Visszajátszás: Az ügy és az ügyecskék

Pedig ha külön-külön nézzük az említett ügyeket, valahol piti történet valamennyi. Mezey György nem kapott fegyelmit, az MLSZ elnökségének ülése után lapunkban elmondta, mire gondolt, amikor nyilatkozott, megmagyarázta a saját szavait, elnézést kért a megsértett játékvezetőtől, és ezzel véget is ért az egész. Ha az elnökség mégis fegyelmi útra tereli az ügyet, az a tárgyalással, a fellebbezéssel együtt akár az év végéig is elhúzódhatott volna, még akkor is rágódhatnánk rajta, ha már arra sem emlékeznénk, mit is mondott pontosan a szakember. A probléma kezelésére tehát mondhatjuk, hogy elegáns, egyetlen hibapont, hogy ezzel az elegancia követelménnyé nőtte ki magát, hiszen ha legközelebb egy másik edző legusztustalanozza a játékvezető működését, ő sem kaphat szigorúbb büntetést, mint a magyarázkodás a médiában.Varga Zoltán távozása sem hajmeresztő szenzáció. A vitathatatlanul különleges egyéniségű edző itthon sehol sem ért el nagy sikereket, ennyi elvesztett meccs után szinte kézenfekvő volt, hogy át kell adnia a helyét másnak, és ha az utód nyolchavonta nyer majd otthon meccset, egyet máris hoz az elődjén… Kisstílű Tököli Attila története is, amely ugyancsak nem szolgált különösebben meglepő fordulattal. Józan ember nemigen hihette, hogy százmillió forintot ő bárkinek megérhet, ennyi pénzért kiszámíthatóan nem talált magára vevőt, így a nagy dérrel-dúrral bejelentett, "itt aztán soha többet nem lépek pályára” jelszavú búcsú vége visszaoldalgás lett. Természetesen egy igen gyenge lábakon álló ideológiával magyarázva, ami ugyancsak nem meghökkentő, nálunk erős hagyomány hülyének nézni az embereket. Tököli Attila szempontjából annyi lett az ügy eredménye, hogy sikerült kipenderítenie magát a válogatott keretéből, és a jelek szerint neki, illetve a válogatottságot ugyancsak lemondó Szűcs Lajosnak csaknem csodára lenne szüksége, hogy újra meghívót kapjanak a legjobbak közé.Pedig látni kellene, hogy ezekben a napokban és hetekben a válogatott az egyetlen igazán fontos ügy a magyar futballban. Ha a lettek ellen sikerülne győzni, és kedvezően alakulna a lengyel–svéd meccs eredménye, már szerdán biztossá válhatna, hogy a csapat újra pótselejtezőt játszhat, amelyen kis szerencsével – itt most elsősorban a sorsolásra gondolok – esélye lehetne tizennyolc (!) szűk esztendő után ismét kijutni jelentős, az egész világ figyelmét lekötő tornára. Ettől egy csapásra nem lenne jobb a magyar futball, klubcsapataink nem örvendeztethetnének meg minket azonnal színvonalasabb bajnoksággal, labdarúgásunk összes betegsége megmaradna, de egy ekkora siker óriásit lendíthetne a sportág kátyúba ragadt szekerén, már csak azzal is, hogy nyilván valamelyest javulna a megítélése, és nem kényszerülne magyarázkodásra az, aki segíteni akar rajta. Ez a különbség az ügy és a mocsarat alkotó ügyecskék között.