„Dárdai Pál alatt a magyar válogatott használható arculatot mutatott, amire építeni tud a következő kapitány, bárki is legyen az. Pali erőssége a pedagógiai érzék és a mérkőzésfelkészítés fizikálisan, mentálisan. Amolyan jó menedzserszemlélettel állt a feladathoz, elűzve a fásult hangulatot. Hozzá hasonló vehemenciájú tréner kellene, aki képes ráerőltetni az akaratát a játékosokra” – mondta egymással egyetértve a két korábbi válogatott belső védő.
„Elég szűk a merítési lehetőség a válogatott keret összeállításánál, ráadásul generációváltás is zajlik, meg kell találni a Gerához és Juhászhoz hasonló típusokat és egyéniségeket. Itt nemcsak az a kérdés, milyen pszichés állapotba lehet hozni a játékosokat, hanem alapvető szempont a képességek milyensége. Ez pedig ingoványos terület” – állapította meg Telek.
„Van egy olyan érzésem, hogy nem marad Dárdai, amiért senki sem hibáztathatja, hiszen ez a logikus döntés a részéről. Az ő karrierje a gyerekekkel kezdődött, ott építi magát okosan, fokozatosan, nem biztos, hogy még a felnőtt trénerek minden tudásával rendelkezik, de az érzéke már látszik. A magyar futball jelenlegi képessége, állapota nem jelenti jelenleg a megfelelő kihívást és biztonságos tervezést Dárdai számára. Félállásos felállás? A felek majd eldöntik, belemennek-e félmegoldásokba” – vélekedett Bánfi.
„Hogy van-e magyar edzői alternatívája most Dárdainak? Szerintem nincs. Ő ugyanis nem magyaros hozzáállást és kommunikációt hozott, hanem németet. Ez pedig most kell a gyengébb játékosanyag és képességek kompenzálására. Ezen múlott ez a három Európa-bajnoki-meccs. Lendületes külföldi trénerre lesz szükség valószínűleg. Nem lennék most Csányi MLSZ-elnök bőrében, mert Dárdai feladta a leckét, nagy dilemma következik” – jósolta Bánfi János.
Telek András hozzátette: „Én talán László Csabának adnék az itthon dolgozók közül egy lehetőséget. Garami Józsi bácsi? Jó edző, de ehhez a válogatotthoz most egy fiatalabb, nagyon dinamikus edző illene – ezeken az Eb-selejtezőkön ugyanis hirtelen, gyors húzások billentették felénk a szerencsét. Mert valljuk be, ezek szerencsés sikerek voltak.”