Hetvenedik születésnapját ünnepli Mészöly Kálmán

– Elismeri, hogy elhamarkodott mondat volt?
– Sokan félreértették a kifakadásomat – mondta az immár hetvenesztendős legenda, Mészöly Kálmán. – Kikaptunk négy egyre Marseille-ben a csehszlovákoktól, 1969 decemberében, bennem óriási keserűség dolgozott, aztán persze kérdeztek az újságírók, hogy miként élem meg ezt a csúfos vereséget, én meg azt mondtam dühödten, hogy a mi időnk lejárt. De én ezt akkor nem úgy értettem, hogy vissza kellene vonulnom, Farkas Jancsival, Bene Ferivel, Göröcs Jancsival együtt, hanem hogy változtatnunk kell a szemléleten, máskülönben elszalad mellettünk a világ. Azóta rendszeresen idézik ezt a mondatomat, és én rendre felbosszantom magam, mert az akkori sportvezetőség szó szerint vette a kijelentésemet, és a harminc fölötti játékosokat egyszerűen öregnek minősítette.

– Sokszor álmodik azzal a marseille-i meccsel?
– Eszembe jut olykor-olykor, nem is tagadom. De semmi sem történik véletlenül. Mi akkor azért buktunk el, mert Sós Károly szövetségi kapitány rengeteget hibázott. És akkor még nem is beszéltem Hegyi Gyula hasmenéséről.

– Melyik a legfájóbb emlék a három közül? A 69-es marseille-i vereség, a 62-es, ugyancsak a csehszlovákoktól Chilében elszenvedett kudarc, vagy a 66-os angliai vb-n a szovjetektől kapott pofon?
– Nehéz különbséget tenni. Állítom, a két vébén szerepelt magyar válogatott akár világbajnok is lehetett volna. Chilében csalt ellenünk egy Latisev nevű szovjet bíró, ráadásul Sándor Csikar és Fenyvesi Máté egymásnak futott egy óriási gólhelyzetben, 1966-ban Angliában pedig balszerencsés körülmények között kaptunk ki kettő egyre a negyeddöntőben a szovjetektől. Legszívesebben szétvertem volna az öltözőt.

– Mi volt a könnyebb, Albert Flórit leszerelni, vagy szövetségi kapitányként a kispadon idegeskedni?
– Albert Puskás Öcsi után a legnagyobb magyar labdarúgó volt. Ellene játszani, őt leszerelni szinte megoldhatatlan feladat volt, de mégis jobban szerettem, mert edzőként ki voltam szolgáltatva a játékosaimnak. Persze így sincs okom panaszra, '82-ben egy országot tettünk boldoggá azzal, hogy kijutottunk a spanyolországi vb-re.

– Nem rémiszti meg, hogy hetven lett?
– Sohasem foglalkozom az idő múlásával, nem érdekel. Csak egészség legyen, az többet ér minden pénznél. Ugyanakkor ez a világ, amely most körülvesz bennünket, olykor riaszt és megrémít.

– Mire a legbüszkébb?
– A két fiamra. Kálmánnak kapusiskolája van Óbudán, Géza pedig az egyik legtehetségesebb magyar edző. Korrekt, intelligens, művelt gyerek. Előbb-utóbb kapitány lesz belőle, csak legyen benne kitartás és küzdjön meg érte úgy, ahogy én is megküzdöttem mindenért: a bajnoki címekért, a világválogatottságért, s az emberek szeretetéért. Pénteken, például, megkönnyeztem az MLSZ-ben a születésnapom alkalmából rendezett ünnepséget, még akkor is, ha néhány korábbi barátom egyszerűen nem jött el. De nélkülük is felejthetetlen ünnep ez a számomra.

MÉSZÖLY KÁLMÁNRÓL EGYOLDALAS ÖSSZEÁLLÍTÁST OLVASHATNAK A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN!