Népsport: Bodola alaposan rácáfolt Kléberre

Vághy Kálmán szövetségi kapitány második találkozóján is Svájc ellen irányította legjobbjainkat. A bemutatkozás 1942. november elsején sikeres volt, a nagyváradi válogatottak (Perényi József, Bodola Gyula, Tóth III Mátyás, Sárvári-Spielmann Ferenc) vezérletével a mieink 3:0-s győzelmet arattak az Üllői úton.

Nevezzük így, a visszavágót 1943. május 16-án Genfben rendezték. Vághy május 2-án hirdette ki a keretet, május 5-re edzőmérkőzést iktatott be az Üllői útra a Gázgyár együttese ellen. A hazai bajnokságban Csepel, NAC, Gamma volt a sorrend az ellenfélnél a Grasshoppers vezetett a Lugano és a Lausanne előtt. Itthon nem az ellenfél játékereje volt a téma, hanem az, hogy a svájciak nem fogadták el, hogy Kiss M. Ernő partjelzőként működjön közre, ugyanis ragaszkodtak a szabályhoz, hogy mindkét taccsbírót a rendező ország adja.

A magyar szövetségi kapitánynak a nagyváradi Perényi (Pecsovszky) József sérülése („izzadmány” volt a térdé­ben) okozott gondot, Kónya Józsefet hívta be a keretbe. Vághy arra is felkészült, ha a ferencvárosi Polgár Gyula nem játszhat, helyén a csepeli Olajkár II Sándor volt a jelölt. Az edzőmeccsen felemásan szerepeltek a jelöltek: a Gázgyár ellen az első félidőben 2:2-re végeztek, a második játékrészben – már 5000 néző (!) előtt – Szusza Ferenc két góljával 4:1-re lelépték a Ferencvárost. A Gázgyár ellen több variációt is kipróbált a kapitány, mert szerinte a Fradi játéka hasonlít a svájciakéra.

A Nemzeti Sport figyelmeztetett: válogatottunk nem csak nyerni jár Svájcba, 1939. április 2-án Zürichben 3:1-es vereséget szenvedett, elsősorban azért, mert csatársorunk (Szántó József, Zsengellér Gyula, Solti József, Déri Károly, Gyetvai László) tehetetlenkedett.

Vághy a Nemzeti Sportban hirdette meg a válogatott programját az elutazásig, hozzátéve: „Felhívom a játékosok figyelmét a legutóbbi edzésen elmondottakra. Hiszem és elvárom, hogy valamennyi játékos átérzi feladatának súlyát és hazánkkal szembeni kötelességét. Ha a hátralévő idő alatt tehát a játékosok minden erejükkel arra törekszenek, hogy felkészüljenek és a kemény küzdelemben megállják a helyüket – a magyar színek számára megszerzik a dicsőséges győzelmet. A hátralévő idő alatt tehát a legsportszerűbb életet, a felkészülésnél pedig ernyedetlen szorgalmat és teljes odaadást kérek.”

Tíz nappal a találkozó előtt Vághy megadta az összeállítást, Polgár helyére Olajkár II-t jelölte, a csatársorba a Németh Antal, Szusza, Zsengellér Gyula, Bodola, Tóth III ötöst szánta. Szusza beállítását azzal indokolta, hogy sokkal frissebb Marosvári Bélánál. Vághy egy-egy észrevétellel jellemezte Zsengellér és Sárosi Béla játékát, dicsért és korholt is. Zsengellér: „Játék közben folyton működik az agya.”Ugyanakkor: „Hangulatjátékos. Hamar feladja a küzdelmet, ha valami nem tetszik neki.”Sárosi III: „Még 20–30 méteres passzai is majdnem mind a földön jutottak tovább a társaihoz. Javulása e téren feltűnő volt! Az elkalandozása azonban maradt a régi…”Svájcban azért keseregtek, mert a B-válogatott 3:2-re megverte az A-csapatot, Karl Rappan szövetségi edző ki is jelentette: „Most még tanácstalanabb vagyok, mint a rosta előtt.”

Mindeközben itthon öldöklő harc folyt a bajnoki aranyéremért, de a Csepel, NAC, Gamma sorrend nem változott – megváltozott viszont legjobbjaink összeállítása. Vághy Kálmán a bajnoki forduló alapján úgy döntött, nem a Németh, Szusza jobbszárnyat küldi pályára, hanem a Kincses Mihály, Marosvári Béla tandemet. A kapitány nem kertelt: „Németh az utolsó bajnoki mérkőzéseken és a válogatott edzéseken mindinkább hanyatló formáról tett tanúbizonyságot. (...) Olyan gyengén játszott, hogy kénytelen voltam a szerepeltetésétől eltekinteni. Teljesen megbízom Kincsesben. Zürichben, amikor 2:1-re vertük a svájciakat, éppen Kincses volt a csapat egyik legjobb embere.”Zsengellér mondta is neki: „Sinya, ha úgy fogsz játszani, mint 1941-ben a 2:1-es zürichi mérkőzésen, akkor te leszel a legjobb csatárunk.”S hogy Szusza miért maradt ki? „A hozzám befutott jelentések alapján Szusza nagyon igyekezett az Újpest–Elektromos mérkőzésen, de semmi sem sikerült neki. Marosvári játéka ellenben nagyon tetszett nekem a Gamma ellen. Több az erélyesség ebben a fiúban, és jobban bízom az ő nagy munkavállalásában.”

Perényit is a csapatba állította Vághy, más kérdés, hogy a balösszekötő a Nemzeti Sport szerint az utolsó itthoni edzésen „aggasztóan kímélte a jobb lábát”. A NAC-játékos így reagált: „Úgy érzem, hogy a lábam teljesen rendben van, csak kissé óvatos vagyok még.”A Déli pályaudvarról induló vonat egyik ablakából Sárosi III magabiztosan szólt ki az esztendő első válogatott találkozója előtt: „Győztesen jövünk vissza!”A Ferencváros labdarúgója csapatkapitányként utazott, ugyanis Vághy így határozott:      „Azért tettem Sárosi III-at csapatkapitánynak, mert így nagyobb lesz a felelősségérzete, s ő is jobban betartja az utasításokat.”

Rappan viszont bánkódott, mert a Grasshoppers védője, Severino Mi­nelli sérülése nem jött rendbe. Kifejtette: „Egy bizonyos: a svájci csapat az utolsó évek során mindig balszerencsével terhelten állt ki a magyarok ellen. Nem akarom a magyar csapat érdemeit kisebbíteni, de tény az, hogy mi mindig sérülésekkel, katonai szolgálattal stb. megzavartan küzdöttünk, ha a magyarok ellen kellett csapatunkat összeállítanunk.”Franz Rickenbach megjegyezte: „Szégyenlem magam még most is az őszi budapesti játékunk miatt. Most feltétlenül jobban fogunk játszani. A magyar játékosok nagy előnye, hogy szabadabban vehetnek részt az edzéseken. Ha én kimegyek a válogatott edzésre, akkor azt a munkahelyemen levonják a béremből. Pedig most szeretnék előlépni főpincérnek.”

A Nemzeti Sport hasábjain Kompóti-Kléber Gábor, a korábbi 22-szeres válogatott (III. Ker., MTK, Hungária), később edző, úgymond, elmélkedett válogatottunk összeállításáról. Általában elfogadta Vághy döntéseit, ám Bodola esetében úgy vélte, „messze van a legjobb formájától”. „Dudus” erre alaposan rácáfolt két góljával. A Nemzeti Sport 2:1-es magyar sikert tippelt, a következőben látta a győzelem kulcsát: „Hosszú, erőteljes labdákkal kell játszanunk, mert különben a tömörülő svájci védelem mindent szétver a helvét kapu előtt.”A zürichi Sport szerint „a magyar csapat keményebb, taktikája jobb, a magyar játékosok testileg erősebbek, erőnlétük jobb”. Mindeközben Sárosi III dohogott, mondván, a stadion elnevezés erős túlzás a létesítményre: „Szörnyen emlékeztet engem ez a »skatulya« a talajával együtt a salgótarjáni pályára”. A svájciak összeállítását nem adta meg a szövetségi kapitány, a Nemzeti Sport ezt így kommentálta: „Rappan rettenetesen rejtelmes.”

Válogatottunk simán nyert 3:1-re úgy, hogy már félidőre kialakult a végeredmény. Svájc vezetett 1:0-ra, aztán Bodola látványos góllal egyenlített, onnantól pedig nem volt gond. A Nemzeti Sport így összegzett: „A magyar fiúk nagyszerű testi és lelki képességekről tettek tanúságot. Nem csüggedtek. Hallatlan akarással vetették magukat a küzdelembe. Nagy erőfeszítéssel meg tudták fordítani a játék menetét és ezzel a sorát is. Mindent egybevetve, nagyon nagy diadal a genfi győzelem. Kivívói méltán büszkék lehetnek a gyönyörű eredményre.”A magyar csapat legjobbjai: Tóth Gy., Bodola, Zsengellér, Sárosi III, Perényi. A kétgólos Bodola „mindent okosan csinált, és csupa ötletesség volt a játéka”. A NAC csatára is elégedett volt: „Nagyon megérdemeltük. Különösen az első félidőben ment jól a játék.”A csapatkapitány Sárosi III is dicsért: „Csatársorunk az első félidőben ragyogóan játszott. Elejétől végig sokkal jobbak voltunk.”

Maradjunk ennyiben.