átigazolási piacot is érinteni a minél átfogóbb, teljesebb képhez. Nos, 2024 ebből a szempontból is kettős volt. Egyrészt a 17, az NB I-ből külföldi első vagy másodosztályba igazoló magyar játékos az elmúlt néhány évben rekordnak számít, ugyanakkor az elit ligákban továbbra sem kapkodnak az NB I-es magyarokért – az egyedüli kivételt Lisztes Krisztián jelenthetné, aki azonban egyelőre az Eintracht II-ben kap lehetőséget. Másrészről viszont, a korábbi évekkel ellentétben többen kerültek a nyáron az NB I-nél egyértelműen erősebb bajnokságba, négyen például elit ligás másodosztályba, és közülük hárman, Szabó Levente (Braunschweig – Németország), Szűcs Kornél (Plymouth – Anglia) és Schön Szabolcs (Bolton – Anglia) az átigazolást követően a válogatottban is szerepet kapott, ahogy egyébként a Svájcba szerződő (St. Gallen) Csoboth Kevin is. Itt jönnek a képbe a játékosügynökök, akiknek rendkívül nagy szerepük lehet abban, hogy egy-egy válogatott játékosunk hol folytatja a karrierjét. Németh András (Preussen Münster és Hamburg) vagy éppen Szalai Attila (Hoffenheim) azért is került ki 2024-ben a nemzeti együttesből, mert Németországban csak epizódszerepeket kapott, vagy még azt sem. Márpedig a Rossi együttesére váró feladatok előtt arra van szükség, hogy minden számításba jöhető labdarúgó megfelelő állapotban és formában legyen. Ádám Martin éppen ezért döntött a Paks mellett Kínával szemben.

A küzdelem és a felkészülés éve után 2025 legyen végre a jó döntések és a negyven esztendeje várt siker, a vb-re jutás éve! Mostantól ennek kell mindent alárendelni, a válogatottból többeknek a 2026-os lehet az utolsó esélyük, hogy világbajnokságon szerepeljenek, a legidősebb szurkolói generációnak pedig talán az utolsó esélye, hogy még egyszer lássa világbajnokságon a mieinket…