A védekezésre is figyelni kell

Sokáig afféle csodagyerekként néztünk rá. Amikor Nyilasi Tibor felfedezte, akkor szinte gyerekfejjel mutatkozott be a Ferencváros proficsapatában, hogy onnan meg se álljon Salzburgon át Stuttgartig. Szabics Imre még manapság is őrzi kisfiús mosolyát, ám a szemén és a tekintetén látszik, hogy évek óta a profivilágban él. Ott aztán nincs helye az érzelmeknek, ott minden szót, mondatot alaposan megrág a futballista, és a titkait megpróbálja megőrizni magának. A VfB csatára tegnap majdhogynem titokban nyilatkozott lapunknak. Az ebéd után Ganczer Gábor sajtófőnök "lopta őt el" egy röpke fél óra erejéig - kész szerencse, hogy Lothar Matthäus nem vette észre mindezt. A csatár mosolyogva ült le a válogatott keret szálláshelyén kialakított sajtószobában, megivott egy üveg kólát, majd interjút adott.
Visszafogottan, a szavakat alaposan megrágva.

- Cáfoljon meg, de nekem úgy tűnt az utóbbi időben, mintha kerülné a sajtót, a nyilvánosságot. Ritkán nyilatkozik, meglehetősen nehéz önt utolérni, pedig az emberek kíváncsiak rá, hogyan él Suttgartban.
- Nem hiszem, hogy eltűntem volna, de ha nem történik velem semmi különös, akkor miről beszéljek? - kérdezett vissza Szabics Imre.
- Például arról, hogy korábban volt-e bármiféle feszültség ön és Lothar Matthäus között.
- Ugyan már, miért lett volna! Igaz, kimaradtam többször is a válogatott keretből, de mindig a kapitány dolga eldönteni, kiket szerepeltet. Nekem játékosként ezt kötelességem tudomásul venni.
- Nagyon diplomatikusan fogalmaz.
- Ez az igazság. Az más kérdés, hogy bántott, amikor nem kaptam meghívót mondjuk, a walesiek elleni találkozó előtt, de ilyenkor úgy vagyok vele, csak a góljaimmal tudok válaszolni a mellőzésre.

A tízes skálán most hetest adna magának

- Hány gólt szerzett a tavasszal?
- Kettőt. Tudom, hogy nem sok, de legtöbbször csereként jutottam szóhoz. Persze ennek is megvan az oka. Az ősszel volt egy periódusom, amikor gyengébben ment a játék, akkor kimaradtam, és akik a helyemre kerültek, bizonyítottak. Nem csoda, hogy hátrébb kerültem a sorban.
- Ezért kívánkozik el Stuttgartból?
- Ez jó, ki találta ezt ki?! Én is hallottam arról, hogy szeretném otthagyni a VfB-t, de ez mese. Eszemben sincs elmenni Stuttgartból, szeretem a várost, jól érzem magam a csapatnál, és minden vágyam, hogy kitöltsem a szerződésemet, amely még másfél évig odaköt.

- Hogyan hat önre a mellőzés? Olyan futballista, aki ilyenkor magába fordul, méginkább rossz passzba kerül, elveszíti a maradék önbizalmát is, vagy olyan, akit doppingol, ha kimarad?
- Magam is végigjártam az ilyenkor szokásos állomásokat. Most már szerencsére felfelé ívelő szakaszban vagyok.



---- K ---- -