Bozóky Imre: "Matthäust támogatom!"

- A svédek elleni mérkőzés után találkoztunk, és arra a kérdésre, hogy mikor utazik majd haza Peruból, ahol a tizenhét évesek világbajnokságán vesz részt, azt felelte: soha. Ennyire kiborult a vereségtől?
- Tényleg rettenetesen bántott ez a vereség, elsősorban azért, mert nem érdemeltük meg. Ennél is fontosabb azonban, hogy ott volt a stadionban több mint húszezer néző, akik csodálatosan szurkoltak, és hiába álltunk egy nagy lehetőség kapujában, megint nem tudtuk azt az egyetlen fontos lépést megtenni, amellyel valóban előrébb tartanánk, mint tartottunk korábban. A csapat jól játszott, megvoltak a helyzeteink, és mégsem értük el az előrelépéshez szükséges eredményt.

Van tét a bolgárok és a horvátok ellen is

- Csak a svédek elleni eredmény miatt volt csalódott, vagy az a tény is dühítette, hogy már két fordulóval a selejtezők befejezése előtt elúszott a továbbjutás reménye?
- Persze, ez is közrejátszott, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy számunkra még mindig van tétje a bolgárok és a horvátok elleni mérkőzéseknek. Nagyon fontos, hogy legalább a harmadik helyet elcsípjük, mert február végén Svájcban sorsolják a kétezernyolcas Európa-bajnokság selejtezőinek a csoportjait, és cseppet sem közömbös, hányadik kalapba kerül a nevünk, márpedig ezek az eredmények alapvetően befolyásolják a rangsorolást. Azt le kell nyelnünk, hogy az alapvető célunkat nem sikerült elérnünk, de a jövőnkre feltétlenül gondolnunk kell, amikor a hátralévő két meccsre készülünk majd.

- Nem furcsa, hogy a csapat kikapott, újfent nem jutott ki egy rangos futballeseményre, a közönség azonban szemlátomást mellette áll, mi több, megszerette?
- Nem, mert a szurkolók is látták az utóbbi három, azaz az Argentína, a Málta és a Svédország elleni mérkőzésen, hogy ez a csapat sokat fejlődött, és régen tapasztalt mentalitással lépett pályára. Bár kikaptunk, ez a teljesítmény európai mércével is kimondottan jónak volt mondható, és ennek a fiatal csapatnak ezen az úton haladva szép jövője lehet.

- Csakhogy elhangzott egy kapitányi ígéret a világbajnoki részvételről…
- Kétségtelenül ez volt a cél, de milyen más céllal vághatnánk neki egy selejtezősorozatnak? Tegyünk úgy, mint Luxemburg, San Marino vagy mondjuk Andorra, amelyek, ha itt-ott elcsennek egy-két pontot, már boldogok? Gondolom, nincs vita köztünk abban, hogy nekünk ez nem lehet elég, nekünk azért kell dolgoznunk, hogy végre játszhassunk egy világ- vagy Európa-bajnokságon.

A játékosok a kapitány mellett szavaznak

- Ez igaz, ám ez a remek mentalitás, nevezetesen, hogy a válogatott meccsen a profi futballista az ereje végéig küzd, valójában a kiindulási pont és ez a természetes. Így csak a szimpatikus vesztesnek a sportban kicsit szánalmas szerepe juthat nekünk…
- Ez így igaz, de ehhez a jó mentalitáshoz az említett találkozókon társult a jó játék, az értékelhető futball is, és ez így már jóval több, mint a valóban alapként megkövetelhető küzdés.

- Tehát, mint húsz éve mindig: elbuktunk, de vannak biztató jelek.
- Én inkább úgy fogalmazok, hogy valóban nem értük el a célunkat, de ez a teljesítmény adhat muníciót a jövőre nézve. Ebben a csapatban találunk több olyan fiatal labdarúgót, akik népszerűek, akik jó bajnokságokba szerződtek, ahol még rengeteget fejlődhetnek, és ennek a válogatott nagyon nagy hasznát láthatja.

- Mindez cáfolhatatlan, ám ha a puszta eredményeket nézzük, és arra gondolunk, hogy három esztendeje, Gellei Imre idején ugyanezzel a svéd válogatottal egy egyes döntetlent játszottunk idegenben, most pedig kikaptunk itthon, akkor nehéz kétségek nélkül elismerni az előrelépést.
- Ha egy-egy mérkőzést kiragadunk, akkor zsákutcába jutunk, mert például most válaszolhatnám erre azt, hogy ugyanaz a csapat elment Lettországba, és akkora pofont kapott, hogy még ma is cseng tőle a fülünk.

- A legtöbb szurkolót most alighanem Lothar Matthäus sorsa érdekli. Állítólag ön azt mondta neki, vele képzeli el a jövőt.
- Most is azt mondom, maradjon az Eb-ig. A mostani lendületet, azt a szakmai és morális muníciót, amelyet az utóbbi másfél évben összegyűjtött a csapat, nem szabad veszni hagyni. Ha most jön egy új ember, ő elkezdi elölről a maga szája íze szerint az építkezést, és megint elveszítünk rengeteg időt. Ennek semmi értelme úgy, hogy szemlátomást tényleg kezd beérni Lothar Matthäus munkája. Szerintem nagyon fontos az is, hogy a játékosoknak ugyanez a véleménye. Név nélkül: szerda este több labdarúgó is odajött hozzám, elmondták, hogy szerintük ez a csapat többre képes és érdemes, szeretnék, ha ez a munka folytatódna tovább.

- Osztja a véleményét a végső döntést meghozó elnökség tagjainak a többsége?
- Én azt hiszem, hogy Lothar Matthäus a jelenlegi helyzetben nagy támogatást élvez az elnökségben.

- Tehát szinte már kijelenthető, hogy ő marad a magyar válogatott szövetségi kapitánya?
- Be kell járni az ilyenkor szükséges utat. Csütörtökön beszélgettem vele erről, és a hosszabbítás érdekében még lesz szükség tárgyalásokra. Mielőtt bárki félreértené, nem anyagi kérdésekről van szó. Sokszor kigúnyolták, hogy állandóan az összefogást sürgette, a feltételei között szerepel például az is, hogy ezt ne csak akarjuk, hanem tegyük is meg, ennek vannak szervezési, gyakorlati, emberi kérdései, és azokat megoldva szerintem megállapodhatunk. Ezután dönt majd az elnökség.

A cél a következő Európa-bajnokság

- Most benne volt a kapitány szerződésében, hogy ki kell juttatnia a csapatot a világbajnokságra?
- Nem tudom, régebben mi és hogyan történt, de amióta én vagyok a szövetség elnöke, egyetlen kapitány szerződésében sem szerepelt, hogy melyik csapatot kell legyőznie, melyiktől kaphat ki. A cél azonban természetesen az, hogy ott legyünk a következő Európa-bajnokságon, minden más csak eszköz, és ezt kell szolgálnia. Annak is, hogy játszunk például a brazilokkal vagy az argentinokkal, másként ezek öncélú események lennének.

- Lothar Matthäus azt kérte, még a bolgárok elleni meccs előtt dőljön el a sorsa. Sor kerülhet erre úgy, hogy ön Puhl Sándor alelnökkel együtt a hétvégén elutazik Peruba, és csak egy héttel a mérkőzés előtt, október ötödikén jön haza?
- Ez elvileg nem lehet akadály. Most nem az a legfontosabb, hogy az elnökség villámgyorsan összeüljön. Lényegesebb, hogy az elmúlt időszakról készüljön értékelés, a jövőről pedig egy terv, és amíg mi távol leszünk, erről Berzi Sándor folyamatosan egyeztet majd a kapitánnyal, de ma már annak sincs akadálya, hogy a távolból én is bekapcsolódjak a megbeszélésekbe. Miután hazajövünk, lesz elnökségi ülés, és akkor hivatalosan is eldől, ki lesz a kapitány.

- Amit elmondott, az alapján akár fogadni is lehet Lothar Matthäusra…
- Én Lothar Matthäust támogatom! ---- J ---- A