„Amikor Magyarországra érkeztem, rögtön az elejétől kezdve éreztem a megbecsülést, különösen a Honvéd-szurkolóktól. Aztán a munkával és az eredményekkel ez még nőtt, s amellett, hogy tiszteletet és megbecsülést kaptam, nemcsak edzőként tapasztaltam meg az elismerést, hanem volt ennek emberi oldala is, amit kaptam. Sajnos ezekkel a dolgokkal Olaszországban egyáltalán nem találkoztam.”
Az 54 esztendős olasz szakember elárult egy érdekes dolgot a pályafutása elejéről: edzőként Maurizio Sarri és Massimiliano Allegri csapatát is legyőzte!
„Az igazat megvallva Sarri Sangiovanneséje ellen először vereséget szenvedtünk, de aztán egyszer diadalmaskodtunk is, Allegri pedig még a SPAL edzőjeként, később aztán a Grossetót irányítva is kikapott tőlünk. Az elnök nem sokkal később ki is rúgta őt, aztán mindkettőnk karrierjében gyökeres változás állt be, s végül nagyon más utat jártunk be. Azok után, ahogy az első két csapatom teljesített, titkon vártam valamiféle »megváltásra«, hogy akár egy felsőbb osztályú csapatnál dolgozó sportigazgató, akár egy elnök felhív, legalább csak egy elbeszélgetés erejéig, de nem történt semmi, mint ahogy most sem, pedig már hét éve külföldön vagyok. Úgyhogy azt hiszem, az már sosem fog megtörténni, viszont ez nem jelent problémát, mivel Magyarországon otthon érzem magam!”
„Az alsóbb osztályokban tevékenykedő, fiatalabb olasz kollégáimnak csak azt tudom tanácsolni, hogy tanuljanak angolt vagy spanyolt, s legyenek nyitottak az új kihívásokra, a szó szoros értelmében. Ez vonatkozik külföldre is, mert még akkor is megtalálhatod a számításaid, ha nem Antonio Conténak vagy Carlo Ancelottinak hívnak. Kialakíthatsz magadnak egy nagy teret, feltéve, ha nem a pénz motivál, hanem a futball iránti szenvedély.”