Örülni méltán lehet a törökök elleni remek győzelemnek, euforikus hangulatba lovalni magunkat felesleges – ezt addig érdemes halogatni (legalább), míg a válogatott túl van a románok elleni, hazai (2013. március 22.) és a törökök elleni, idegenbeli (március 26.) selejtezőn. Négy forduló után tény, hogy nem a „papírforma” képet mutatja az európai D-csoport tabellája, legalábbis a 2., 3. és 4. helyen – a törökök nem várt pocsék teljesítményét a magyar és a román válogatott is maximálisan kihasználta, ezzel pedig a félholdasok továbbjutási reményei elhalványultak. Hat mérkőzés alatt hatpontos hátrányt nem könnyű ledolgozni, és a statisztika azt mutatja, hogy nem is szoktak.

A 2012-es Eb kvalifikációs sorozatában nem fordult elő, hogy a négy forduló után legalább hatpontos hátrányban levő csapatok odaértek továbbjutó helyre – a maximális ledolgozott hátrány négy pont volt ekkor. A 2010-es vb selejtezőin a franciáknak ötpontos hátrányt sikerült ledolgozniuk, igaz, októberben a riválisoknál eggyel kevesebb meccsel álltak. A 2006-os vb selejtezői során a spanyolok értek oda mínusz ötről, de a törökökéhez hasonló mértékű hátrány rendre reménytelennek bizonyult a továbbjutás szempontjából. Nem csoda, hogy a törökök leírták saját esélyeiket (ettől függetlenül még vért izzadhat ellenük mindenki) – ha nem hoznak a hátralévő hat meccsükön (közel) száz százalékot, akkor a várhatóan simán csoportelső Hollandia mögött Magyarország és Románia meccsel a második helyért.

ELŐSZÖR A SAJÁT PORTÁNKON...

A hollandok elleni 1–4 (és az addig az évben mutatott kevésbé meggyőző játék) után nem volt könnyű helyzetben Egervári Sándor, aki tudhatta: a két mérkőzésen már egy pontvesztés is versenyhátrányba hozza csapatát. Nem hozta: az észtek ellen a válogatott egy meglehetősen alacsony színvonalú meccset nyert meg Hajnal Tamás nagyon szép csavarásával – a helyzetek alapján megérdemelten –, de ez még mindig csak a „kötelező kör” volt.

Törökország ellen kizárólag a győzelem számított jó eredménynek (az iksz nem sokat segített volna a helyzeten, a vereség a sorsolás ismeretében nagy eséllyel kihúzott volna minket a továbbjutásért hajtók közül), de az első húsz perc alapján nem tűnt rózsásnak a helyzet.

A válogatott ekkor tulajdonképpen minden gyengeségét „felvillantotta”: óriási rések és túl nagy távolságok voltak a középpályán, nem sikerült megtartani a labdát, a törökök totális fölényt alakítottak ki, abból pedig gyorsan helyzeteket. A teljesen megérdemelt török vezetés kellett ahhoz, hogy a válogatott először életjeleket adjon – már a gól előtt is voltak kisebb lehetőségek, hogy aztán Koman Vladimir szerencsés találata összetörje a vendégeket –, az egyenlítés előtti krízishelyzetet jelzi, hogy már a 29. percben cserére készült a magyar szakmai stáb.

1–1 után végül nem került sor Szabics Imre harcba küldésére (4–4–2-re állhatott volna át a csapat egy középpályás beáldozásával), a törökök lába alól pedig teljesen kicsúszott a talaj. Az eredménykényszerben játszó félholdasok a mérkőzés legszebb támadása – emeljük ki a kontrát „ledirigáló” Hajnal Tamás és a bal oldalon remekül felfutó Kádár Tamás szerepét is Szalai Ádám mellett – után szétestek, megkapták egy szintén szép akciót követő tizenegyes után a harmadikat, és összességében épp annyira nem volt közük a találkozóhoz, mint nekünk az első húsz percben.

A kellő szerencse (egy nem megadott török büntető) is megvolt, sok munkával és néha önfeláldozó védekezéssel a magyar válogatott megtartotta a 3–1-es előnyt, így egymás után a második selejtezősorozatban tudta legyőzni az adott csoport második kiemeltjét – ez korábban hosszú éveken keresztül nem jött össze. Szintén fontos, hogy folytatódott a 2007 novembere (Moldova 0–3) óta tartó széria, mely során a magyar válogatott mindig megverte az alacsonyabb kalapból a csoportjába kerülő csapatot, és veretlen maradt az eggyel erősebb kalapból húzottal szemben.

MIÉRT FONTOS EZ?

Mert nem a semmiből szokás továbbjutni egy nagy torna kvalifikációja során. Ha egy válogatott – mint a magyar – nem a magas kiemelésű kalapokba nyer besorolást, kétféle úton juthat tovább csoportjából. Az egyiknél teljes káosznak kell kitörni a csoportban, sok keresztbeveréssel: így jutott ki az Eb-re Lettország 2004-ben, így jutott tovább Észtország a 2012-es Eb pótselejtezőjére, és Magyarország is így lépett tovább másodikként az 1998-as vb kvalifikációs sorozatán. Jellemző az alacsony pontszám: hogy példát említsünk, Csank János csapata úgy érte el a továbbjutó helyet, hogy 12 pontot szerzett, ez messze a legrosszabb volt a csoportmásodikok közül.

A másik út – és ez a jóval gyakoribb –, hogy a kijutni szándékozó csapat egyrészt tarolást végez a gyengébbek és a közvetlenül elé rangsoroltak között, a két „nagytól” pedig pontokat szerez.

A 2012-es Eb selejtezőin négy csapat jutott tovább harmadik vagy rosszabbul rangsorolt kalapból (Írország, Észtország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró): az észtek és a montenegróiak papíron ötödikként rangsorolva, keresztbeverés után, míg az írek és a bosnyákok hagyományosabb ponteloszlású csoportból, magas pontszámmal. Az írek egy pontot fogtak az oroszok és kettőt a szlovákok ellen a magasabb besorolásúak közül, a „maradék” hat meccsüket megnyerték. A bosnyákok egyet a franciák és hármat a románok ellen, további hat mérkőzésükből ötöt megnyertek, egyet döntetlenre adtak.

A 2010-es vb-selejtezőkön meglepően sok, hét továbbjutó volt az első kalapon kívülről, a harmadik kalapos, hatos csoportba sorsolt meglepetéscsapatokban közös, hogy legalább négy pontot kellett szerezniük a felettük rangsoroltakkal szemben és tízet vagy többet (inkább többet – Dánia a harmadik kalapos továbbjutók közül egyedül szerzett több pontot az elit, mint a gyengébbek ellen) az alacsonyabban rangsoroltaktól.

Ha megvizsgáljuk a magyar válogatott selejtezőit a legutóbbi továbbjutást (aztán a jugoszlávok elleni katasztrófát) hozó 1998-as széria és a mostani sorozat között, megnézhetjük, hogy teljesül-e a két fő feltétel a továbbjutáshoz: pontokat csenni az első két kalapból kisorsolt „elit" ellenféllel szemben és aratni (75 százalékos pontgyűjtés vagy több) a többiek ellen.

Az első alapfeltétel, a gyengébbek „helyben hagyása” az 1998-as vb, a 2004-es Eb, a 2010-es vb és a 2012-es Eb selejtezőin sikerült, négyszer már ebben a kategóriában elszálltunk. A második – legalább négy pont az erősebbek ellen – egy alkalommal sem, háromig is csak legutóbb sikerült eljutni. Nem feltétlenül kell a továbbjutáshoz mindkét feltételnek egyszerre teljesülnie, de ebben az esetben keresztbeverésre van szükség: az 1998-as selejtezősorozaton Azerbajdzsán Svájc legyőzésével összekuszálta a szálakat, és a magyar válogatott úgy is továbbjutott, hogy mindössze három győzelmet aratott. A mostani selejtezősorozat pedig (még) nem mutat nagy keresztbeverést sok ponthullajtással – az ősszel még nem volt döntetlen a csoportunkban, így vélhetően magas pontszámú befutó lesz, amelyben a második helyhez 18-20 pont kell.

MEGSZEREZHETŐ?

A magyar és a román csapat kilenc, a török három pontról vág neki a tavasznak. A törökök egyetlen szerencséje, hogy hátravan a két magyar–román, mert az események kedvező alakulása (ez két döntetlent jelent), valamint a riválisok legyőzése adhat nekik esélyt a felzárkózáshoz. A félholdasok a számukra legjobb esetben már szeptemberben a második helyre kerülhetnek, méghozzá pontelőnnyel: ehhez az Andorra elleni két siker és a mieink legyőzése kell, két iksz a magyar–román csatákban, valamint az, hogy a románok ne fogjanak pontot Amszterdamban (másik opció: ha Törökország begyűjti a kilenc pontot az Andorra elleni két meccsen és ellenünk, mi három pontot szerzünk azzal, hogy Romániát itthon megverjük, idegenben kikapunk tőlük és a törököktől, a románok szintén hármat kasszíroznak azzal, hogy minket otthon megvernek, de idegenben kikapnak tőlünk és Hollandiában, akkor szeptember elejére hármas holtverseny alakulhat ki a 12 pontos magyar, román és török csapat között).

Innen a törököknek már „csak” a kedvezőtlen sorsolást (még mennek Bukarestbe és fogadják a hollandokat) kellene kiegyensúlyozniuk. Összességében azonban túl sok mindennek kell kedvezően alakulnia török szempontból – a mérleg nyelve szerepét valószínűbb, hogy eljátsszák, mint hogy feljöjjenek a második helyre. Nem véletlenül húzták ki már maguk a törökök az elmúlt két évtized legrosszabb rajtját bemutató válogatottjukat a versengésből.

Ha a törököknek nem jön össze minden, magyar–román párharc következik a második helyért. Ebben – ha pontszámban nem is – helyzeti előnyben vannak a románok, hiszen már győztek Törökországban, míg mi a hazai meccset „pipáltuk ki”. Amennyiben a párharcban nem sikerül fórt kiharcolni – négy vagy hat pont megszerzése a románok ellen –, a magyar válogatottnak alighanem szüksége lesz egy törökországi pontszerzésre vagy (inkább) győzelemre.

MESTERVIZSGA

A legutóbbi két kvalifikációs sorozat és a mostani selejtezők alapján annyit elmondhatunk: a magyar válogatott már hozza a „kötelező” meccseit, viszont túl kevés pontot szerez a közvetlen riválisokkal szemben. Az Egervári-csapat mestervizsgája pont ez lesz márciusban és szeptemberben – a három következő játéknapon ennek a letétele a kérdés.

Ahhoz, hogy a 2013. őszi selejtezőknek kedvező helyzetből lehessen nekivágni, a két márciusi meccsen legalább három, de inkább négy pont kell, a hat pont pedig nagyon közel vinne minket a továbbjutáshoz. Három és négy pont megszerzése esetén jobban járnánk, ha a románokat sikerülne megverni, mert egy újabb törökveréssel (de a románok elleni vereséggel) nem sokkal lennénk előrébb.

A közelmúltat jobb lenne elfelejteni: a románok legyőzése 1981 óta nem sikerült, döntetlent legutóbb 1998-ban játszottunk, gólt a legutóbbi négy mérkőzésen (mind zakó) nem szereztünk. Ugyanakkor az isztambuli győzelem ellen szól, hogy Magyarország első vagy második kalapból húzott csapatot idegenben legutóbb 1984 októberében tudott megverni (Hollandia, 2–1). Egyik széria sem ígér sok jót – de a törökök elleni rossz sorozatot azért már sikerült megtörni...

Hatos csoportok második helyére többnyire 19–21 ponttal lehet odaérni, de figyelmeztető jel, hogy még hússzal is ki lehetett esni! Huszonegy minden esetben biztos továbbjutást jelentett, ehhez a két kötelezőn (észt és andorrai meccs hazai pályán) kívül hatot kell még szerezni, de az öt is valószínűleg továbblépést ér. Ha a hollandok elleni meccset „nullázósnak” tekintjük – nehéz lenne nem ezt tenni az előzmények alapján –, akkor még egy vereség csak akkor fér bele, ha a románok elleni két és a törökök elleni egy selejtezőből kettőt megnyerünk. A másik alternatíva a vélhetően szükséges pontszám megszerzéséhez az egy győzelem (lehetőleg a románok ellen), két döntetlen eloszlás.

Ezért írtuk, hogy eufóriába még nem kell esni: az eddigi eredménysor megsüvegelendő, de „levetítve” azt az előző selejtezősorozatra, nem jobb annál. Akkor ugyanúgy sikerült a második kalapos csapat hazai legyőzése, illetve az ötödik és hatodik kalapos idegenbeli megverése, de ez sem segítette a válogatottat hozzá a második helyhez. Ahhoz vagy „söprés" kell a negyedik kalapos (ezúttal Románia) ellen, vagy pedig legalább négy pont a második kalapossal (Törökország) szemben. És egy faktorral még nem számoltunk: bármelyik rivális óriásit húzhat a hollandok legyőzésével, bár ez az oranje szokásos gyilkos tempóját tekintve kevéssé valószínű.

MÁRCIUSI FÉLSZ

A magyar válogatottnak két kulcsfontosságú mérkőzése jön márciusban, viszont hagyományosan pocsék a márciusi mérlege. Mivel most viszonylag sok az NB I-es játékos, a hosszú téli szünet megint rányomhatja a bélyegét a felkészülésre, igaz, december 16. és március 2. között Romániában sem játszanak bajnokikat.

A magyar csapat stábja az időpont-egyeztetéseken látványosan kerülni szokta, hogy két selejtezőt játsszon márciusban, de ezt most már nem teheti meg. Két erős meccset a 2012-es Eb-selejtezőkön (két vereség Hollandiától) és a 2004-es Eb-selejtezőkön (iksz Lengyelországban, vereség otthon Svédországtól) vívott a csapat. A vizsgált időszakban – az 1998-as vb-selejtezők és a 2012-es Eb-selejtezők között – a harminchat kora tavasszal megszerezhető pontból mindössze tizenhatot szerzett meg a nemzeti csapat.

MOST ELDŐL

A márciusi két mérkőzésen bizonyíthatja be igazán Egervári Sándor csapata, hogy megérett arra: végig harcban legyen a továbbjutásért. A második kiemelt törökök gyengélkedése esélyt biztosít, de ehhez le kell tenni a mestervizsgát: legalább öt, de inkább hat pontot szerezni a két román és az egy török meccsből. Négy pont vagy három szükséges ahhoz, hogy komoly eséllyel folytathassuk a versenyfutást, kettő csak akkor ér valamit, ha Bukarestben pontot fogunk – egy vagy nulla esetén alighanem marad a harc a harmadik helyért (amely a játékerőt tekintve szintén reális eredmény lenne). Önök szerint sikerül?