Miriuta Vasile élete mérkőzésére készülhet

– Nagyon boldog vagyok, hogy ismét válogatott lehetek – jelentette ki a sokak által csak Laciként emlegetett irányító.
– Ennyivel azért nem ússza meg: noha Gellei Imre csak pénteken hirdette ki névsorát, ön bizonyára korábban értesült már a jó hírről.
– Mi tagadás, a kapitány négy nappal megelőzte önöket, hétfőn előbb felhívott, majd meghívott.
– Tegye a szívére a kezét: számított rá?
– Az őszinte válasz úgy szól, hogy igen. Tudni kell, amikor a nyáron hazatértem Németországból, beszéltem a szakvezetővel, aki elmondta, ha fizikailag utolérem magam, és ha jól futballozok, akkor megint kerettag lehetek. Úgy tűnik, most jött el az időm.
– Tehát rég volt ilyen jó erőben és formában?
– Szerintem az elmúlt három-négy meccsen már úgy teljesítettem, ahogy azt elvárják tőlem. A csapat hasznára voltam, ez a lényeg. Hozzáteszem, ez nem ment volna a társak nélkül.
– "A rutinja, a játéktudása és a hozzáállása miatt számítok rá.” Van sejtése arról, ki mondta ezt?
– Gellei Imrére tippelnék.
– Érdemes lenne egy lottószelvényt kitöltenie…
– Félre ne értsenek, nem hízelegni szeretnék, de a kapitányt nagyon tisztelem. Többek között azért, mert azon edzők közé tartozik, akik nem a kort nézik, hanem a produktumot. Meglehet, ha a kort nézné, hétfőn nem telefonált volna.
– A lettek ellen is a tűz közelében volt, hiszen vésztartalékként vette számításba Gellei Imre. Végül nem "égette meg” magát Rigában, amit, gyanítom, aligha bán utólag.
– Már hogyne bánnék, szívesen együtt lettem volna a többiekkel. Engem gyerekkoromban ugyanis arra tanítottak, a bajban is ki kell tartani a barátok mellett.
– Kár lenne szépíteni, baj volt Lettországban.
– Nekem mondja?! Tiszta ideg voltam a tévé előtt. Bár nem tisztem beleszólni, úgy vettem észre, az okozta a problémát, hogy a gárdát túlságosan is elkapta a fiatalos lendület. Csak mentek-mentek előre a srácok, és ezt okosan használta ki a rivális.
– Logikus: ezért kell ide egy rutinos játékos.
– Azért ennyire ne szaladjunk előre, még az sem biztos, hogy lehetőséget kapok. Azért elárulom, életem mérkőzésére készülök. Gondoljon csak bele, ha megverjük a lengyeleket, és a lettek nem nyernek Svédországban, akkor pótselejtezőt játszhatunk. Egyébként én biztos vagyok a skandinávok sikerében, tartom őket annyira korrektnek, hogy ne adják le a meccset. Már számolgatok: most járok nyolc válogatottságnál, ha isten is úgy akarja, november végéig eljutok tizenegyig.
– A végére marad a kellemetlen téma: amióta hazatért, nem egy stadionban "lerománozták” már. Az első ilyen alkalom után azt is kijelentette, abbahagyja a futballt.
– Dehogy hagyom! Annál sokkal fontosabb nekem ez a játék, mint hogy néhány ember butasága miatt befejezzem. Nem is érdekelnek ezek a bekiabálások. Nézze, én nyolc éve költöztem Magyarországra, a feleségem magyar, a fiam itt született, engem pedig már nem Vasilének, hanem Lacinak hívnak. Ja, és nem a román, hanem a magyar válogatott keret tagja vagyok.