Született: Budapest, 1941. július 16. |
Sportág: labdarúgás |
Posztja: középhátvéd |
Klubjai játékosként: III. Kerületi TTVE (1952–1958), Vasas (1959–1972) |
Klubjai edzőként: Ganz-Mávag SE (1972–1973), Budafoki MTE (1974–1976), Békéscsabai ESSC (1976–1978), Vasas SC (1978–1980), Vasas SC (1983–1984), Fenerbahce SK (török, 1985–1986), Altay Izmir (török, 1986), Vasas SC (1988–1989), al-Ittihad (szaúdi, 1991–1992), Vasas SC (1993–1994) Szövetségi kapitány: Magyarország (1980–1983), Törökország (1985), Magyarország (1990–1991, majd 1994–1995) |
Legnagyobb eredményei játékosként: |
– világbajnoki 5. (1962, Chile) |
– világbajnoki 6. (1966, Anglia) |
– Európa-bajnoki 3. (1964, Spanyolország) |
– 4x magyar bajnok (1961, 1962, 1965, 1966) |
– Elismeri, hogy elhamarkodott mondat volt?
– Sokan félreértették a kifakadásomat – mondta az immár hetvenesztendős legenda, Mészöly Kálmán. – Kikaptunk négy egyre Marseille-ben a csehszlovákoktól, 1969 decemberében, bennem óriási keserűség dolgozott, aztán persze kérdeztek az újságírók, hogy miként élem meg ezt a csúfos vereséget, én meg azt mondtam dühödten, hogy a mi időnk lejárt. De én ezt akkor nem úgy értettem, hogy vissza kellene vonulnom, Farkas Jancsival, Bene Ferivel, Göröcs Jancsival együtt, hanem hogy változtatnunk kell a szemléleten, máskülönben elszalad mellettünk a világ. Azóta rendszeresen idézik ezt a mondatomat, és én rendre felbosszantom magam, mert az akkori sportvezetőség szó szerint vette a kijelentésemet, és a harminc fölötti játékosokat egyszerűen öregnek minősítette.
– Sokszor álmodik azzal a marseille-i meccsel?
– Eszembe jut olykor-olykor, nem is tagadom. De semmi sem történik véletlenül. Mi akkor azért buktunk el, mert Sós Károly szövetségi kapitány rengeteget hibázott. És akkor még nem is beszéltem Hegyi Gyula hasmenéséről.
– Melyik a legfájóbb emlék a három közül? A 69-es marseille-i vereség, a 62-es, ugyancsak a csehszlovákoktól Chilében elszenvedett kudarc, vagy a 66-os angliai vb-n a szovjetektől kapott pofon?
– Nehéz különbséget tenni. Állítom, a két vébén szerepelt magyar válogatott akár világbajnok is lehetett volna. Chilében csalt ellenünk egy Latisev nevű szovjet bíró, ráadásul Sándor Csikar és Fenyvesi Máté egymásnak futott egy óriási gólhelyzetben, 1966-ban Angliában pedig balszerencsés körülmények között kaptunk ki kettő egyre a negyeddöntőben a szovjetektől. Legszívesebben szétvertem volna az öltözőt.
– Mi volt a könnyebb, Albert Flórit leszerelni, vagy szövetségi kapitányként a kispadon idegeskedni?
– Albert Puskás Öcsi után a legnagyobb magyar labdarúgó volt. Ellene játszani, őt leszerelni szinte megoldhatatlan feladat volt, de mégis jobban szerettem, mert edzőként ki voltam szolgáltatva a játékosaimnak. Persze így sincs okom panaszra, '82-ben egy országot tettünk boldoggá azzal, hogy kijutottunk a spanyolországi vb-re.
– Nem rémiszti meg, hogy hetven lett?
– Sohasem foglalkozom az idő múlásával, nem érdekel. Csak egészség legyen, az többet ér minden pénznél. Ugyanakkor ez a világ, amely most körülvesz bennünket, olykor riaszt és megrémít.
– Mire a legbüszkébb?
– A két fiamra. Kálmánnak kapusiskolája van Óbudán, Géza pedig az egyik legtehetségesebb magyar edző. Korrekt, intelligens, művelt gyerek. Előbb-utóbb kapitány lesz belőle, csak legyen benne kitartás és küzdjön meg érte úgy, ahogy én is megküzdöttem mindenért: a bajnoki címekért, a világválogatottságért, s az emberek szeretetéért. Pénteken, például, megkönnyeztem az MLSZ-ben a születésnapom alkalmából rendezett ünnepséget, még akkor is, ha néhány korábbi barátom egyszerűen nem jött el. De nélkülük is felejthetetlen ünnep ez a számomra.
MÉSZÖLY KÁLMÁNRÓL EGYOLDALAS ÖSSZEÁLLÍTÁST OLVASHATNAK A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN!