Király Gábor rutinja még mindig sokat ér a válogatottban (Fotó: Veres Viktor) |
– Jöhet a kilencvenkettedik válogatottság, ezzel beérné Fazekas Lászlót. Hitte volna a Haladás-serdülőben játszva?
– Természetesen nem. Persze mindenkinek vannak tervei, az enyémek azonban világ életemben kimerültek abban, hogy dolgozni, teljesíteni kell, amikor pedig szembejön a lehetőség, meg kell próbálni jól dönteni. Sosem volt célom, hogy ebben vagy abban a sztárklubban védjek, az sem, hogy a magyar válogatottban. Egyedül az vezérelt, hogy keményen melózzak, mert az kínálhatja az esélyt a boldogulásra.
„Örülök, hogy Király Gábor eljuthat eddig a mérföldkőig, ráadásul egy kapus negyven évesen is védhet a válogatottban. Annak idején Szepesi Györgyék fölajánlották, hogy eljuthatok százig, visszautasítottam, mert nem tartottam méltónak magam, hogy a nagyszerű Bozsik Józsefet beérjem. De még mindig dobogós vagyok, és hogy tizenöt évig lehettem válogatott, játszhattam két vébén és olimpián, hatalmas büszkeség. A legemlékezetesebb? Talán a hetvenhetes Bolívia elleni vébé-pótselejtező, amikor Budapesten én vezethettem ki a csapatot a pályára. Annyi magyar zászlót életemben nem láttam, mint akkor. Abban a hangulatban nem lehetett rosszul játszani. Hat nullára nyertünk” – emlékezett vissza a korábbi 92-szeres válogatott csatár. |
– Rendben, ezt mondja harmincnyolc évesen, intelligens, vérprofi labdarúgóként. No de a tízéves Gabikának csak voltak álmai.
– Akkor is így gondolkodtam. Egyrészt nem is nagyon ismertem a külföldi topcsapatokat. A Grazot, a Rapidot meg az Austriát igen, még a Manchestert is, de semmilyen álmot nem kergettem, hogy én márpedig egy napon a Unitedben akarok védeni. Csak jó kapus akartam lenni.
– Megnyugtatjuk, az lett. Különben aligha jut el kilencvenegy fellépésig címeres mezben. Van egy, amelyik a legkülönlegesebb?
– Nincs.
– Valahogy sejtettük…
– Tényleg nincs. Az első, amikor Bécsben megvertük az osztrákokat, úgy, hogy kivédtem Toni Polster tizenegyesét, nyilván felejthetetlen, de az összes többi mérkőzésem hasonlóképp az, nem tudok egyet kiválasztani.
Minden bizonnyal kilencvenkettedszer is magára öltheti a címeres mezt Király Gábor, de – ahogyan a kapus is fogalmazott –, a futballban bizony előfordul meglepetés. Éppen ezért azt sem zárjuk ki, hogy Dárdai Pál szövetségi kapitány merészet húzva a Ferencvárosban remeklő Dibusz Dénest állítja a gólvonal elé. Nem azért, mert lebecsülné feröeri ellenfelét, hanem mert némi válogatott rutinra a Fradi kapuvédőjének is szüksége lehet – pláne, ha a poszt többi várományosa (Bogdán Ádám, Gulácsi Péter) továbbra sem bevethető. |
– Gondolta volna, hogy ennyire kevés dolga akad a romániai pokolban?
– Bíztam a csapatban. Hamar megismertük Dárdai Pali elképzeléseit, ugyancsak a javunkra vált, hogy a pályán lévők évről évre rutinosabbá váltak, ezekből lehetett táplálkozni.
– És elégedett a produkcióval?
– Mondjuk úgy, a körülményekhez képest igen. Mert azért a sportoló mindig győzni akar. De Romániában, az ismert légkörben az egy pont megbecsülendő.
– A végén lehetett volna belőle három is. Vagy az túlzás lett volna? Hogy ne mondjuk, sok a jóból?
– Az összkép alapján szerintem mindkét válogatott elégedett lehet a döntetlennel. Ugyanakkor sok mindent elárul az összecsapásról, hogy a románoknak nem volt nagy helyzetük. Ez a védőmunkánkat dicséri, ami ugyebár a csatárok mozgásával kezdődik. Éppen ezért volt ez igazi csapatmunka.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
– Az edzői stáb szintén csapatban dolgozott, még ha Dárdai Pál döntött is. Edzőként most ismerhette meg a régi bajtársat. Azt kapta, amire számított?
– Semmilyen előítéletem sem volt. Nem állítottam fel magamban elméletet arra nézvést, milyen edző lehet Pali. Azt tudtam, ha az a habitus jellemzi trénerként is, mint ami játékosként, sikeres lehet, és elindulhat egy pozitív folyamat. Egy biztos, volt elképzelése a csapatnak, hogy mit szeretne megvalósítani, és ahhoz képest is, hogy mindössze öt napot töltöttünk együtt, látható volt, valami formálódik. Persze öt nap alatt nehéz.
– Sokkal több ideje ezután sem lesz a kapitánynak.
– Ezért kell ismerni a játékosokat. Minket, idősebb vagy inkább tapasztalt futballistákat nagyon jól ismert, tökéletesen tisztában volt vele, mire számíthat, a fiatalabbakat pedig hamar feltérképezte, így aztán nem kellett hosszasan felmérnie az együttest, és kísérletezgetnie. De itt az újabb feladat, amikor ismét teljesíteni kell.
– Bár sokan tiltakoznak a kötelező szó ellen, azért mégiscsak kötelező a győzelem Feröeren, nem?
– Ha a FIFA-ranglistát nézzük, igen, örök igazság azonban, hogy minden a pályán dől el. A futball már csak olyan, hogy mindig benne van a meglepetés, elég, ha a hétvégi lengyel–német selejtezőt vesszük. Ismerjük az ellenfél erényeit, ahogyan a gyengéit is, és ha bízunk magunkban, ha magunkra figyelünk, nem lehet gond.
1. Bozsik József (született: 1925. november 28.) | 101 meccs/11 gól |
2. Fazekas László (1947. október 15.) | 92/24 |
3. Király Gábor (1976. április 1.) | 91/0 |
4. Grosics Gyula (1926. február 4.) | 86/0 |
5. Puskás Ferenc (1927. április 1.) | 85/84 |
6. Garaba Imre (1958. július 29.) | 82/3 |
Juhász Roland (1983. július 1.) | 82/6 |
8. Mátrai Sándor (1932. november 20.) | 81/0 |
9. Vanczák Vilmos (1983. június 20.) | 78/4 |
Gera Zoltán (1979. április 22.) | 78/23 |
EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
3. FORDULÓ, F-CSOPORT
Október 14., kedd
20.45: Feröer–MAGYARORSZÁG (Tv: M1) – élőben az NSO-n!
20.45: Finnország–Románia
20.45: Görögország–Észak-Írország
1. Észak-Írország | 2 | 2 | – | – | 4–1 | +3 | 6 |
2. Finnország | 2 | 1 | 1 | – | 4–2 | +2 | 4 |
3. Románia | 2 | 1 | 1 | – | 2–1 | +1 | 4 |
4. MAGYARORSZÁG | 2 | – | 1 | 1 | 2–3 | –1 | 1 |
5. Görögország | 2 | – | 1 | 1 | 1–2 | –1 | 1 |
6. Feröer | 2 | – | – | 2 | 1–5 | –4 | 0 |