Különleges képeslap az 1966-os labdarúgó-vb-ről

„Szívélyes üdvözletünket küldjük a VB-ről”   – szólt a rövid üzenet Takács Józsefnek és becses nejének címezve Angliából. A kézzel írt mondatot a tintatípus és az íráskép alapján a „Fenyő” becenevű aláíró vetette papírra, ám rajta kívül még tizennyolcan szignózták a képeslapot. Íme a nevek kikódolt, teljes listája, a szignók elhelyezkedési rendjében: Szepesi Gusztáv, Mátrai Sándor, Nagy István, Sipos Ferenc, Szentmihályi Antal, Mészöly Kálmán, Illovszky Rudolf, Sóvári Kálmán, Hegyi Gyula, Gelei József, Farkas János, Tichy Lajos, Bene Ferenc, Botár Zoltán, Molnár Dezső, Varga Zoltán, Káposzta Benő, Albert Flórián. Nem nehéz kitalálni, az 1966-os világbajnoki csapat játékosainak és kísérőinek névsorát olvassuk itt (a levelezőlap jobb felső sarkában stílszerűen az angliai tornára kiadott hivatalos bélyeg látható), a feladó pedig nem más, mint Fenyvesi Máté, a Ferencváros 76-szoros válogatott, négyszeres bajnok, Magyar Népköztársasági Kupa-győztes, Vásárvárosok Kupája-nyertes, Európa-bajnoki bronzérmes csatára. Cikkünkben az Eszes Tamás gyűjtő futballképeslapjait bemutató – korábban a Képes Sport mellékletben közölt – négyrészes sorozatunk rendhagyó folytatásaként az idén februárban, 88 évesen elhunyt Fenyvesihez (vagy ha úgy tetszik, Fenyőhöz, Tüskéhez) kötődő üdvözlőlapot mutatjuk be, felvillantva a betűk, képek, címek mögött kirajzolódó hátteret is.

Az 1966. július 12-én, vagyis a Portugáliától elszenvedett 3:1-es csoportkörös vereség előtt egy nappal és Brazília 3:1-es legyőzése előtt három nappal feladott levél esetében például rögvest kínálkozik a kérdés: ki volt a rejtélyes címzett, Takács József, akivel a Fenyő becenév alapján bizalmas, baráti kapcsolatot ápolt a ferencvárosi futballista? Első gondolatunk szerint lehet Takács II József (1904–1983), a „Kis Taki”, az FTC 1920-as, 1930-as évekbeli legendás csatára, ennek azonban némileg ellentmond, hogy a címzésben szereplő Mártírok útja 48. alatt olyan névrokon lakott, akivel kapcsolatban a Népsport 1975-ös cikke semmilyen személyes futballkötődést sem említett. A szomszédos totózóirodáról szóló riportban olvassuk: „A Mártírok úti totózóban a hét hat napján óriási a forgalom. Talán csak a hétfő jelent némi pihenést, amolyan tipp-szünnapot. De még ilyenkor is találni itt szurkolókat. Csoportokba verődve beszélgetnek, vitatkoznak, értékelik a vasárnapi eredményeket. Ezen a hétfőn volt miről vitatkozni. Országos fixek szálltak füstbe, az NB II mindenkit megtréfált. Takács József (Bp. II. Mártírok útja 48.) törzsvendég. Elkeseredetten mondta: »Amióta az NB II-es bajnokság elkezdődött, még a hét találatig sem nagyon jutok el. Mert mondják meg őszintén, ki tippelt volna reálisan 1-est a BVSC–Dunaújváros és a Bábolna–Debrecen mérkőzésre?«”

Mi biztosan nem, de minket a bábolnai futballremények helyett amúgy is inkább a tippelő kiléte érdekel. És persze a Mártírok útja lakója mellett az is, hogy a Southportból elküldött képeslap – amely a Lord Street, a Marine Lake & Gardens, a New Bridge és a Promenade Gardens fotóját ábrázolja, illetve a Guinness gyártója nevében kínál egy pohár sörrel jó egészséget – milyen körülmények között került a játékosok kezébe, és milyen hangulatban, helyszínen firkantották rá aláírásukat. A Népsport már a világbajnokság előtt adott némi képet a magyar válogatott szálláshelyéül szolgáló észak-nyugat-angliai város készülődéséről: „Londoni tudósítónk, Leslie Vernon csütörtökön telefonon beszélt Mr. May-vel, a southport-i Palace szálló igazgatójával, aki közölte, hogy készen állnak a magyar csapat fogadására. A szállodába már megérkeztek az angol televízió szakemberei, hogy előkészítsék a magyar vezetőkkel, játékosokkal lefolytatott első nyilvános interjút. A magyar játékosok szobái a tengerre néznek majd, és korlátozás nélkül használhatják a szálló játéktermét, teniszpályáit. A hatalmas szállónak egyébként egész nyárra valamennyi szobáját kibérelték az angol nyaralók és a külföldi turisták.”

Érdekességképpen megemlíthetjük azt is, miként töltötték idejüket idehaza a válogatott játékosok június közepén a vb-keret hivatalos gyülekezője előtti utolsó négy szabadnapon. Idézzünk egy-egy mondatot a Népsport június 12-i összeállításából...

Szentmihályi Antal:  „Végre alkalmam nyílik egy kis lustálkodásra.”   Káposzta Benő:  „Az újpesti strandot többször felkeresem, a napozásra és a fürdésre is vigyázok.”   Mészöly Kálmán:  „Alig várom már, hogy a magyar tenger partján élvezzem a vizet, a napsugarat s azt, hogy ha kedvem tartja, délutánonként táncolni is mehetünk. Egy-két tankönyvet is viszek magammal, mert a postaforgalmi technikumban vizsgák előtt állok.” Sipos Ferenc: „A kedvenc időtöltésem a horgászás, ha csak tehetem, kiülök a Duna partjára.”   Albert Flórián: „Micsoda négy nap lesz! Végre állandóan együtt lehetek a feleségemmel és a kislányommal.”   Rákosi Gyula:  „Hétfőn Kecskemétre utazom, kedden pedig vizsgázni megyek a vendéglátóipari technikum tananyagából.”   Fenyvesi Máté dr.:    „Mit csinálunk, hova megyünk, ez elsősorban attól függ, hatéves kisfiamnak, Leventének az egészségi állapota milyen mértékben javul, most ugyanis influenzával bajlódik.”

Ugorjunk néhány hetet az időben, és Tabák Endre július 5-i Népsport-riportja segítségével kövessük az angol földön landoló csapat útját a manchesteri repülőtérről a southporti hotelig!

„A busz 75 perc alatt tette meg az utat a repülőtértől a szállodáig. Ezen a harminckét mérföldes úton ízelítőt kaptunk a szigetország e részének időjárásából. Amikor elindultunk, az acélszürke ég alatt még csak nehéz, párás volt a levegő. Néhány kilométer után szemerkélni kezdett az eső, igazi késő őszi hangulat uralkodott el a tájon. Nemsokára elállt az eső, az ég egyhangú acélján különböző árnyalatok jelentek meg, a felhőréteg szakadozni kezdett, és mire a Palace-szálloda udvarára begördült a busz, már sütött a nap. Ilyen hát az időjárás az angol pamutipar központjában, Lancashire vidékén, és nem is lehet másfélére számítani, ezt így kell megszokni. (...) A Palace szálló pillanatok alatt megnyerte mindenki tetszését. A régi stílusban épített, háromemeletes szálloda egyszerű, de kényelmes szobáival, éttermeivel, szalonjaival, kisebb és nagyobb koncerttermeivel, rádió- és tv-szobáival bő lehetőséget nyújt a szabadidő kulturált eltöltéséhez, de az edzések és a mérkőzések közötti pihenőre is.”

Innen írhatták tehát a képeslapot a Mártírok útjára a magyar válogatott játékosai, akik aztán – a két említett csoportmérkőzés után – 3:1-re legyőzték Bulgáriát is, majd a Szovjetuniótól elszenvedett 2:1-es sunderlandi vereséggel a negyeddöntőben búcsúztak a vb-től. Végül egyetlen percet sem játszott a tornán Fenyvesi Máté dr. (akinek nevét végzett állatorvosként következetesen a dr. kiegészítéssel használta a korabeli sajtó), ám angliai tapasztalatait utóbb örömmel megosztotta a Népsporttal. Németh Gyulának, adott, július 31-i interjújában olvassuk:   „A legfontosabb szakmai feladatnak azt tartom, hogy megtaláljuk az erőszakos játékmód elleni orvosságot. Legyünk mi is harcosak, kemények, de ne fizikai képességeink segítségével akarjuk legyőzni a nálunk jobb testi felépítésű játékosokból álló csapatokat, hanem ésszel, ötlettel, gyors és sok mozgással, de főleg a hagyományos magyar játékmóddal. Azt mondhatnám, hogy többször kellene olyan felfogásban és olyan módon futballoznunk, ahogyan a brazilok ellen tettük. A bökkenő csupán az, hogy van abban valami: egy csapat mindig úgy játszik, ahogyan az ellenfél hagyja. Nos, nem akarom a brazilok elleni remek 3:1 értékét lebecsülni, de a brazilok teret engedtek nekünk, nem voltak kemények, nem fogtak szorosan embert. Edzői feladat az ellenszer feltalálása! Nem vagyok már fiatal, de minden erőmmel azon leszek, hogy az újfajta játékmódnak még magam is részese legyek.”

Fenyvesi doktor ugyan a magyar válogatottban az 1966. június 5-i, Svájc elleni mérkőzés (3:1) után már nem kapott szerepet, a Ferencváros játékosaként még három évig tartotta a lépést az új idők változásaival.