Hiányzott Dárdai? Hiányzott Böde? Kérdések és válaszok

Nagy Zsolt: Mit gondoltok, ott lehetünk még az Eb-n, vagy már le csúsztunk róla? Mert ahogy nézem, a pótselejtezőn elég nehéz dolgunk lenne, ha minden így maradna, függetlenül attól, hogy kit kapunk.
Sziklai Kristóf: A pótselejtezőkön van-e valami alapján kiemelés, elképzelhető-e, hogy nálunk papíron gyengébb csapattal kell megmérkőznünk, vagy bárkit bárkivel összesorsolhatnak?
Simon Csaba, Felvidékről – Rozsnyóról: Mennyi esélyünk maradt arra, hogy legjobb harmadik csapatként kijutunk az Eb-re?
Pór Károly: A csoportunk a tegnapi eredményekkel annyit egyszerűsödött, hogy az első-második hely valamelyikének megszerzése eléggé távol került tőlünk. A legjobb csoportharmadik kérdése még nem lefutott, de most az oroszok tűnnek a favoritnak ebben a versenyben.
Ritz Balázs: A magyar szív azt diktálja, igen, kijuthatunk, a magyar ész viszont azt, hogy nem. Titkon a legkritikusabb drukkerek is reménykedhetnek, hátha botlanak még a románok vagy az északírek, de erre nagyon kevés az esély. Az is benne lehet, hogy a pótselejtezőn könnyű ellenfelet kapunk – persze mi garantálja azt, hogy Albánia vagy Észtország könnyű rivális lenne… A közelmúlt alapján, és ismerve a szerencsénket, a realitás az lehet, hogy a pótselejtezőig eljutunk, ott viszont elbukunk – de ne legyen igazam!
Pór Károly: Ugyanakkor ha pótselejtezőt játszunk, akkor akár kiemeltként is várhatnánk a sorsolást, ugyanis a négy legjobb koefficienssel rendelkező válogatottat kiemelik a sorsolásnál, jelen állás szerint például harmadik helyen minket is kiemelnének. De addig még kétszer frissül a koefficienslista, tehát a helyzet sokat változhat.

Vojtek Endre: Árulják el nekem, miért kellett a vége előtt három perccel védőt behozni egy csatár helyett, ezzel gyakorlatilag feladva annak a lehetőségét, hogy elöl tartsuk a labdát. Dárdai Pali azt mondta, hogy a magyar válogatottnak huszonhat méteren kell védekezni. Ehhez képest tizenkét méterre mentünk vissza, meg is lett az eredménye. Miért?
Pór Károly: Ebben a kérdésben eltérőek a vélemények a szerkesztőségben is. Szerintem mindenképp egy jól fejelő játékos beküldésére volt szükség, mert az egyértelmű volt, hogy az északírek a felíveléseket erőltetik. Nálunk viszont a kispadon maradtak közül csak Vanczák volt az, akinek a fejjátéka kiemelhető. A magam részéről azonban már korábban beküldtem volna, hogy mielőbb felvehesse a játék ritmusát.
Ritz Balázs: Ezt a kérdést én is feltettem magamnak tegnap a meccs után – persze nem Vanczák Vili személyével van gondom, nem miatta kaptunk gólt a 93. percben. Cruyff annak idején azt mondta, ha gólt akarsz szerezni, ne csatárt, hanem labdaszerző középpályást cserélj be. Az én olvasatomban ennek fordítottja is igaz, tehát ha nem akarok gólt kapni, támadót kell pályára küldeni, aki nyomás alá tudja helyezni az ellenfelet, elkapkodott ívelésre, hibára kényszeríti a védőket, netán még meg is tartja a labdát az ellenfél térfelén. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy–nullás vezetésünknél Guzmics helyére be kellett volna küldeni Nikolicsot, de én jobbnak láttam volna, ha Németh Krisztián helyére nem Vanczák, hanem Niko jön be, s megtartjuk az addig jól működő alakzatunkat. A mai futballban nem a csatárok, védők száma határozza meg, szerzünk-e vagy kapunk-e gólt. Persze utólag könnyű okoskodni…
Pór Károly: Kollégámmal annyiban nem értünk egyet, hogy Nikolics védekezésben nem igazán használható, ennyiből Németh Krisztián is maradhatott volna a pályán. Egy Böde típusú romboló most jól jött volna, ha mindenképp csatárt akarunk beküldeni, csak hát ő ugye keretben sem volt...

Jakab István: Mi lett volna, ha Dárdai marad a szövetségi kapitány?
Pór Károly: Játékban, illetve játékfelfogásban szerintem nem sok minden változott Storcknál. Ugyanúgy nagyon zárt védekezésre alapoz a csapat, amiben a szélső hátvédek szinte egyáltalán nem zárkóznak fel a támadásokhoz, ezért viszont az ellenfél kapuja előtt látványosan szenvedünk, nincsenek létszámfölényes szituációink elöl. Dárdainál ekkora nyomás alatt sosem voltunk az utolsó percekben, ezért is nehéz az összehasonlítás. Mindenesetre tény, míg Palinál az utolsó tíz percekben mi szereztük a gólokat, addig Storcktól a szerbek elleni U20-as meccs után másodszor láthattunk olyan találkozót, amelyen a végén kapunk gólt, és ahogy a szerbek ellen, úgy most is emberelőnyben kaptunk gólt.
Ritz Balázs: Dárdai Pál is ugyanabból főzhetett volna, mint Bernd Storck – talán annyiból lett volna más a helyzet, hogy Dárdai „jobban ismeri a magyar fűszereket”. Lefordítva: Dárdaival jobban megtalálták a közös hangot Dzsudzsákék, igaz, Storckkal kevés ideje dolgoznak együtt. Az eredményeket nézve nem hiszem, hogy másképp alakultak volna az események, hiszen Storck elmondta – s ez látszik is –, nem sokban tér el a Dárdai által megkezdett úttól. A védekezésünk stabil maradt, gólokat lőni pedig Dárdai sem tudott volna csatáraink helyett. Dárdai motivációs készségei hiányozhatnak, de profi futballistáknak csak ad elegendő lökést, hogy a kijutás kapujában állnak.

Ciprian: Önök szerint az északír vagy a román válogatott játéka volt meggyőzőbb a legutóbbi két meccsünkön? Nem lett volna taktikusabb inkább a románok ellen jobban előretolni a csapatot és többet támadni, mint az északírek ellen?
Pór Károly: A románt annak ellenére jobb csapatnak gondolom az északírnél, hogy most a brit gárda vezeti a csoportot. Úgy vélem, Románia előbb megbüntetett volna minket, ha nagyon kinyílunk. A tegnapi meccsen a támadóinktól egyébként ugyanazt hiányoltam, mint a korábbi selejtezőkön is, kevés cselt, kevés párharcot vállaltak, hiányoztak elöl a váratlan húzások, a kiugratások.
Ritz Balázs: A románokat élőben láttam, s nekem az volt az érzésem, nekik elég az iksz. Ebből kifolyólag számomra az északírek sokkal meggyőzőbbek voltak – már csak azért is, mert stílusukhoz hűek maradtak, s sorra jöttek az ívelések, főként a százkilencvenhárom centis Lafferty felé. Azzal egyetértek, Románia ellen indokolt lett volna többet támadni, de nem mertünk ekkorát kockáztatni. Egy hazai vereség szinte megpecsételte volna a sorsunkat. Előzetesen azt mondtam, Belfastban több esélyünk van három pontot szerezni, mint a románok ellen – még hazai pályán is.

Nagy András: A jelenlegi válogatottba nem férne be Kanta József? Mi van Mervóval? Az utánpótlás Eb-n nagyot ment, nagyobb futballnemzeteknél is bevett dolog, hogy fiatal csatárra alapoznak, nálunk miért nem megy ez sem?
Pór Károly: Egy Kanta József típusú irányítót nagyon hiányolok a válogatottból. Sajnos azonban Kanta az eddigi néhány válogatott meccsén nem győzött meg, ahogy az MTK nemzetközi kupameccsein sem. Sajnos kicsit súlytalannak tűnik nemzetközi szinten – az NB I-hez képest mindenképp. Mervó Bence nincs játékban, és felnőtt szinten rutintalan. De ha végre rendszeresen játszik felnőttcsapatban, akkor alternatíva lehet a támadósorban.

Kiss Balázs: Miért van az, hogy akinek jól megy a játék a klubcsapatában, azt vagy nem játszatja vagy be sem hívja a keretbe a „sikeredző”? Miért van az, hogy évek óta nem tudunk egy értelmes támadást végigvinni a tétmeccseken és a felkészülési mérkőzéseken méltó ellenfél ellen? Miért van az, hogy a válogatott játékosok felspannolják a nézőket, szurkolókat, és utána csak a pofára esés jön? Miért van az, hogy ezek a válogatott játékosok ezért a teljesítményért pénzt kérnek (ráadásul ennyit)? Mikor lesz egy értelmes válogatottunk?
Pór Károly: Kiss Balázs egy sor költői kérdést vetett fel. A támadójáték kapcsán annyit reagálnék, hogy mint már korábban is említettem, a biztos védekezés oltárán feláldozzuk a támadásokat. A védekezéssel megbízott embereink minimális feladatot vállalnak a támadásokból, így nagyon nehéz. Főképp klasszis csatár és irányító nélkül.
Ritz Balázs: Druszám kérdései gyakorlatilag a magyar futball „betegségére” keresik a választ. A teljes hírfolyamunk is kevés lenne ahhoz, hogy mindenre részletes választ adjunk. Lassan hat éve kutatom a médiában, a szakmában, az utánpótlásban és a társadalomban a fentiekre a választ, egyelőre nem találtam meg. Abban biztos vagyok, hogy hazánkban rekordszámú „szövetségi kapitány” ténykedik. Mindenki tudja, ki hiányzik a válogatottból, csak az MLSZ által megbízott szakember nem – legalábbis ez a közvélemény. Sajnos felnőtt egy generáció, amely akár egy Eb- vagy vb-részvételnek is örülhetett volna, s a helyzet nem úgy áll, hogy egyhamar minden jóra fordul.

Kiss Antal: Az lenne a kérdésem, hogy miért nem játszatják Nikolicsot, aki az idén a legjobb formában van, gólokat szerez, és csapatában sokszor a kétcsatáros játékban is jó. Ha pedig egycsatárosként könyveli el Storck, akkor miért válogatja be? Emellett el kellene felejteni Leandrót, aki borzasztóan lassú (még a klubjában padozó Vanczák is jobb…), és Kalmárt, aki szintén perceket kap csak, és bőven formán kívül van, miközben vélhetően csak azért játszik, mert Németországban keresi a kenyerét. Mint például Szalai Ádám.
Ritz Balázs: Storck egyértelműen két inverz szélsővel akart játszani Belfastban, Németh Nikoliccsal ellentétben alkalmas balszélsőként futballozni. Felvetődhet a kérdés, hogy Niko akkor miért nem Szalai helyén játszott, de azt látni kell, két teljesen más típusú csatárról van szó, s ha a kapitány elképzeléseihez Szalai-típusú támadó kell, akkor nincs mit tenni. Leandro szerintem nem játszott rosszul a két meccsen, ő és a többi védőnk egészen jól szerepeltek az Üllői úton és Belfastban is. Kalmár, Szalai és a többiek kapcsán annyit, hogy kifejezetten rosszul állunk a légiósainkat tekintve az említett kevés játékperc miatt.

Jakab István: Miért Király védett, én inkább Dibuszt védettem volna. Böde Dániel lendíthetett volna a válogatott játékán?
Pór Károly: Király Gábor mellett szerintem a rutin döntött, és ezért érthető a kapitány döntése. Böde Dánielt utólag én is hiányolom. A kerethirdetésnél azt hittem, hogy Szalaival csereként számol majd, ezért nem akar Storck két ugyanolyan típusú csatárt a kispadra. Így viszont, hogy Szalai mindkét meccsen kezdett, Böde csereként megfelelő helyettese lett volna. Főképp a tegnapi meccsen lett volna rá nagy szükség, amikor egy–nullás vezetésünknél meg kellett volna tartani a labdát az ellenfél térfelén.

Nagy Gabi: Kalmár Zsolt játékát hogyan látjátok?
Ritz Balázs: Én kedvelem Kalmár Zsolt játékát, az U20-as vb-n résztvevő csapatunkból őt (és Sallai Rolandot) tartom a legtöbbre. Belfastban nem alkotott nagyot, de ne egy húszévestől várjuk a csodát! Azt még szerintem edzői sem tudják, hogy szélről befelé indulva vagy végig középen játszva tudja a legjobbját nyújtani. Hosszú távon én építenék rá, de ehhez nagyon kellene, hogy rendszeres játéklehetőséghez jusson klubjában, s esetleg tíz év múlva a Leipzig klublegendája legyen – mint Dárdai a Herthában.

Szunyoghy Tamás: Hogy lehet az, hogy a klubjában nélkülözött Szalai Ádámot játszatjuk? Miért?
Pór Károly: Kalmárról még annyit, hogy a Belfast Telegraph is kiemelte a játékát. Szalai: mint már írtam, a sokak által hiányolt Bödét én is szívesen láttam volna a keretben. Ugyanakkor tény, nincsenek nemzetközi szinten is jó teljesítményre képes csatáraink. Bödét is láthattuk a Zeljeznicar ellen – nem ugyanazt nyújtotta, mint az NB I-ben. És sajnos a válogatottban egyelőre Nikolics sem képes azt a gólerős játékot hozni, mint klubjában. Szalai szerintem nem rosszabb, mint a szóba jöhető többi opció, igaz, nem is tűnik jobbnak…

Tiborcz Viktor: Apró mozzanatok kellettek volna a hétfői győzelemhez. Mit tudott hozzátenni a meccshez a jelenlegi edző? Vajon képes lehet egy idegen ajkú edző, külföldi szívvel a csapatot lázba hozni?
Pór Károly: Nem hiszem, hogy egy megfelelő képességű külföldi szakember ne tudná motiválni a csapatot. Nem tudom azt mondani, hogy Dárdaival biztosan több pontot szerzünk ezen a két meccsen. Szerintem nem a két szakember közti különbség fog dönteni az Eb-szereplésünkről. Sokkal inkább az, hogy a pótselejtezőn tudunk-e végre eredményesen támadni, mert ez így nem mehet a végtelenségig, hogy csak rögzített helyzetekből tudunk betalálni.
Ritz Balázs: Az általam elképzelt „álomválogatottnak” mindig magyar szövetségi kapitánya van. Nézzük meg a legutóbbi világbajnokságokat: Löw a németekkel, Del Bosque a spanyolokkal, Lippi az olaszokkal, Scolari a brazilokkal, Jacquet a franciákkal lett aranyérmes. Egy magyar játékost szerintem magyarul lehet a legjobban motiválni. Persze mindenekelőtt a szakmai tudás az első, nemzetközi szinten jelenleg csak Dárdai Pál dolgozik topligás klubnál a magyar edzők közül.

Marshalkó: Önök milyen reális lehetőségeket látnak a csapat legidősebb – és posztjukon ezzel együtt a legjobb – játékosainak lassan időszerű pótlására? Király 39 éves. Gera 36 éves, Királyhoz hasonlóan az ő posztján sincs hasonló kategóriájú játékosunk, ráadásul Hajnal már 34, és Tőzsér is 30 múlt. Juhász 32 éves, az ő posztján egy érettebb Guzmics megoldás lehet.
Pór Károly: Valóban generációváltás előtt állunk. Ez legalább olyan nehéz feladat lesz, mint kijutni az Eb-re. Vannak fiatalok, akik a jövőt jelenthetik, mint például Nagy Ádám vagy Botka Endre, de több olyan poszt van, ahol nem látni a megfelelő utánpótlást. Először azonban egy olyan szövetségi kapitányt kellene végre találnunk (lassan két éve keressük a megfelelő személyt), aki hosszú távú megoldást jelenthet, és végigviheti ezt a generációváltást.
Ritz Balázs: A kérdésben említett játékosokat egytől egyig kedvelem. Mindannyian bizonyították, hogy a kor nem akadály, Király Gabi nemrég a románok ellen remekelt, Gera Zoli a finneknek fejelt győztes gólt tavaly ősszel. Azt viszont nem tartom jónak, hogy pályafutásuk végéhez közeledő játékosokat kell „reaktiválnunk” a válogatottban – lásd Király, Gera, Hajnal, Leandro. S elsősorban nem azért, mert Gera ki tudja hanyadik virágzását éli, hanem mert nincs utánpótlás. Ha kijutunk az Eb-re, azzal talán lezárhatjuk ezt az elmúlt harminc évet, s belevághatunk egy új korszakba, amelyben a fiatalokra építünk. Persze Király, Gera, Juhász és kortársaik rutinja és tudása nélkülözhetetlen, ott a helyük a keretben, de a pályán jó lenne már azokat (is) látni, akik tíz évig még a csúcson lesznek. Kérdés, ha nem jutunk ki, mi lesz. Még egyszer nekivágunk a kijutásnak vagy belevágunk egy hosszabb projektbe? Utóbbihoz óriási türelem kellene, az pedig egyre kevesebb van az országban…