Marco Rossi: Ha valamire nem vágyom, az a temetői hangulat!

Vágólapra másolva!

2019.10.12. 10:08

Címkék

Marco Rossi legszívesebben tombolna, de inkább igyekszik mihamarabb kitalálni, hogyan lehet talpra állni a spliti kudarcot követően, hiszen Azerbajdzsánt le kell győzni.

– Az egyik horvát újságíró úgy fogalmazott: a magyar csapat mintha el sem jött volna a meccsre. Erős szavak?
– Erősek és sajnos igazak – felelte Marco Rossi, a Horvátország elleni spliti Európa-bajnoki selejtezőn 3–0-s vereséget szenvedő válogatott szövetségi kapitánya, akit ennyire letörtnek még nem láttunk, amióta Magyarországon dolgozik. – Úgy érkeztünk Splitbe, hogy megmutatjuk, mire vagyunk képesek, hogy bátrak és elszántak leszünk. Ehhez képest úgy játszottunk, mint a nyulak. Mindezt tetőztük azzal, hogy négy-öt elképesztő hibát is elkövettünk. Nem emlékszem rá, hogy edzői karrierem során megéltem volna hasonlót.

– Nekünk az nem rémlik, hogy amióta a nemzeti együttes élén áll, a szurkolók egyszer is újságban idézhetetlen jelzővel illették volna a csapat teljesítményét.
– Szeretnék is bocsánatot kérni tőlük ezért a vereségért.

HORVÁT FEGYVER: AGRESSZIVITÁS ÉS LETÁMADÁS
Zlatko Dalic, a horvát válogatott szövetségi kapitánya a végeredmény, valamint a spliti fogadtatás miatt is elégedetten értékelt a Magyarország elleni 3–0-s győzelmet követően. „Nem volt könnyű mérkőzés, de segített, hogy az első perctől kezdve jól futballoztunk – mondta az M4 Sport kameráinak a szakember. – Az egész csapattal elégedett vagyok, agresszívan játszottunk és letámadtuk az ellenfelet. Az első félidőben két könnyű gólt szereztünk, de az egyéni hiba része a futballnak. A budapesti mérkőzésen az én játékosaim hoztak rossz döntéseket, ezúttal a magyarok. A fordulás után kicsit visszavettünk a tempóból, de a vasárnapi, Wales elleni idegenbeli meccsre is gondolnunk kellett. Az eredményeink alapján bizakodhatunk, a legutóbbi négy csoportmeccsünkből hármat megnyertünk, de senki se feledje, hogy még nem jutottunk ki az Európa-bajnokságra. A célunk eléréséhez már csak egy győzelem hiányzik, ezért bízom benne, hogy Cardiﬀban is jó teljesítményt nyújtunk, és nem ismétlődik meg az, ami Azerbajdzsánban történt.” A meccset követő sajtótájékoztatón a Poljud Stadion hangulatát is méltatta Dalic. A mérkőzést megelőző hetekben kérdéses volt, hogy a Horvát Labdarúgó-szövetséggel nyíltan szemben álló spliti szurkolók hogyan fogadják majd a nemzeti csapatot – a füttykoncerttől való félelem alaptalannak bizonyult. „A világbajnokság után két célt tűztem ki magam elé: a horvát válogatott jusson el Splitbe, valamint az Európa-bajnokságra is – fogalmazott Dalic. – Az elsőt most valóra váltottuk, és bizonyítottuk, hogy együtt mindenre képesek vagyunk. A horvát labdarúgás történelmében egyszer sem játszott a válogatott olyan magával ragadó atmoszférában, mint csütörtökön, sértő, durva megjegyzéseket és rigmusokat pedig nem lehetett hallani. Bebizonyosodott, hogy Split és Dalmácia szereti a nemzeti csapatot, és a jövőben is látni akarja ebben a régióban.”

– Nem biztos, hogy az ön feladata lenne.
– Lehet itt arról beszélni, hogy ez vagy az hibázott, de kapitányként én vagyok az első számú felelős a kudarcért. Mert ez kudarc volt a javából. Nem az a baj, hogy kikaptunk, hanem az, ahogy kikaptunk. Éppen erről beszéltem a mérkőzés előtti sajtótájékoztatón. Emlékezhetnek, úgy fogalmaztam, megeshet, hogy vereséget szenvedünk, de ha így történik, nem mindegy, miként maradunk alul. Állítom, Horvátországtól ki lehet kapni, akár még három góllal is – a szlovákok szeptemberben néggyel kaptak ki –, de nem így. Értik? Nem így!

– Mit gondol, mi vezetett a horvátok góljait eredményező súlyos hibákhoz?
– Ezt szeretném én is megtudni. Újra és újra felteszem magamban a kérdést: miért hibáztunk ekkorákat? A kérdésre még nincs meg a válasz.

– Előfordulhat, hogy az érintettek megrémültek a spliti hangulattól?
– Ugyan már! Aki futballozni kezd, ilyen légkörre vágyik. Nekem ne mondja senki, hogy a remek atmoszférától megzavarodik egy játékos! A horvát drukkerek az első perctől fogva az utolsóig énekeltek, de ha ez bárkit is negatívan befolyásolt közülünk, akkor ott baj van. A szurkoló csak szurkol, sohasem játszik. Arról nem beszélve, hogy olyanok szerepeltek a csapatunkban, akik nem egyszer, nem kétszer léptek már pályára több tízezer néző előtt.

– Ha nem ez volt a probléma, akkor mégis mi?
– Aláírom, hogy a horvátok nyomást gyakoroltak ránk, ám ettől még nem kellett volna három gólt ajándékoznunk nekik. Rendben, Luka Modric világklasszis, de az első góljuk előtt harminc méterről indult rá a labdára. Azt akartuk elkerülni, hogy nagyot hibázzunk, erre mi történt?! Elintéztük magunkat, mégpedig katasztrofális hibákkal. A vereség többféle lehet, ha tisztességes harcban, a legjobbját nyújtva bukik el valaki, azzal nincs gond, na de így… Ezt nagyon nehéz elfogadni. Sőt, nem is lehet.

– Lesz következménye?
– Ha arra kíváncsiak, nem keresek bűnösöket. Nem iksz vagy ipszilon veszített, csapatként kaptunk ki. Egy hajóban eveztünk, és ennek a hajónak én vagyok a kapitánya. Mindannyiunk felelőssége megvan ebben a vereségben.

– Azért a hajó még nem süllyedt el teljesen: a Szlovákia–Wales mérkőzés döntetlenjével a legtöbbet Magyarország nyerte.
– A nagyszombati találkozó végeredménye csakugyan nem rossz nekünk, hiszen így életben maradtak a továbbjutási reményeink, de… Nem szépítem, ahogy Splitben játszottunk, az alapján őrültség lenne azt hinnünk, hogy ha az utolsó körben dől el a sorsunk, akkor győzhetünk Cardiﬀban. Különben is: előbb meg kell szereznünk a három pontot Azerbajdzsán ellen. Ha nem sikerül, felesleges tovább álmodozni.

– Lapunk keddi számában úgy nyilatkozott, a vasárnapi meccs akár még nehezebb is lehet, mint a csütörtöki.
– Ezt tartom most is. A Splitben történtek fényében még inkább. Ahhoz, hogy legyőzzük az azerieket, teljesen más hozzáállásra van szükség.

– Kitől?
– Mindenkitől. Jobban is tesszük, ha nem más csapatokkal, hanem kizárólag magunkkal foglalkozunk. Soha többé nem fordulhat elő az, ami a horvátok ellen. Kezdve azzal, hogy nem követhetünk el olyan hibákat, amelyeket még a harmadosztályban is szégyellnének. Sietve teszem hozzá, nem egy, nem két játékos hibázott, hanem több. Az utolsó harminc percben, amikor már emberhátrányban játszottunk, azt kívántam, bárcsak gyorsabban telne az idő. Persze tudtam, hogy ez lehetetlen, de alighanem érzékelteti, milyen állapotban voltam.

– Ha már ön is megroggyan, akkor tényleg baj van.
– Ne aggódjanak miattam. Minden nap új reményekkel indul. Ettől még igaz, hogy aki ehhez a válogatotthoz tartozik, annak el kell gondolkodnia. Nekem többek között azon, hogyan rázzam fel a társaságot, hogyan érjem el, hogy mentálisan rendben legyen mindenki. Vasárnap este egyetlen feladatunk lesz: bármi áron, de nyerni. Nem akarok kifogásokat, nem akarom senkitől azt hallani, hogy fáradt vagyok, hogy itt fáj, ott fáj. Csak olyanokat akarok látni, akiket semmi más nem hajt, mint a győzelem óhaja. Említettem már, három pontot kell szereznünk. Ha a célunkat elérjük, utána elkezdhetünk gondolkodni azon, mi lesz Walesben.

– Az Azerbajdzsán elleni mérkőzésig elsősorban a mentális felkészítésen lesz a hangsúly?
– Igen. A kritikus helyzetekben szinte minden az agyban dől el.

– Vajon ennyi idő elég lesz ahhoz, hogy rendet tegyen a fejekben?
– Meglátjuk. Mindenesetre bízom benne, hogy vasárnap teljesen más magyar csapat lép pályára. Jóllehet a kiállított Kleinheisler László személyében megint van egy kiesőnk, de legalább az eltiltását letöltő Nagy Ádámra és Baráth Botondra ismét számíthatunk.

– Meglehet, egy pszichológusnak is hasznát venné Telkiben.
– Ha valamire nem vágyom, az a temetői hangulat! Ha valaki hibázik Magyarországon, rögtön leszegi a fejét. Miért? Miért nem lehet felemelni inkább, és azt mondani, csak azért is megmutatom! Miután kettő-egyre kikaptunk Szlovákiától, az összes játékos búskomoran ült az öltözőben. Egyfelől maximálisan megértettem őket, másfelől szinte könyörögtem nekik, emelt fővel menjenek haza, mert jól játszottak. Amióta én vagyok a kapitány, akkor teljesítettünk a legjobban. Splitben pedig a legrosszabbul. Ettől még eszembe jut, hogy Olaszországban úgy tartják, ha kiömlik a tej, azon már felesleges keseregni. Azt kell nézni, hogyan oldjuk meg a problémát. Most is az a dolgunk. S nem csupán a vasárnapi meccs, hanem a távolabbi jövő miatt is.

– Csütörtök este milyen érzések kavarogtak önben?
– Ezt nehéz szavakba önteni. Maradjunk annyiban, hogy legszívesebben mindent darabokra törtem volna. Szövetségi kapitányként ezt természetesen nem tehettem meg, és bár veszettül dühített a vereség, próbáltam úrrá lenni a helyzeten, és mihamarabb átállítani az agyamat a következő feladatra. Mondom, miattam nem kell izgulni, amire kell, túlteszem magam a vereségen. S remélem, a csapat is túljut rajta. Mi több, hiszem is.

EB-SELEJTEZŐ
7. FORDULÓ, E-CSOPORT
Horvátország–Magyarország 3–0 (3–0)
Split, Poljud Stadion, 32 110 néző. Vezette:Orsato (Manganelli, Preti – olaszok)
Horvátország: Livakovic – Jedvaj, Lovren, D. Vida, Barisic – Modric (Kovacic, 67.), Brozovic – Perisic (Brekalo, 60.), Rakitic (Vlasic, 74.), Rebic – Petkovic. Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
Magyarország: Gulácsi – Lovrencsics G., Orbán, Kádár (Lang, a szünetben), Korhut – Vida M., Kleinheisler – Dzsudzsák (Nagy D., 60.), Holman, Sallai R. (Varga R., 76.) – Szalai Á. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Modric (5.), Petkovic (24., 42.)
Kiállítva: Kleinheisler (56.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

AZ E-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Horvátország	6	4	1	1	13– 5	+8	13
2. Szlovákia	6	3	1	2	10– 8	+2	10
3. MAGYARORSZÁG	6	3	–	3	7– 9	–2	9
4. Wales	5	2	1	2	5– 5	0	7
5. Azerbajdzsán	5	–	1	4	5–13	–8	1
A Nemzeti Sportot Splitből tudósította: Pietsch Tibor (szöveg), Török Attila, Meder István (fotók), Pusztai Viola (videó)