Koponyarepedés után – Nyilasi megörvendeztette a kapitányt

„ENNYI VAN MEG BELŐLE” – NYILASI TIBOR KÉT GÓLJA A LENGYELEK ELLEN „ENNYI VAN MEG BELŐLE” – NYILASI TIBOR KÉT GÓLJA A LENGYELEK ELLEN

(Bár a felvételen nem látszik, az első gólunk előtt, Gujdár Sándor védését és gyors kidobását követően remek támadást vezettünk…)

ÍGY TALÁN EGYSÉGESEBB LESZ

Az 1978-as vb-selejtező közelgő kulcsmérkőzéseire készült a magyar válogatott, ezért hiába a tét nélküliség, hiába az erős lengyel csapat, Baróti Lajos sokat várt tanítványaitól ezen az 1977-es áprilisi estén.

„Magas mércét kell állítani a csapat elé…, nemcsak győznünk kell, hanem jól is játszani” – fogalmazott a meccs előtti napon a szövetségi kapitány, aki a kísérletezés jegyében „fradista jobbszárnyat” küldött pályára: Nyilasi Tibor mögött a jobbhátvéd Martos Győző, előtte a jobbszélső Pusztai László volt.

„Így talán egységesebb lesz a válogatott, hiszen alaposan ismerik egymás elgondolásait” – indokolt Baróti, és ha azt nézzük, két Fradi-gól döntött, a húzást majdnem negyven év távlatából is nagyszerűnek minősíthetjük.

SZÁMOMRA A LEGJOBBKOR JÖTT

„Nyilasi volt a magyar csapat legjobbja – állapította meg szakmai értékelése címében a Népsport, majd a ferencvárosi középpályás játékát így jellemezte: – Végre úgy játszott, ahogyan reméltük: régi formájára emlékeztetően. Nagy területen harcolt, mozgékony volt, ügyesen cselezett, jó labdákat adott, és két góljával eldöntötte a mérkőzés sorsát.”

„Újra jól ment a játék, ez a két gól számomra a legjobbkor jött…” – mondta Nyilasi a lefújás után.

„Nagyszerű teljesítményének nagyon örülök, annál is inkább, mert egy nagy szakadékból mászott fel a hegycsúcsra – így Baróti. – Sérülése nagyon visszavetette, sokan már nem is bíztak benne. Én biztosra vettem, hogy formába lendül, ezért nem cseréltem le olyankor sem, amikor mérsékeltebben játszott. Nyilasi csapatjátékunk meghatározója. Gondolom, a lengyelek elleni mérkőzés után újra a régi lesz az önbizalma is.”

ODAKOPPANTOTT A FEJÉVEL

De miféle szakadékról és sérülésről van szó? Előző év októberében, az Üllői úton a Ferencváros BEK-meccsén Nyilasi összefejelt Hartmut Schadéval, a Dynamo Dresden keletnémet válogatott védőjével, és…

„…a nagy sérülésem. Az igazi, 1976-ban – emlékezett vissza a Fradi-legenda az 1984-ben megjelent, »A Nyíl« című könyvben (Hoppe Pál, Szabó Ferenc). – A Drezda ellen történt. Nekem jött egy német játékos; szöglet után egyszerre fejeltünk, előbb értem el a labdát, s a bal oldalon odakoppantott a fejével. Koponyarepedés. Utólag tudtam meg, életveszélyesnek tartották az orvosok...”

…HOGY NE FUTBALLOZZAK

„Egy hónapig voltam az idegsebészeten, decemberig semmi séta, majd januárban kis mozgás, fokozatosan könnyű futás, aztán rendes tempójú mozgás – sorolta Nyilasi a hosszú felgyógyulás fázisait. – Azt javasolták az orvosok, hogy ne futballozzak, legfeljebb saját felelősségemre, amatőrként. De aztán minden rendbe jött. Három hónap után zöld utat kaptam a dokiktól.”

Na, ennek a „minden rendbe jött”-nek volt ékes bizonyítéka a lengyelek elleni dupla. Meg persze ugyanabban az évben a szovjetek, a görögök és a bolíviaiak elleni vb-selejtezős gólok.