Dajka László csalódásai

Mindez természetesen ott motoszkál a december elsejével lemondó kapitány, Gellei Imre első asszisztensének a fejében is, és ahogy az ember hallgatja Dajka Lászlót, egyre csak az az érzése, hogy ő bizony nagyon csalódott.
Apropó, mi lett a Gellei Imre vezette stáb többi tagjával?
Nem kellett sokat kutakodni, hogy kiderüljön: mindenki vehette a kalapját, és követte a távozó kapitányt. Elekes József az NB II-es Soroksár szakvezetőjeként dolgozik tovább, ugyanott kapusedző Tamás Gyula. Magyar Zoltán menedzser hosszú évek óta az MLSZ alkalmazásában áll, és még nem dőlt el, milyen pozícióban dolgozik a jövőben, Dajka László pedig…
Nos, Dajka László, ahogy az imént már írtuk, csalódott, és nem maradt más választása, mint folytatni a munkát a másodosztályú BKV Előrénél. A Honvéd korábbi gólerős centere, aki játszott Spanyolországban a Las Palmas együttesében is, meglehetősen kritikus hangon nyilatkozott:
"Úgy tûnik, a Debrecenben eltöltött fél évem még mindig hatással van a pályafutásomra – mondta az edző. – Korábban dolgoztam a Lokinál, a nyolcadik helyen vettem át a csapatot, és fél év után ugyanilyen pozícióban adtam át, miután elköszöntek tőlem. Ma is állítom, másodosztályú csapatom volt akkor, ezt bizonyítja az is, hogy azóta gyakorlatilag teljesen kicserélődött a játékoskeret. Mindezt csak azért hoztam szóba, mert most is elfeledkeztek rólam. Két évet dolgoztam a válogatottnál, és úgy tûnik, bukott emberként kellett távoznom a nemzeti csapattól, pedig erre aligha szolgáltam rá a szövetségi kapitánnyal együtt. Ki merem jelenteni, Gellei Imre kitûnő pedagógus, rendkívül felkészült szakember, és nekem öröm volt vele dolgozni. Ô távozott, így nekem is kötelességem volt megtenni ezt, együtt jötttünk, együtt megyünk. Nem tagadom, eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg én következem a sorban. Normális futballkultúrájú országokban általában a pályaedző követi a szövetségi kapitányt, Magyarországon azonban mindez másként zajlik, aki csendben marad, azt észre sem veszik. Pedig… Talán ott lenne a helyem a jelöltek között, ám a közvélemény és főleg a médiumok egyszerûen átléptek rajtam, pedig minden kritériumnak megfelelek, a játékosmúltammal és a szakmai felkészültségemmel sem lehet gondja senkinek, edzőként is értem már el sikereket, igaz, a másodosztályban. Azonban várnom kell. Negyvennégy éves vagyok, még ráérek…”