A tanulság: tíz perc játék nem elég a magyar válogatottnak a sikerhez

Igazából csak azt sajnálhatja az ember, hogy szerdán nem lépett pályára egyik egykori futball-legendánk sem, mint ahogy tette azt kedden a Ferencváros Sheffield United elleni meccsén Grosics Gyula. Akkor legalább lehetne érdemben miről írni.

Valamit azonban most is kell írni a válogatott szlovének elleni barátságos mérkőzését követően. A meccset egyéb iránt elveszítettük 1-0-ra.

A mindent eldöntő vendégtalálat tökéletesen jellemezte a zalaegerszegi találkozó egészét. Vass Ádám és Tőzsér Dániel várt egymásra a félpályán, a közbeugró szlovén játékos pedig nem csak várt, elvitte a labdát. Három a kettő elleni szituációban befért még egy bőr is a debütáló Tímár Krisztián bánatára. Végül Milvoje Novakovic letette a labdát Mirnes Sisicnek, akinek nem okozott gondot az üres kapuba passzolnia azt.

Az ötvenkilencedik perc eseményét mondhatnánk azért hoztuk előre, mert ez volt a legfontosabb történés a mérkőzésen, ám ez nem lenne igaz. Gyakorlatilag előtte semmi említésre méltó nem történt.

Az első félidőben ráadásul inkább a szlovének voltak aktívabbak. Az első tíz percben Valter Birsa és Novakovic próbálkozott – sikertelenül. A szünetig reméltük, hogy felpörgeti játékát a magyar csapat, ám ez nem sikerült. De a második félidőben sem.

A már említett bekapott gól után nem különösebben zavartatta magát egyik magyar futballista sem a pályán. A játék irama lagymatag, míg a stadionba kilátogató szurkolók türelme véges volt. Nem csoda, hogy a második játékrész derekától már egyre többet lehetett hallani az „Ébrestő, ébresztő” rigmust.

De a srácok csak az utolsó tíz percre ébredtek föl. Érezhető volt, hogy valami megmozdult a magyar futballban, amikor Ferenczi István végre kivitelezte első kapura rúgásunkat – potom nyolcvan perc elteltével. Persze gól nem lett, Samir Handanovic hárított.

Vadócz Krisztián lökete is elkerülte a kaput, a magyar válogatott így igen gyenge teljesítményt nyújtva 1-0-s vereséget szenvedett Szlovéniától.