Szertelen zseni – a múlt század három legendás csatársorában is ő volt a balszélső

Mivel két bátyja is futballozott, eleinte Czibor III néven volt a harmadosztályú Komáromi AC balszélsője. Civilként a helyi MÁV kötelékébe tartozott, szénkirakodó volt a fűtőházban, majd vonatvezető, egészen 1948-ig. A pálya bal oldalán jobb lábbal vezette a labdát, ez teljesen összezavarta a rá ügyelő védőket, ördöngös cseleivel, kiismerhetetlen mozgásával zavarba hozta ellenfeleit. Ez idő tájt az FTC, az MTK és az Újpest is ajánlatot tett a Komáromnak, Czibor a Fradit választotta. Tizenkilenc évesen rögtön bekerült az együttesbe, amely a klub fennállásának 50. évfordulóján, 1949-ben Deák Ferenc 59 góljával, összesen 140 szerzett találattal – ebből 18 fűződik Czibor nevéhez – megnyerte a bajnokságot. Csodálatosan játszó ötös fogatban (Budai II László, Kocsis Sándor, Deák Ferenc, Mészáros József, Czibor) volt nélkülözhetetlen láncszem. A válogatottban is bemutatkozott ugyanebben az évben, május 8-án a Megyeri úton a mieink Európa-kupa-mérkőzésen 6:1-re legyőzték az osztrákokat. S ha már a Fradiban felidéztük a csodacsatársort, a válogatottét is említsük meg: Budai II (FTC), Kocsis (FTC), Deák (FTC), Puskás (Kispest), Czibor (FTC). Ezen a meccsen játszott a legjobbak között először Budai II, Sebes nem tagadta, hogy „két újonc szélsőnk lendületet adott az egész csatársornak”. Nem járunk messze az igazságtól ha azt állítjuk, ekkor döntötte el, hogy a széleken „Púpos” és „Bolond” játszik a későbbi Aranycsapat támadósorában (Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor).

Hogy Czibor bekerülhetett, a kapitány békejobbjának is köszönhető. Ugyanis ő is ott volt a korábban disszidálási kísérlet miatt lefülelt 18 futballista között. Sebes az Élelmezési Munkások Szakszervezetének, az FTC játékosainak és vezetőinek baráti vacsoráján reményének adott hangot, hogy Czibor és Henni Géza „levonták meggondolatlanságuk tanulságait”. A kapus maga és a balszélső nevében megköszönte a bizalmat, s már játszhattak is az osztrákok ellen.

Az 1950-es év a Ferencváros szétszedése miatt emlékezetes. Czibor nem akart a válogatottak gyűjtőklubjába, a Bp. Honvédba menni – igaz, Bozsik József sem várta tárt karokkal. Beiratkozott egy iskolába, s végül a Csepelnél kötött ki – a rendszer szimpatizált a munkáscsapattal –, ahol két évet futballozott. Megkapta a behívóját, az ÁVH csapata, a Bp. Bástya leigazolta volna, ám Farkas Mihállyal nem lehetett kukoricázni, a honvédelmi miniszter 1953 elején elrendelte, hogy bevonultassák, s nem volt apelláta: hiába idegenkedett a parancsra összeválogatott szupercsapattól – a kispestiek meg tőle, a pályán és azon kívül is minden tekintetben individuumtól –, 1953-ban a Bp. Honvéd játékosa lett. Puskással nemegyszer összeszólalkozott a meccs közben is, a két vagány számos alkalommal túlment minden határon, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették egymást. Más kérdés, hogy az EMKE kávéházban kirobbantott botrány után – a belső elhárítás tisztjeit provokálta – éppen Öcsi intézte el, hogy a katonai egyenruhában randalírozó balszélső ne kapjon súlyos büntetést. De ekkor már olimpiai bajnok volt, a jugoszlávok elleni fináléban emlékezetes gólt szerzett, amelyről utóbb azt nyilatkozta, hogy időhúzás céljából jó nagyot rúgott a labdába, amely aztán az ellenfél kapujában kötött ki...

Az angolok elleni 1954-es budapesti 7:1 nem csak az eredmény miatt hagyott mély nyomot benne: Czibor – Budaival és Kocsissal – akkoriban a válogatott meccsek előtti napokban megszokott helyszínen, a Nagyszállóban a jutalmazottak legalacsonyabb kategóriájába került, tízezer forintot kapott, amit aztán az általa kirobbantott balhé után 50 ezerre emeltek. Sebes nem kedvelte lobbanékony viselkedéséért, a vb után mellőzte, 1954. november 14. (magyar–osztrák 4:1) és 1955. szeptember 25. (magyar–szovjet 1:1) között nem játszott a válogatottban, pedig 1955-ben bajnok volt, kupadöntős, továbbá Machos Ferenccel 20-20 góllal társgólkirály. Sebes 1956 tavaszán is mellőzte, pedig remekül futballozott: 1956. június 10-én a Bp. Kinizsi a francia Lenst verte meg 7:1-re, Czibor kölcsönben a „Fradiban” két gólt szerzett, majd két héttel később a honvédosok a balszélső négy góljával a Racing Paris-t gyalulták le (6:1). Mégsem csak elismerést kapott a Népsportban: „Czibor gyorsasága különösen a II. félidőben érvényesült, gyors lefutások után azonban általában pontatlanul adott be.” Július elsején 5 (!) góljával: Honvéd–Csepel 7:1! Minden egyes gólja után a díszpáholy elé ment, ahol Sebes ült és pukedlizett egyet... A nézők pedig a szövetségi kapitányra értve azt kiabálták: „Takarítás!” Az Aranycsapat dicsőséges őszi hadjáratán már Bukovi Márton irányította a válogatottat, Cziborral a bal szélen. Persze nem tagadta meg önmagát: amikor szeptember 23-án Moszkvában az ő góljával vertük meg 1:0-ra a szovjeteket, azt kiabálta az öltözőben, hogy legyőztük a kommunizmust. A Dribli az égig című életrajzában sógora, Mester Emil a gólja következményeiről is beszélt: „Bevágta nekik, igaz, hogy itt, Komáromban szovjet katonák leköpdösték az ablakunkat.” Pedig nem is tudták, mit mondott a kommunizmusra...

Igaz, ő meg azt nem sejtette, hogy már nem sokáig él a szovjet blokkban. A Kortárs irodalmi folyóirat 1998. októberi száma egyedülálló kiadással tisztelgett az 1956-os forradalom előtt, a futballistáról Dribli az égig címmel könyvet is jegyző Szöllősi György sajtó alá rendezésében közölte a Honvéd-csatár 1956-os, „A forradalomban” című visszaemlékezését. A balszélső naplószerűen írta meg, hogy a tatai edzőtáborból hazatérés után október 25-től 31-ig, a Honvéd Bilbao elleni BEK-meccsére indulás napjáig mivel töltötte a napjait. Járta a budai utcákat, s amikor egyik ismerőse figyelmeztette, hogy „seggbe” lőhetik, az égre nézve azt válaszolta: „Nem félek, Pistám, mert mi ketten vagyunk. Van nekem valakim, aki még sohasem hagyott cserben.” A Moszkva tér, Széna tér, Vérmező térségében tevékenykedett, előfordult, hogy tőle autogramot késő fiatal katonákat irányított útba egy laktanya felé, volt, hogy a népharag elől menekített ki egy fiatalembert, Puskással ő intézkedett – Öcsi állítólag többször mondta neki, hogy ne hadonásszon a pisztollyal… –, hogy kiadják a BEK-meccsre utazó labdarúgóknak az útleveleket, mi több, egy ház falára pingálta, hogy „Ki az oroszokkal!” Állítása szerint megválasztották a Honvéd SE forradalmi bizottsága elnökének, de nincs rá adat, hogy az egyesületben létezett ilyen csoport. Amikor külföldön megtudta, hogy a forradalom eltiprására visszajöttek az országba a szovjet katonák, elhatározta, nem kér Kádárékból és a megszállásból. Esetében nem hallgatható el, hogy a kétezres években kiderült, Sztojanovits Péter néven 1953-ban beszervezték, Puskás megfigyelése lett volna a feladata, ám érdemi információval nem szolgált.

A Bilbao elleni BEK-párharc brüsszeli visszavágója – a 3:3-ra végződő meccsen Faragó Lajos sérülése miatt egy ideig Czibor védett – után részt vett a Honvéd dél-amerikai túráján, majd Sárosi György közbenjárására az AS Roma előszerződést kötött vele. Ám ekkor lépett életbe az MLSZ és a FIFA eltiltása, Olaszországban pedig a külföldiek leigazolását tiltó rendelkezés. A rómaiak felbontották az előszerződést, később a klub által biztosított lakást is el kellett hagynia. Szerencséjére a Barcelona híressége, Kubala László anyagilag is kisegítette, végül a Barca 100 ezer dollárért három évre szerződtette Czibort. A Ferencváros és a Honvéd után a harmadvirágzását élte, összeállt a legendás Kubala, Kocsis, Evaristo, Luis Suárez, Czibor csatársor.

A zseniális képességű futballista persze Barcelonában sem tagadta meg önmagát: többször összetűzésbe került edzőjével, Helenio Herrerával, aki Czibor szerint annyit értett a futballhoz, mint disznó a kamatszámításhoz... Noha a katalán együttessel VVK-t nyert, két bajnoki és egy Spanyol Kupa-győzelem részese volt, az 1961-es BEK-döntőben a Wankdorf Stadionban a Barca 3:2-es vereséget szenvedett Guttmann Béla Benficájától. Amikor hét évvel korábban az Aranycsapat ugyanilyen arányban kapott ki ugyanott, a mieink ugyanabban az öltözőben voltak, mint a Barca. Nem csoda, hogy az egyik gól szerzője, Kocsis így szólt a vb-döntőn is eredményes másik gólvágóhoz, Cziborhoz: „Itt átok ül rajtunk!” A BEK-döntő után nem hosszabbított vele a Barcelona, még egy idényt a helyi rivális Espanyolnál húzott le. A katalán városban telepedett le, megnyitotta a Kék Duna nevű kocsmáját, amelyet fiával működtetett. Ám idővel eladta, majd 1990-ben hazajött Komáromba, ahol megalakította a Komáromi Football Clubot, amelynek haláláig elnöke volt.