Válogatott: Két hónap alatt Mourinho barátom sem tudna segíteni – Leekens

„A játékosok olyanok, mintha a gyermekeim lennének. Néha szigorúnak kell velük lenni. Tanítani kell őket. Szeretni és törődni velük. Persze, aztán majd felnőnek – nyilatkozta Georges Leekens a Sport 24 Extrának adott interjújában. – Számomra lényeges, hogy mindenki fontosnak érezze magát. A kulcsjátékosok és azok is, akik nincsenek a kezdőben. Legyen szó a kapitányról vagy másról. Remélem, sikerül egy 25-30 fős olyan magot összeszedni, amelynek a tagjai versenyhelyzetet teremtenek egymás számára. Szeretnék kialakítani egy olyan csapatot, amelyben minden játékos tiszteli a másikat. A válogatott játékosa egyfajta nagykövet is kell, hogy legyen. Olyan ember, aki gondolkozik, tiszteli a játékvezetőt és önmagát. Belead mindent, és szenvedélyes. Kontrollált módon persze, mert nem szeretem a csatározásokat. A csatáknak nincsenek igazi győztesei. Néhány országban láthatunk erre példát. Szerencsére itt, Magyarországon biztonság van.”

„A miniszterelnöknek is köszönhetően, ha Budapesten sétálsz, nem kell rettegned. Biztonságban vagy, ez pedig nagyon fontos. Ha egy játékos hazajön, akkor mindent meg kell tennie az országáért. Mindent ki kell adnia magából. Mindennap bizonyítania kell a tehetségét, a technikai tudását, megmutatni a személyiségét.”

A kapitány szerint nagyon fontos, hogy a csapat őszinte legyen a drukkerekkel.

„Ha a szurkolók azt látják, hogy nagy akarattal futballozol, mutatsz némi tehetséget és intelligenciát, a csapat pedig egy célért küzd, akkor bármit megbocsátanak. Az eredményesség pedig csak kemény munkával érhető el. Hinni kell benne. A játékosok nagyon érzékenyek. Sokszor úgy tűnik, hogy nagyon kemények, de ez nem igaz. Kétségeik vannak. Főleg most. Ez nagyon nehéz év volt. Sok edzővel beszéltem. A korai Európa-liga- és Bajnokok Ligája-búcsú, valamint a nemzeti csapat kudarca... De őszintének kell lennünk, a szurkolókkal is. Nagyon sok feladatunk van. A legfontosabb, hogy a játékosok tudják, hogy fontosak a válogatott számára. Mindenkinek ugyanazon kell dolgoznia, hogy tiszteljék a magyar csapatot, ha pályára lép. Szeptemberig ez a legfontosabb feladat. Január 24-én lesz a következő selejtező sorsolása. Remélem, egy kis szerencsénk is lesz, és akkor egy jó csapattal várhatjuk a selejtezőket szeptemberben. Addig, márciusban és júniusban is két-két mérkőzést játszunk.”

Leekens belga kapitányként igazi klasszisokkal is dolgozott együtt, akiknek volt, hogy egy-egy visszalépés után sikerült igazán nagyot ugraniuk.

„Igaz, a magyar klubcsapatok edzőivel már találkoztam, de még meg kell látogatnom a külföldön játszókat is. A játékosoknak, akik most nem játszanak a klubcsapataikban, tudniuk kell reálisan látni magukat. Néha egyet vissza kell lépni ahhoz, hogy előrehaladj. Ott van például Kevin De Bruyne. Elment a Chelsea-hez, de az a szint még túl magas volt neki a Genk után. Eligazolt a Brémába, majd onnan a Wolfsburgba, most pedig a Manchester City egyik legjobbja. Vagy ott van Eden Hazard. Franciaországban ő volt a legjobb. Azt mondtam neki, itt az ideje szintet lépni. Tőled többet várok. A tehetségek többet kell, hogy mutassanak! Megtette. Most ő az egyik legjobb Angliában, talán az egész világon. Megértette, hogy mit kell tennie. Felelősségteljesen döntött. De ez nem várható el mindenkitől.”

A magyar csapatban ugyan nincsenek ekkora klasszisok, de a szakember szerint ez nem jelenthet gondot.

„Nincs is mindig szükség klasszisokra. Csapat kell! Egy jó csapatra van szükségünk és stabilitásra. Nemcsak a védelemben, hanem mindenhol. Túl sok a hullámvölgy. Ha veszít a csapat, mindenki depressziós. Én nem esek kétségbe egy vereség után. Analizálni kell a vereséget, és levonni a konklúziót. Most csak beszélünk, beszélünk, de semmi sem változik. Egy másik edző, másik taktika. Mi ez a baromság? Felhívom Mourinho barátomat, eljön két hónapra, de nem hiszem, hogy fog tudni segíteni. Az egyetlen dolog, ami segíthet, az az önbizalom. Fejlődnie kell a futballunknak, és ehhez bevonunk mindenkit. A szurkolók nem rosszak, csak túlzottan szenvedélyesek. Megőrülnek a labdarúgásért, és most csalódottak. Ezt kellene eltüntetni. Tudják, hogy Puskás már nem játszik a csapatban. Azzal is tisztában vannak, hogy nincsenek Hazard szintű klasszisaink. A játékosoknak viszont hinniük kell magukban. Abban a szerepben, amit betöltenek a válogatottban. Megtiszteltetést jelent a címeres mez, a barátaid büszkék rád. Ha pályára lépsz, ne próbálj meg mindent egyedül megoldani! El fogják fogadni azt is, ha valami balul sül el."

Szerinte fontos kérdés, hogy egy esetleges kudarcból hogyan jön ki egy-egy labdarúgó.

„Csak keseregsz rajta és sírsz vagy erősebben jössz ki belőle? Légy férfi, és tegyél meg mindent! Itt, Magyarországon minden sportágnak fanatikus szurkolói vannak. Ott vannak az úszók és a csodás Duna Aréna vagy a magyar zenészek. Csodálatos zenészek vannak itt. Hozzájuk hasonlóan kellene nekünk is dolgozni, napi öt-hat órát, és akkor elérhetnénk a szintet, amire vágyunk. Zenekarként játszani. Nem egy vagy tizenegy jó zenész, hanem egy zenekar. Attól még nem mi lennénk a legjobb zenészek, de nagyon szép zenét játszanánk. Ezzel a muzsikával pedig elégedett lenne minden szurkoló. Ha a nemzeti csapatban játszol, akkor a fejeddel és a szíveddel kell játszanod! Ezt szeretném látni. Lehet rosszul játszani. Azt el tudom fogadni. Mindenkinek lehet rossz napja. Nekem, magának, bárkinek. De fontos, hogy pozitívak tudjunk maradni, és ne a reakciókat figyeljük, hanem magunkat. Mit tettem? Megteszek mindent, és nyerni fogunk. Én utálom az egoistákat. Azokat szeretem, akik a csapatért játszanak.

Ezért voltam mérges Eden Hazard-ra. Vállalta a felelősséget, és ő lett a kapitány. Normál esetben Kompany a csapatkapitány, de ő sérült volt. Hazard elvállalta, és minden felelősség az ő vállán volt, de még nem állt rá készen. Tizenkilenc-húsz éves volt még csak akkor. Most már huszonöt. Eltelt öt-hat év, most már elbírja. Lukaku is elment a Chelsea-be, ahol nem volt elég jó. Elment a West Bromwichhoz, majd az Evertonba. Na és ki volt az, aki néhány évvel később újra felfedezte? José Mourinho, és elvitte a Manchester Unitedbe. Látja, ez nem az edző vagy a rendszer kérdése. Tudnod kell, hogy miben vagy jó. Neked kell fejlődnöd. Lukaku például nem egy olyan játékos, aki a labda felé mozog. Sokkal inkább befut az üres helyekre. Fontos, hogy tisztában legyél azzal, mire vagy képes!”

Arra a kérdésre, hogy hány magyar játékos győzte meg eddig, így válaszolt:„A külföldön játszók közül nem láttam túl sokat élőben, mert az időm nagy részében Magyarországon vagyok. Itt viszont nagyon meglepett, hogy mennyire agresszívan játsszák a játékot, és hogy mennyire előtérbe helyezik az eredményességet. A játékvezetőkkel is túl sokat foglalkoznak. Felesleges energiapazarlás. De nem fogok neveket mondani.”

Garantálni ő sem tudja, hogy kijut a magyar válogatott az Eb-re, de szerinte nem is mindig csak az eredményesség számít.

„Azt szeretem, ha a szív és az akarás is megvan. Lélekkel játszanak a játékosok. Nem csak a tehetség számít. Azt mondjuk, tehetséges. Nevetni szoktam, ha ezt hallom. Mit nevezünk tehetségnek? A személyiség, az intelligencia, a csapatért való küzdés is része, nem csak az számít, hogyan bánsz a labdával. A megoldást már azelőtt kell tudni, hogy a labda nálad van. Fontos, hogy ne csinálj hülyeséget! Tudd, hogy mire vagy képes és mire nem. Milyen a napod? Hogyan érzed magad? Érzed-e a játékot vagy sem? Ha ezt nem látod, akkor kell nekem közbelépni. A játékosok, akik nem szeretnének jönni, mert úgy érzik, nem tudnak áldozatot hozni a nemzeti csapatért, azoknak nem kell jönni. Maradjanak otthon! Ennyi. Mondd meg, hogy nem szeretnél jönni, és nem kell! A szurkolók felé neked kell elszámolnod, nem nekem. Úgy gondolom azonban, hogy együtt a válogatottat vissza tudjuk vinni a helyes útra, különben nem lennék itt. Tudom, hogy nagyon sok munka vár ránk, de biztos vagyok benne, hogy ez lehetséges. Várom már a következő hónapokat. Eddig nagyon elégedett vagyok!”

A teljes interjút december 24-én, vasárnap nézheti meg 17.55 órától a Digi Sport 2-n.