Sport Forum Hungary: „Velem szemben egymilliárd euró, én meg jöttem Újpestről, a Víztorony mellől” – Lőw Zsolt

„Futballtörténelmi pillanat, hogy ők hárman együtt vannak egy színpadon” – így vezette fel a beszélgetés moderátora, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Szöllősi György azt, hogy három olyan futballedző ült egy kerekasztalhoz, akik régóta Európa legerősebb bajnokságaiban dolgoznak: Bölöni László, Dárdai Pál és Lőw Zsolt. 

A 2024-es Sport Forum Hungary első napján, a Puskás Arénában rendkívül érdeklődést vonzott a három szakember, aki évtizedek óta külföldről szolgálja a magyar futballt. Illetve: szolgálja?

„Nekem van egy kis lelkiismeret-furdalásom ezzel kapcsolatban, mert én soha nem a magyar futballért tettem, hanem ellene, szerencsémre és pechemre: sikeresen – mondta félig viccből az erdélyi származású Bölöni László, akinek immár 501 meccse van a francia első és másodosztályban, és aki román szövetségi kapitányként nyert meccset a magyar válogatott ellen is. – A futballban is vannak helyzetek, én egyet kihagytam. Ha jönne újabb ajánlat Magyarországról, elgondolkoznék rajta.”

Lőw Zsolt a téma kapcsán elmondta: „Kutya kötelességünk a tudást hazahozni. Amikor az MLSZ kért, mindig segítettünk, szakmai programok kidolgozásában vettünk részt, és az Újpest sem tud olyat kérni tőlem, amit ne teljesítenék szívesen.” Dárdai Pál ehhez humorosan hozzátette: „Én már megtettem a magamét, válogatott játékosokat neveltem a fiaimból!”

A PSG-nél, a Chelsea-nél és a Bayern Münchennél is dolgozott Thomas Tuchel másodedzőjeként Lőw Zsolt, aki leszögezte: nem ezektől a gigakluboktól kell tanulnia a magyar futballnak, mert nem lehet egymáshoz mérni a kettőt, sokkal inkább korábbi munkahelyeit, a Red Bull-klubokat, a Salzburgot és a Lipcsét nevezte meg követendő példának, ahol az anyagi befektetés mellett még nagyobb szakmai munkával értek el sikereket. „Minden a tudáson alapszik – mondta Lőw Zsolt. – A szappanos masszázs, a zsíros kenyér és a meccs utáni pörköltözés már nem működik.” „Ami viszont állandó: a játékkészség – reflektált Dárdai Pál. – Lehet taktikázni, meg letámadni, de a végén mégis az győz, aki tud futballozni. Az pedig egy gyerek kilenc és tizenhárom éves kora között eldől, hogy lesz-e belőle futballista, vagy sem.

Dárdai Pál finom kritikát is megfogalmazott: „Az infrastruktúra már megvan, nagy az előnyünk e téren a régióban még a horvátokhoz képest is, elkezdődött a munka, megtöltjük minden meccsen a Puskás Arénát, de nagyon sok munka van még az edzőképzéssel, az utánpótlás-neveléssel, és sokkal többet kell tenniük a testneveléstanároknak, de a szülőknek is. Szoboszlait az apukája nevelte ki, Sallai Rolandot az apukája és nagybátyja nevelte ki, vagy ott vannak az én fiaim. Valahogy javítani kell a képzésen, a mentalitáson és a hozzáálláson.”

A beszélgetés végén Lőw Zsolt megdöbbentő történetet mesélt arról, hogy a PSG-nél Thomas Tuchellel mennyire megütköztek a szembejövőproblémákon, mert nem a szakmával kellett elsősorban foglalkozniuk, hanem konkrétan a létező legkülönbözőbb trükkökkel azt kellett elérniük, hogy valahogy munkára bírják Neymart, Kylian Mbappét és a többi világsztárt. Azért is meg kellett harcolniuk, hogy újév után arra rávegyék őket, legalább egy nappal (!) a kupameccs előtt visszatérjenek a szabadságukról. „Neymar kétszázhuszonkét millió euróba került, Mbappé száznyolcvanba, Marquinhos ennyibe, Thiago Silva annyiba. Milyen eszköz volt a kezemben? Ott állt előttem egymilliárd euró, én meg Újpestről jöttem, a Víztorony mellől...”