„U19-ben nem lehet elvárás Európa legjobb nyolc csapata közé jutni”

– Az elitkörös selejtezők előtt azt mondta, ha az U17-es és az U19-es válogatottnak az utolsó forduló előtt lesz még esélye az Eb-kvalifikációra, már elégedett lesz. Most, hogy az U19-es együttes az utolsó meccsén még a 80. percben is továbbjutásra állt, míg az U17-es gárda egy szabályváltozás miatt maradt le a továbbjutásról, mennyire csalódott?
– Persze, keserű a szánk íze, hogy Tímár Krisztián csapata a törökök elleni utolsó tíz perc miatt nem tudott bejutni Európa legjobb nyolc csapata közé, de azért azt fontos leszögezni, nem tekinthetjük kudarcnak a csapat szereplését – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Németh Antal, az U-válogatottak szakmai vezetője. – A magyar U19-es válogatottal szemben nem lehet elvárás, hogy Európa legjobb nyolc csapata között szerepeljen, mert nem tart azon a szinten a labdarúgásunk. Tudomásul kell venni, hogy Izraelben vagy éppen Törökországban is sok pénzt költenek az utánpótlásra, ők is győzni akarnak és ahogy felnőttszinten, úgy az utánpótlásban sem beszélhetünk velük szemben kötelező győzelemről. Volt idő, amikor U19-ben az elitkör közelébe sem tudtunk kerülni, vagy amikor eljutottunk odáig, pont nélkül az utolsó helyen végeztünk. Az, hogy csapatunk ebben a korosztályban sorozatban harmadszor eljutott az elitkörig és stabilan tagja Európa húsz legjobb együttesének, az elitkörben meg tudta verni Skóciát és az utolsó percekig versenyben volt az Eb-döntőbe jutásért, előrelépés a korábbi időszakokhoz képest. Ezzel együtt természetesen ki kell elemeznünk szakmailag, hogy mit csinálhattunk volna másképp, és miért nem tudtunk mind a három meccsen ugyanúgy játszani, mint mondjuk a skótok ellen. Az U17-eseknek pedig tényleg balszerencséjük volt, mert ha nincs az oroszok kizárása az elitkörből, akkor minden csoportban ugyanannyi csapat szerepel, így a második helyezettek összevetésében nem esik ki az utolsók elleni meccs, és biztosan továbbjutunk. Az U17-es korosztályban egymás után másodszor szerepelhettünk volna Eb-n (matematikailag így is van még esély, de minimális – a szerk.). Ettől függetlenül jó meccset játszottunk a görögökkel, megvertük a szlovákokat (most már mindegyik utánpótlás-korosztályban tudunk győzni ellenük), ezek az eredmények azt mutatják, jó úton járunk és teljesítettük a célunkat, vagyis az utolsó forduló előtt mindkét korosztálynak reális esélye volt az Eb-kvalifikációra.

– Tímár Krisztián a törökök elleni vereség után azt mondta, elfáradt a csapat, a játékosok nincsenek ilyen iramú meccsekhez, ilyen szintű sorozatterheléshez szokva, és ez hibákat szül. Ezen múlik?
– Nyilván ez is egy fontos tényező. Én is megnéztem, és tudom, hogy az izraelieknél és a törököknél is több olyan labdarúgó játszott, aki klubjában már stabilan a felnőttek között futballozik, még ha csak a másodosztályban is. Míg nálunk van olyan alapember, aki ott ül ugyan klubjában a kispadon, NB II-ben, de általában nem áll be és közben az U19-es bajnokságban sem szerepel, így nincs meg a szükséges meccsrutinja. Másrészt azon is dolgoznunk kell például, hogy egy-egy egyéni hiba ne nyomja rá a bélyeget a kilencven percre és ne ragadjon át a csapatra, mert sokszor elég egy rossz passz, hogy egy egész meccsre elbizonytalanítson játékosokat, vagy akár a teljes csapatot.

– Ilyenekre tudnánk példákat mondani az elmúlt tíz évből a felnőttválogatottból is. A nyomástűrés valahogy nem a mieink erőssége…
– Ezzel is foglalkoznunk kell. Én múlt héten Hollandiában voltam, a hollandok több meccsét is láttam, náluk is volt eladott labda, durva egyéni hiba a védelemben, de utána ugyanaz a játékos, aki hibázott, képes volt egy gyönyörű bokapasszal helyzetbe hozni a társát. Nem ragadt le a hibánál. Vagy például az egyik támadójuk tízből tízszer elkezdett cselezni a védőjével szemben, négyszer elrontotta, de nem adta fel. Amikor ötödik és hatodik próbálkozásra bejött a csel, a szurkolók már tapsoltak neki. Fontos lenne kialakítani egy olyan támogató közeget, amely segítené a játékosok egészséges önbizalmának kialakulását, és ne a kudarcoktól való félelem vezérelje őket, hanem a győzelembe vetett hit.

– Akkor most félig tele vagy félig üres a pohár a márciusi meccsek után?
– Az nagyon fontos, hogy ne egy-egy mérkőzésből akarjunk következtetéseket levonni a teljes utánpótlásképzésre nézve. Az U17-eseknél Luxemburg megverte Angliát, de ez még nem jelenti azt, hogy Luxemburgban jobb a képzés, mint Angliában. Mint ahogy korábban is mondtam, az utánpótlásban folyamatok léteznek, és nagy átlagban a magyar utánpótlás-válogatottak játéka, eredményei javuló tendenciát mutatnak. Ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni ezen az úton, részletesen ki kell elemezni a tanulságokat, a hibákat, másrészt reméljük, hogy az NB I-be az új idénytől visszatérő fiatalszabálynak köszönhetően ismét több tehetség kaphat lehetőséget az élvonalban, emelkedhetnek a játékperceik. A folyamatos meccsrutin, a meccsterhelés rengeteget számít utánpótláskorban és az is nagyon fontos, hogy ezek a fiatalok fokozatosan egyre többet játszhassanak a felnőttek között. Akár az NB III-ban, akár az NB II-ben, de nyilván a legtöbbet úgy fejlődhetnek, ha minél nagyobb szerepet kapnak az élvonalban. Persze, utóbbihoz az is kell, hogy a klubok ne csak azt nézzék, adott pillanatban ki a legjobb egy poszton, hanem azt is, kiben van hosszú távon nagyobb lehetőség.

U17-ES EB-SELEJTEZŐ, ELITKÖR
Magyarország–Szlovákia 3–1 (Lisztes 3., Komlósi 24., Pesti 62., ill. Bodnár 12. – öngól)
Görögország–Magyarország 1–1 (Kitreszosz 30., ill. Komlósi 90+3.)
Hollandia–Magyarország 2–0 (Slory 4., Babadi 71.)
Az A-csoport végeredménye: 1. Hollandia 5 pont (3–1), 2. MAGYARORSZÁG 4 (4–4), 3. Görögország 3 (2–2), 4. Szlovákia 2 (3–5)

U19-ES EB-SELEJTEZŐ, ELITKÖR
Magyarország–Izrael 0–0
Magyarország–Skócia 3–0 (Németh D. 31., 36. – az elsőt 11-esből, Horváth R. 74.)
Magyarország–Törökország 1–2 (Benczenleitner 22., ill. Akgün 81., Elmaz 90+4. – 11-esből)

U21-ES EB-SELEJTEZŐ
B-CSOPORT, 7–8. FORDULÓ
Lengyelország–Magyarország 1–1 (Skóras 90+5. – 11-esből, ill. Németh A. 35.)
Magyarország–San Marino 4–0 (Németh A. 5., 13., Iyinbor 44., Major S. 80.)