Torghelle Sándor (középen) igazán nem kímélte magát, de ezt a csatát elveszítette a labdát magabiztosan megkaparintó bolgár kapus, Dimitar Ivankov ellen (fotó: M. Németh Péter)
Torghelle Sándor (középen) igazán nem kímélte magát, de ezt a csatát elveszítette a labdát magabiztosan megkaparintó bolgár kapus, Dimitar Ivankov ellen (fotó: M. Németh Péter)
A bolgár buszkaraván este 6 óra után tíz perccel gördült be a forgalomtól hermetikusan elzárt Megyeri útra. A vendégszurkolókat szállító járművek előtt villogó, sivító rendőrautó araszolt, utat törve a hosszú konvojnak. Csak jöttek és jöttek a hatalmas buszok, telis-tele bolgár drukkerrel, az ember nem győzte számolni a zsúfolt járműveket. Vagy 25 böhöm nagy társas gépkocsi parkolt le a Megyeri úton, miközben a buszok közé ékelődött a piros 122-es BKV-járat, rajta csodálkozó nagymamákkal, enyhén izgatott állapotban lévő nagypapákkal. Aztán csodák csodájára a konvojban feltűnt egy rozzant, legalább 32 éves Zsiguli, amelyből Veszelka Vencel gumikészítő kisiparos pattant ki, ténsasszonyszerű feleségével, és próbálta meggyőzni a gyalogos, kutyás és a vízi rendőröket, hogy ő bizony most elkezdené kipakolni portékáit. Még több mint két óra volt a kezdésig, de egyre zsúfoltabbá vált a bolgár buszok által félig "beborított" Megyeri út, amelynek egyik oldalán fehér-zöld-piros, a másikon pedig piros-fehér-zöld zászlókat lobogtató drukkerek tűntek föl.
Mosolyogva ügettek a lovasrendőrök
Tudtuk, hogy sok bolgár érkezik majd Budapestre, hogy a vendégtábor több mint tíz órát buszozott azért, hogy egy jókora verés után (ki ne tudná, Szófiában 0-3 a svédek ellen...) is a helyszínen szurkoljon a kedvenceinek. De szerencsére jöttek a magyarok is, tucatnyi nemzeti színű zászlóba öltözött fiatal sétált bizakodva a Szusza Ferenc-stadion felé. És persze jöttek a korábbi sztárok, például Esterházy Márton. A manapság is népszerű "Marci" korán érkezett ki, így jutott idő egy rövid helyzetelemzésre. A korábbi válogatott csatár fél hét tájban, két órával a kezdési idő előtt a következőket mondta: "Ez a meccs arról dönt, hogy marad-e esélyünk a továbbjutásra. De számomra másról is szól ez a találkozó, például arról, hogy itthon képesek vagyunk-e egy erős ellenfélre rákényszeríteni az akaratunkat, és ami ennél is fontosabb, összeáll-e egy igazi csapat. Mert én ezt hiányolom leginkább, amióta Lothar Matthäus irányítja a magyar válogatottat. A szövetségi kapitány kipróbált már szinte mindenkit, mégsem érzem, hogy a nemzeti együttesnek lenne egy igazi magja. De bizakodó vagyok, hátha éppen a bolgárok elleni találkozó jelent majd valamiféle változást."
Amikorra az egykori kispesti és athéni balszélső elköszönt, már szinte megtelt a Megyeri út, nemcsak a buszokkal, hanem a szurkolókkal is. A mintegy 1000-1200 bolgár tűnt hangosabbnak, a hosszú úton alighanem elfogyasztottak néhány karton dobozos sört, de gyaníthatóan nemcsak az ital doppingolta őket. Szerencsére semmiféle atrocitás nem történt a két szurkolótábor között, igaz, rendőrök és vaskordon választotta el egymástól a feleket. A rendőrség alaposan megtervezte a biztosítást. A régi szép, népstadionbeli meccsek hangulatát idézte az a féltucat lovasrendőr, akik mosolyogva és komótosan ügettek végig a Megyeri úton, szlalommal kikerülve a bolgár buszokat, a BKV járatait és a stadion felé igyekvő nézőket.
Interjúról most szó sem lehetett
A magyar válogatott busza nem sokkal este hét óra után gördült be a Szusza Ferenc-stadionba. Ezúttal is motoros rendőrök vezették fel a gépjárművet. A fiúk nézték nagy-nagy kíváncsisággal, hogy vajon özönlik-e a nép. A játékosok a buszról leszállva nyugodtnak tűntek, de ahogy a kapitány is jelezte, itt már nem volt interjú, itt már nem volt néhány optimista vagy pesszimista gondolat, itt már menni kellett öltözni, hiszen fontos, a magyar futball számára rendkívül fontos találkozó előtt álltunk. De ezt úgyis tudta mindenki. Kereki Zoltán, a Haladás egykori remek védője, elegáns, MLSZ-címeres öltönyben érkezett a meccs helyszínére, és amikor a csapat tagjai eltűntek az öltözőépületben, halkan megjegyezte: "Nyernünk kell, mindenképpen nyernünk kell, mert úgy érzem, Lothar Matthäus egy esetleges kudarc után nem érzi azt, hogy mindenáron itt kell dolgoznia, és a számunkra tét nélkülivé váló világbajnoki selejtezőkre kell felkészítenie a csapatot. De ne legyen igazam."
A magyar szereposztás nem változott
Egy órával a mérkőzés kezdete előtt kaptuk meg az összeállításokat, amely megegyezett azzal a csapattal, amelyet a lapunkban is közöltünk. Ez nem okvetlenül jellemző, hiszen a szakember szeret az utolsó pillanatban is váratlan húzásokkal kirukkolni, ugyanakkor jelzésértékű is lehet: a szövetségi kapitány alighanem napok óta tudja, hogy melyik tizenegynek szavaz bizalmat. És alighanem a fiúk is tudták pontosan, hogy kikre várhat főszerep ezen az estén. Főszerep egy olyan mérkőzésen, amelyen nemcsak Lothar Matthäus szakmai karrierje forgott kockán, ettől sokkal többről volt szó: a magyar futball újabb mérföldkőhöz érkezett.