Varázslat két, tömény órában – ilyen volt képekben a 15. Gyulai Memorial

Ahogy a naplementében gyönyörűségesen kivilágított stadionból az átélt élményeket taglalva kifelé sétáltunk, mindegyikünk felidézte a két évvel ezelőtti atlétikai világbajnokságot, amelyen a mellettünk csacsogó, ezúttal is rajtszámokkal, közös fotókkal, autogramokkal gazdagodó gyerekek megismerték a most viszontlátott világklasszisok nevét. Ahogy az én korosztályom örökké boldogan nosztalgiázik a szép emlékű Budapest Nagydíjakról többek között Steve Cram, Steve Ovett, Carl Lewis, Renaldo Nehemiah, vagy a karrierje csúcsán már túljutó Alberto Juantorena futása miatt, a mostani fiataloknak ezek a napok adnak életre szóló lelki muníciót. A 2023-as vb kilenc napja és a sportág egynapos viadalai sorában egyre magasabbra kapaszkodó Gyulai Memorial.

Pedig ezúttal a varázslat csupán két tömény óráig tartott. A 629 centis világcsúcsmagasságot másodikra átvivő rúdugrózseni Armand Duplantisszal, a 83.18 méterrel a világ idei legjobbját és óriási egyéni csúcsot elérő kalapácsvető Halász Bencével, a földkerekség jelenlegi leggyorsabb emberével, a 100 métert 9.95 másodperc alatt végigrobogó Kishane Thompsonnal.

És ha már a jamaicai sprinternél tartunk: hálásak lehetünk a sorsnak, hogy láthattuk futni pályája utolsó idényében Shelly-Ann Fraser-Pryce-t, a hozzánk már visszajáró Shericka Jacksont, vagy a 100 métert kedd este előttük megnyerő elefántcsontparti legendát, Marie-Josée Ta Lou-Smitht. Öröm volt újra Budapesten figyelni a két évvel ezelőtti világbajnokok közül Femke Bolt – még akkor is, ha ezúttal nem nyert, Miltiadisz Tentoglut, Ivana Spanovicsot, Ethan Katzberget. Viszontlátni a Magyarországra szó szerint hazajáró Joe Kovacsot, és a sportág korszakos nagyjai közül az ezúttal 200 méteren próbálkozó Wayde van Niekerket.

És ami még szebb: az ő autogramjuk, rajtszámuk a gyerekeknek éppen akkora boldogságot jelentett, mint a 400 méteren 44.74 másodperccel országot csúcsot repesztő Molnár Attiláé, a 3000 méteren 7:46.27 perccel magyar rekordot futó Palkovits Istváné, vagy a legnagyobb kedvenceké, Takács Boglárkáé, Kozák Lucáé, Tóth Annáé. Meghökkentő, megmosolyogtató volt, hogy a biztonsági őröknek a legnagyobb problémát a magyar atlétákat megrohamozni szándékozó tinik féken tartása okozta… Aligha örülhetnének ennél jobban bárminek is a Gyulai Memorial szervezői. Szándékuk elérte a célját – a világ és a hazai atlétika legjobbjai nem is lehetnének népszerűbbek. Ezért volt érdemes a székesfehérvári otthonos burokból, a Bregyó közi Regionális Atlétikai Központból újra a nagyszínpadra, Budapestre, a két éve a sportolók és a szurkolók szívét is meghódító Nemzeti Atlétikai Központba hozni az eseményt. A telt ház, a 14 ezer néző és a felejthetetlen emlékek kedvéért – amelyek nyilatkozataik szerint még Duplantisék lelkét is megérintették.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. augusztus 16-i lapszámában jelent meg.)