Trianoni üzenet – a tiltakozó képeslapot Puskás Ferenc, Albert Flórián és Bobby Fischer is aláírta

Szent János Kórház, fül-orr-gégészet, a váróban felkötözött állú, tamponált orrú páciensek ülnek türelmesen. Van, aki szájsebészeti beavatkozás után lábadozik, másnak a manduláját fogják kivenni, megint más orrtörés után szeretné visszanyerni arcvonásait. Furcsa érzés kívülállóként belecsöppenni egy kórház életébe, erős a gyanú, az osztály történetében most először érkezik ide valaki azért, hogy régi képeslapokról beszélgessen. Pedig jó helyen járunk: Dr. Katona József főorvos éppen nincsen szolgálatban, hivatali kötelessége azonban munkahelyére szólította, első emeleti irodájában fogad. Feje fölött tömött könyvespolc, rajta többek között saját művei, a Katonai orvoslás című hatalmas, illusztrált könyv és A Nagy Háború képekben, családi képeslapokon   című látványos album.

Témánál is vagyunk, hiszen éppen a gazdag magángyűjtemény egyik különleges darabját szeretnénk alaposabban megismerni: a trianoni témájú, „Nem, nem, soha!” feliratú képeslapot, amelyet aláírt Puskás Ferenc, (idősb) Albert Flórián, Grosics Gyula, Lisztes Krisztián, Bobby Fischer, Vlagyimir Boriszovics Kramnyik, Lilienthal Andor, Faludy György és Szörényi Levente. A szignók révén egybeverődött különös társaság akár egy Rejtő Jenő-regény lapjain is összefuthatott volna, csapódva az amerikai gyalogos, a francia őrvezető, az angol géppuskás és az orosz hússaláta díszes kompániájához, ráadásul itt a „tolltestvérek” együttállásának külön pikantériát ad, hogy a képzelt találkozás fóruma egy Magyarország fájdalmát hangoztató képeslap. Rendkívül értékes és kétségtelenül teljesen egyedi példány ez, a leghíresebb magyar futballista és az egyetlen magyar aranylabdás egy helyen szereplő aláírása önmagában is ritka, a sakkvilág és a művészkörök említett alakjainak kézjegyével kiegészítve pedig egyenesen egyedülálló relikvia. Hol, mikor, milyen körülmények között írták nevüket az ismert csillagok a képeslapra, és tisztában voltak-e annak történelmi üzenetével?

Mielőtt a kérdésekre megpróbálunk választ nyerni, érdemes megismernünk a gyűjtő családjának régi időkre visszanyúló kapcsolatát a magyar sportélettel. A 1950-ben született szájsebész főorvos egy híján félszáz éve dolgozik a János Kórházban, az intézmény múltjának és kultúrtörténetének elkötelezett kutatójaként sokat tett a helyi értékek megőrzéséért, de mint könyvei is mutatják, a magyar és egyetemes orvoslástörténet és a képeslapokon megőrzött történelem megismertetésében is hiánypótló munkát végzett. Nem mellesleg közvetlen szálak kötik a magyar labdarúgás világához, ősi egészségügyi dinasztia tagjaként nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy az elmúlt jó egy évszázadban tizennyolc közeli rokona dolgozott orvosként, ápolóként, hanem a Ferencvárosi Torna Club futballistáinak generációkra visszanyúló segítésével is. Apai nagyapja, az 1865-ben a felvidéki Alsódraskócon született Dr. Katona (született Kmetykó) József a IX. kerület tiszti főorvosaként bábáskodott a Ferencvárosi Torna Club 1899-es alapításánál. Szükség esetén segített a játékosok orvosi ellátásában, rendszeresen járt ki a csapat mérkőzéseire, a Mester utca 1. számú ház lakosaként ebben lokálpatrióta kötődése is ösztönözte (mellesleg ugyanebben a házban lakott később Latinovits Zoltán és féltestvére, Bujtor István, emléküket tábla őrzi az utcafronton).

Az 1920-ban elhunyt orvos fia, Dr. Katona István (1906–1983) is maradt a zöld-fehérek közelében, a családi emlékezet szerint egy ideig csapatorvosként is tevékenykedett, Rudas Ferenc hírhedt nyílt lábtörésénél is segítséget nyújtott 1950-ben. Volt sportorvosi végzettsége, orvosi körökben azonban mint aranydiplomás szájsebészt ismerték, és a Szent János Kórház fül-orr-gégészeti orvosi irodájában is a Ráday utcai rendelőhöz kapcsolódó gyermekkori emlékek elevenednek meg: a hatvanas években József a tizenévesek kíváncsiságával leste, ahogy a korszak Fradi-klasszisai érkeznek édesapja fogorvosi székébe, konkrét emlékképe például, hogy Mátrai Sándor egy alkalommal három meccsjeggyel hálálta meg a foghúzást. Az pedig a korabeli futball lassú züllésének sajátos és szomorú jele, hogy a kulcslyukon kukucskáló, fülét az ajtóra tapasztó gyermek egyszer hallotta, amint odabent a neves futballistapáciens megsúgja orvosának a másnapi meccs eredményét.

A családi Fradi-vonal aztán néhány évtizeddel később vele folytatódott, az 1990-es évek végén, Stanko Poklepovic ferencvárosi edzősködése idején János kórházbeli kollégája, Kovács József mellett ő is dolgozott a klubnak. Feladata volt a mérkőzések idején ügyeleti szolgálatot teljesíteni a klubépület földszintjén kialakított orvosi szobában, ahova többnyire a nézőtéri incidensek kárvallottjait vitték, a munka különösen a kődobálással kísért Fradi–Újpest derbi idején volt embert próbáló.

El is jutottunk itt a trianoni képeslap aláírásainak történetéhez, hiszen az Üllői úton legendaként tisztelt Albert Flórián kézjegye éppen ebben az időszakban, az egyik baráti társalgás során került a papírra. Puskás Ferenccel a Rudas-fürdőben ismerkedett meg a képeslapgyűjtő orvos, a Rudasban hamar Rudasra, a súlyos sérülést szenvedő Fradi-hátvédre terelődött a szó, meg persze a korához kapcsolódó orvos édesapára, „Pista bácsira”, akire még majdnem fél évszázad távlatából is emlékezett a kispesti klasszis. Aztán kikászálódott a medencéből, a „Katona-gyerek” kérésére odaírta nevét a képeslapra, és ment a törülközőjéhez. Ahogy a körülmények sejtetik, Albert is, Puskás is inkább rutinszerű sportbaráti gesztusként jegyezhette nevét a kezébe adott lapra, nem valószínű, hogy direkt politikai üzenetnek, irredenta véleménynyilvánításnak szánták a képeslap aláírását, ha egyáltalán észrevették a másik oldalon a szétszakított országtérképet és a „Nem, nem soha!” feliratot.

Ugyanakkor éppen a keletkezés bizonytalansága miatt kell nyitva hagynunk annak az eshetőségét is, hogy pontosan látták, mihez adják a nevüket. Azt viszont Katona József elmondása alapján határozottan kizárhatjuk, hogy Bobby Fischer amerikai sakknagymester tisztában lett volna a képeslap sugallta történelmi tiltakozással: az 1992-től nyolc évig Budapesten, visszavonultságban élő sakkvilágbajnokkal szintén a Rudas fürdőben íratta alá a lap hátoldalát Gyuri, az egyik kabinos, nem részletezve annak szimbolikus jelentőségét. Faludy György Kossuth-díjas költő a Szent János Kórház belgyógyászati osztályának kezeltjeként beszélgetett többször az intézmény tekintélyes orvosával, akinek a képeslapját is szívesen aláírta, valamint egy kézzel leírt versét és egy emlékplakettet is ajándékozott neki – utóbbi azóta is irodája falán lóg. Szörényi Levente Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, szövegíró, gitáros, énekes az Emberi Méltóságért-díj 2020-as átvétele után, az ünnepi esemény helyszínén rótta a saját kézjegyét Puskás, Albert, Fischer és a többiek neve mellé.

Ami pedig a képeslapot illeti, eredeti tulajdonosa az orvos nagynénje, Katona Margit földrajz-történelem szakos tanár volt, aki a Vendel utcai és a Lenhossék utcai általános iskola tanítójaként Trianon súlyos következményeit a változtatható eszköz segítségével érzékeltette diákjaival: az ujjal mozgatható tekerő révén a történelmi Magyarország az egyik állásban egészként, a másik nézetben darabjaira hullott verzióban látható. Mint Katona József találó hasonlattal rámutat, a képeslapok funkciója akkoriban a mai, okostelefonról küldött szöveges és képi üzenetekét töltötte be, a cipős dobozokban gyűjtött üdvözletek pedig sok háztartásban családi kincsnek számítottak. Azt azonban aligha sejtette bárki is, hogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége által kiadott trianoni tiltakozó képeslapot az aláírók az évtizedek során különleges sporttörténeti relikviává is avatják.