A mieink 5:2-re nyertek, de amit a meccs a sajtótól kapott…

1907. április hetedikén a Millenárison Csehországot fogadta a magyar válogatott, amelynek ez volt története 11. mérkőzése – akkori számítás szerint a 13., de a lényegen ez nem változtat: először fordult elő, hogy a mieink négynél több gólt szereztek.

„E mérkőzéseknek igen nagy jelentősége van, mert nemes versengésre szólítják a különböző országok labdarúgóit egymás ellen” – érzékeltette a Nemzeti Sport az akkoriban még ritkaságszámba menő válogatott meccsek növekvő súlyát, és mivel a kétszeri hátrány ellenére győztünk 5:2-re, a cikk hangneme maradhatott volna ünnepi, csakhogy a tudósító másként döntött.

Egyebek mellett azért, mert a játékvezetői teendőket Hajós Alfréd, a korábbi olimpiai bajnok úszó látta el.

Nem az volt a baj, hogy Hajós – aki természetesen avatott futballszakember is volt, hiszen Magyarország első válogatott labdarúgó-mérkőzésén (1902) játékosként erősítette csapatunkat, a csehek ellenit megelőző két meccsen pedig szövetségi kapitányként dolgozott – rosszul bíráskodott volna, szerepvállalásában az MLSZ gyengeségének bizonyítékát látták.

„Általános meglepetésre ugyanis a CSF (a cseh szövetség) magyar bírót jelölt ki a mérkőzés vezetésére, holott a szerződéses megállapodás értelmében idegen bírót kellett volna választani – dohogott a Nemzeti Sport. – Általában oda kell törekednünk, hogy minden nemzetközi mérkőzésünket ezentúl ne hazai bíró vezesse. Elvégre bármely bíró mellett fölvehetjük bátran a küzdelmet akármelyik amatőrcsapattal is. A favor in iudice nekünk nem dicsőség.”

De nemcsak az olasz-angol-latin keverékkifejezést, a játékvezetéssel kapcsolatos kifogást öntötték ólomba azon a napon – nem ez volt az első, és nem is az utolsó alkalom, hogy a magyar válogatott mérkőzését magyar bíró vezette –, volt más baj is a meccsel. A cseh csapatból ugyanis hiányoztak a prágai csúcsklub, a Slavia legjobbjai.

„Ez, meg a rossz időjárás, valamint az irreális pálya okozta tán, hogy ez a mérkőzés éppenséggel nem állott azon a nívón, amit joggal elvárhattunk tőle. Ebből a szempontból tehát ez az idei mérkőzés sikertelen volt. ...(A cseh szövetség hozzáállása) súlyosan sérti az MLSZ érdekeit, mert a leküldött cseh csapatok nem képesek a magyar közönség érdeklődését lekötni, amely közönség »a legjobb XI cseh« játékost akarja látni” – írta lapunk korabeli tudósítója.

S hogy miként értékelte az 5:2-es győzelmet arató mieink játékát?

„Ami a mérkőzés sportértékét illeti, meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar csapat játéka a várakozáson alul maradt…, nem volt kielégítő sem a védelem, sem a támadás.”

Puff neki…

A konkurens Sport-Világ valamivel megengedőbb volt. Elismerte, hogy összjátékban a csehek jobbak voltak, és hogy a magyarok nehezen alkalmazkodtak a sáros talajhoz, ugyanakkor a győzelem „jól kiérdemelt” volt, a csapat „beigazolta, hogy méltó volt a kitüntetésre”, azaz a sokat szapult válogatóbizottság jó munkát végzett. Továbbá:

„A magyar labdarúgók szövetsége reprezentatív csapatának vasárnapi győzelme ismét tanúbizonyságot tett footballsportunk nagy arányú előre haladásáról.”

S végül, hogy meg ne feledkezzünk róla:

„Hajós Alfréd pártatlan, kitűnő bíró volt.”