Gólokat lő, „gitározik” - de ki is az a Szalai Ádám?

A modern csatár prototípusa: harcol, küzd és gólt szerez (Fotó: Action Images)

Amikor pénteken, a San Marino elleni mérkőzés 5. percének végén Szalai Ádám – ­ túl egy hasra esésen és egy rossz kényszerítőpasszon – ­ némi forgolódás és csúszkálás után a 11-es számú Matteo Vitaiolihoz passzolta a labdát, e sorok írójának a gonoszabbik énje jött elő, és némi pikírtséggel megjegyezte: megtaláltuk Juhász Roland mellé az ideális középső védőt. Merthogy itt van ez a fiatalember, aki magas, igen jó felépítésű, erős testalkatú, minden bizonnyal jól is fejel, ám egyáltalán nem tűnik labdaügyesnek – nosza, ­ kiváló középhátvédet lehetne belőle faragni. Ez az érzés azonban nem tartott sokáig. Szalai percek múltán élőben is bizonyította azt, amit a tévében már láttunk tőle: ízig-vérig középcsatár, aki nemcsak jól fejel, hanem rendkívüli módon érzi a kaput, sőt az sem kizárt, hogy még „hátul is van szeme", hiszen a Bayern München ellen szerzett fantasztikus gólja után a San Marinó-iaknak is lőtt egy olyat, amelynél nem is látta a kaput, mert háttal állt neki, mégis pontosan a hálóba talált. Nos, ekkor már meg sem fordult a fejemben, hogy ebből a csatárból középhátvédet kellene faragni…

De ki is az a Szalai Ádám, aki a San Marino ellen szerzett triplájával szinte egycsapásra sztár lett Magyarországon?

A Wikipédia különböző nyelvű oldalait böngészve egymásnak néhol ellentmondó, és pontatlan adatokat találunk hősünkről, bár abban mindegyik megegyezik, hogy a magyar futballista 1987. december 9-én született Budapesten. Karrierjének első állomásainál, a serdülő és ifjúsági csapatok felsorolásánál azonban már akadnak eltérések. A magyar nyelvű oldalon egyedül az Újpest szerepel magyar klubként, és e szerint 2006-ig futballozott a lila-fehéreknél. Az angol és a spanyol nyelvű oldalon azt találjuk, hogy 1994-től 2000-ig a Budapest Honvéd, 2000 és 2004 között az Újpest játékosa volt Szalai, míg a német nyelvű oldal nem említ évszámokat, csak azt, hogy a „Honvéd Budapest"-ben kezdett, majd 2004-ig az „Újpest Budapest"-ben játszott.

Ember legyen a talpán, aki ezek után tudja: mikor, melyik klubban futballozott Szalai Ádám, ám mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megkérdezhettük tőle, és a csatár személyesen mesélte el a Nemzeti Sportnak, melyek voltak pályafutásának első állomásai.

„Pesterzsébeten nőttem fel, s még óvodás voltam, amikor nagyapám levitt az ESMTK-pályára, az előkészítő csoportba, de igazolt futballista már Kispesten lettem: a serdülőben ott kezdtem a futballt Istók Ferencnél és Varga Istvánnál" – mondta a csatár lapunknak.

KISPESTEN MÁR MEGCSILLOGTATTA TEHETSÉGÉT

Szalai első hivatalos klubja tehát a Kispest-Honvéd FC volt, amelynek színeiben egészen 2003-ig futballozott. Utolsó kispesti évében, a 2002­–03-as szezonban ­ – még nem volt 16 esztendős ­ – az U17-es csapatban játszott, s bár az együttes elég gyengén muzsikált (a tizenkét gárda között a 10. helyet szerezte meg), Szalainak egész jól sikerült a szezon: 14 találattal házi gólkirály lett, és nevét az U17-es góllista élmezőnyében találjuk, jó néhány olyan (többnyire egy évvel idősebb) játékos társaságában, akiből azóta ismert labdarúgó vált. A zalaegerszegi Egle László lett 29 találattal a gólkirály, az újpesti Demjén Gábor 22, a debreceni Dzsudzsák Balázs 20, az újpesti Feczesin Róbert 18, a ferencvárosi Bartha László és a harmadik újpesti csatár, Hrepka Ádám 16 gólig jutott, míg közvetlenül Szalai mögött a 13 gólos debreceni Rezes László állt ­ – hogy csak a legismertebb játékosok nevét említsük.

Az U16-os válogatott szövetségi edzője, Sarlós András is felfigyelt a fiatal kispesti támadóra, s bár a korosztályos nemzeti csapatnál nem számított alapembernek (szemben Hrepkával, Barthával, a jelenleg Pakson játszó Heffler Tiborral, vagy a most a Vasasban futballozó Kovács Gáborral), 2002. november 7-én idegenben Svájc U16-os csapata ellen bemutatkozott a nemzeti együttesben: a 72. percben állt be csereként a 2–­1-es svájci győzelemmel végződött mérkőzésen (a mieink gólját Heffler szerezte).

Nem tudni, mi lett volna, ha Szalai Ádám a következő szezont is Kispesten tölti, ám a sors közbeszólt. Nem is gondolná az ember, hogy a klub első csapatának szereplése mennyire kihat az utánpótlásra, ezt Szalai a saját bőrén tapasztalhatta meg. 2003 nyarán ugyanis a Kispest-Honvéd felnőttcsapata kiesett az NB I-ből, és ez azt jelentette, hogy az utánpótlás-együttesek is kénytelenek voltak egy osztállyal lejjebb folytatni: a kispesti U17-es csapat az NB I B-s ifjúsági bajnokság Nyugati csoportjába került.

A SOVÁNY HÁZI GÓLKIRÁLY

Szalai ezért klubot váltott, az előző évben U17-es bajnok Újpesthez igazolt, amely aztán a 2003–­04-es kiírás leggólerősebb csapata lett 103 találattal, ám a bajnokságban csak a 4. helyen végzett (a ZTE, az MTK és az FTC mögött). Szalai ezúttal is házi gólkirály lett – az újpesti különversenyben az Aston Villában is megfordult, jelenleg az Alemannia Aachenben futballozó Stieber Zoltánt előzte meg –, és 27 találatával a debreceni Saliga Zoltán (29) mögött ő volt a bajnokság második legeredményesebb játékosa.

Az U17-es válogatott Európa-bajnoki selejtezőin viszont nem lépett pályára, Szokolai László együttesében ekkor a már említett Hrepka, Bartha, Kovács Gábor, Rezes és Heffler mellett Vass Ádám, Ivancsics Gellért, Fitos László és Völgyi Dániel szerepelt rendszeresen az ismertebb játékosok közül.

Szalai az Újpestben mindössze egy esztendőt töltött el, akkori edzője, Véber György a Nemzeti Sport hasábjain így elevenítette fel az együtt töltött időszakot: „Korábbi újpesti csapattársam, Kozma István szólt, van egy fiú Kispesten, el kellene hozni. Jött egy langaléta srác, akkora volt, mint ma, lógott keze-lába, na, mondtuk: ebből mi lesz? Volt, aki megjegyezte: mit akartok ezzel a sovány gyerekkel? Minden lehet belőle, csak labdarúgó nem! Aztán elkezdte rugdosni a gólokat. Amire emlékszem: remek alany volt, mindent megcsinált, amit mondtunk neki, tanulni, fejlődni akart. Egy év múlva aztán Ádámot elvitte a Stuttgart, és ugyanaz az illető kérdezte: kit is adtunk el Németországba? Mondtam neki: tudod, azt a sovány gyereket!"

INDUL A KÜLFÖLDI KALAND

2004 nyarán tehát az alig 17 esztendős Szalai Ádám Újpestről a német VfB Stuttgarthoz szerződött, talán ekkor foglalkozott vele először bővebben a média, bár túlzás lenne azt állítani, hogy minden futballszurkoló megjegyezte volna a nevét.

Örökös vitatéma, hogy a még bőven ifikorban lévő labdarúgó esetében mi a jobb: itthon maradni a biztonságot nyújtó családdal, idehaza tanulni és játszani valamelyik NB I-es klub utánpótláscsapatában (most már akadémiáján), vagy egyedül belevágni az ismeretlenbe, fiatalon kimenni külföldre, a jobb körülményeket választani, kiszakadni az itthoni futballközegből.

Biztos recept nincs, az élet dönti el, hogy azt az utat volt-e érdemes választani, amelyet a játékos választott.

Nagyon úgy tűnik, hogy Szalai jól döntött 2004-ben, amikor Németországba ment, hiszen látjuk a jelent: 23 éves korára a magyar válogatott stabilnak mondható tagja lett, és a német Bundesliga első osztályában futballozik, méghozzá a jelenlegi listavezető gárdában.

Szalai három szezont töltött Stuttgartban, az első évben rögtön bajnok lett az U19-es csapattal, a döntőben a Bochum ellen ő szerezte a győztes gólt. A 2006–­07-es szezonban a VfB második csapatában, a Regionalligában játszott, és a stuttgarti „tarcsi" a csoportjában a harmadik helyen végzett (külföldi források szerint 33 bajnokin lépett pályára, 5 gólt szerzett).

Közben a magyar ifjúsági válogatottba is egyre többször kapott meghívót. 2005 őszén az U19-es csapat mindhárom Eb-csoportmérkőzésén pályára lépett Svédországban, a Feröer elleni 3–0-s győzelemből egy góllal vette ki a részét. Ekkor még Varga István volt a szövetségi edző, 2006 májusában, az Európa-bajnokság elitkörében már Teodoru Vaszilisz irányította a csapatot, amely Ausztriában második lett a csoportjában, így nem jutott be az Eb nyolcas döntőjébe. Szalai ekkor is mindhárom meccsen játszott, a szlovének ellen (3–1) ő szerezte az első gólunkat.

A következő évben (amikor a Stuttgart II-ben futballozott) már az U20-as és az U21-es magyar válogatottban is pályára lépett. A fiatalabbak között 2006. november 15-én debütált, az olaszok elleni idegenbeli Alpok-Adria-kupamérkőzésen az 52. percben gólt szerzett, találatával a 90. percig 1–0-ra vezettünk, ám a hazaiak végül egyenlítettek. 2007 májusában a horvátok elleni Alpok-Adria-kupameccsen is játszott (Feczesin Róbert csatártársaként), idegenben 2–0-ra veszítettünk.

2007 júniusában a Róth Antal irányította U21-es válogatott elkezdte az Európa-bajnoki selejtezőit, az első mérkőzésen, a fehéroroszok elleni idegenbeli találkozón Szalai Németh Krisztián helyére állt be csereként a 66. percben, de neki sem sikerült egyenlítenie, 1–0-ra kikaptunk (négy nappal később, a lettek elleni Eb-selejtezőn csak a kispadon ült, nem cserélték be). Az U21-es válogatottban való debütálása egyben az utolsó utánpótlás-válogatott meccse volt stuttgarti játékosként, 2007 augusztusában ugyanis a csatár a Real Madridhoz igazolt!

IRÁNY MADRID!

Nem akármilyen forgatókönyv: Szalai első klubja a Kispest volt, amelyben a világ leghíresebb magyarja, Puskás Ferenc is nevelkedett, több mint húsz évig futballozott, majd néhány évvel később a legendás „Száguldó Őrnagy" másik egyesületéhez, a világhírű Real Madridhoz igazolt. Ekkor már csak a „harmadik állomás" volt hátra: a Puskás Ferenc Stadion ­ – válogatott mezben.

Erre azonban egy ideig még várni kellett, a világsztárokkal teletűzdelt madridi csapat csatársorába egy húszéves fiatalembernek nem volt egyszerű bekerülnie. Szalait a klub tartalékcsapatánál, a Real Madrid Castillánál vették számításba, és a támadó két és fél éven keresztül a spanyol harmadosztályban futballozott. Többször együtt edzett a felnőttekkel, sőt 2009 januárjában benevezték a Real Madrid BL-keretébe, ám sem a Bajnokok Ligájában, sem első osztályú bajnoki mérkőzésen nem mutatkozott be a Real első csapatában.

A magyar utánpótlás-válogatottnak viszont stabil tagja lett Szalai, és az U21-es Eb-selejtező hátralévő hat meccséből ötön pályára lépett, egyedül az utolsó találkozón, Szerbiában, a hírhedt 0–8-as összecsapáson nem volt kerettag. Az U21-es válogatottban ­ – milyen meglepő! ­ – San Marino ellen szerezte első gólját, rögtön hármat is, hiszen 2007. szeptember 7-én az idegenbeli találkozón három találattal vette ki a részét a 6–1-es sikerünkből.

Lám, az élet sokszor ismétli önmagát, hiszen az A válogatottban is San Marino ellen volt először eredményes, és ugyancsak triplázott. Az U21-es válogatottban összesen hét mérkőzésen lépett pályára, és hat gólt szerzett. A már említett tripla mellett a Horvátország elleni felkészülési meccsen szerzett egy gólt, majd a San Marino elleni itthoni Eb-selejtezőn duplázott.

DEBÜTÁLÁS A NEMZETI CSAPATBAN

A felnőtt válogatottba 2008 novemberében kapott először meghívást, Erwin Koeman szövetségi kapitány be is nevezte őt november 19-én Belfastban az északírek elleni meccsre (amelyet 2–­0-ra megnyertünk), ám nem cserélte be. A debütálásra 2009. február 11-én került sor, Szalai az Izraelben rendezett válogatott mérkőzés 84. percében, Szélesi Zoltán helyére állt be. Ekkor még a Real Madrid Castilla színeit képviselte, tehát harmadosztályú játékosként szerepelhetett a magyar nemzeti tizenegyben.

Az idén januárban Szalait kölcsönvette a német Bundesligában szereplő FSV Mainz 05, és a csatár végre első osztályú bajnoki mérkőzést játszhatott: január 16-án a Bayer Leverkusen otthonában a 63. percben lépett pályára. Innen már csak távirati stílusban követjük pályafutásának mérföldköveit, hiszen az utóbbi hónapokban rengeteg hír, cikk jelent meg róla.

Március 3-án a Győrben rendezett Magyarország–­Oroszország A válogatott mérkőzés 79. percében ­ Rudolf Gergely helyett ­ lépett pályára, majd április 10-én megszerezte az első Bundesliga-gólját, a Borussia Dortmund ellen győztes találatot ért el a 30. percben (1–0). A tavaszi szezonban 15 bajnokin szerepelt, egy gólt szerzett. 2010 nyarán a Mainz végleg megvásárolta a Real Madridtól, és az ősszel lejátszott eddigi hét bajnokin csapata egyik legjobbjának bizonyult: három gólt ért el, legemlékezetesebb momentumaként a Bayern München otthonában szerzett győztes találatot! S közben a magyar válogatottban is egyre több lehetőséget kapott. A Moldova elleni itthoni selejtezőn (2–1) még csak csereként lépett pályára a szünetben, San Marino ellen már kezdő volt, és három gólt szerzett, Finnország ellen pedig végigjátszotta a mérkőzést, és Helsinkiben is a kapuba talált.

Itt tartunk most, és ki tudja, a következő hónapokban, években milyen fejezetekkel bővül még Szalai pályafutásának története. Alighanem olvasóink is egyetértenek azzal, hogy néhány év múlva szívesen böngésznénk egy olyan összeállítást, amely Szalai és a magyar válogatott Európa-bajnoki vagy világbajnoki döntőbeli szerepléséről szólna…