A győzelem az egyetlen gyógyír

Talán még mosolyogtunk is szegény letteken, akiknek addig hírük-hamvuk sem volt, s azt gondoltuk, hogy majd egy ZIL-teherautóval érkeznek, partizándalokat énekelnek, a pályán pedig ütött-kopott szerelésben rohangásznak. Naiv gondolat volt. Az események egészen másként alakultak. A Petry – Lőrincz – Lipcsei, Kovács E. – Mracskó, Halmai, Sallói, Illés, Urbán – Csertői, Klausz összeállítású magyar válogatott 1995. március 8-án a Fáy utcai stadion 3000 nézője előtt 3–1-re nyert ugyan, de szó sem volt Lettország csapatának leigázásáról.Nyolc év, ennyi telt el azóta, és most remegve várjuk a szombat esti összecsapást, mert bizony egy fikarcnyival sem vagyunk esélyesebbek a letteknél. Azon persze el lehetne gondolkodni, hogy nálunk az eltelt nyolc esztendőben mi is történt futball címszó alatt (és ne csak a pályákra koncentráljunk…). Eközben a lettek szépen, komótosan fejlődnek. Néhány éve volt szerencsém személyesen is megtapasztalni mindezt, amikor is a Vasas UEFA-kupa-találkozón a Ventspils ellen lépett pályára, és szenvedett vereséget, majd valami csoda folytán hosszabbításban jutott tovább. Na most, Ventspilsben irigylésre méltó, csillogó-villogó, valóban európai sporttelepen játszottak az angyalföldiek. Szó sem volt itt valamilyen szétbombázott falusi pályáról. A szovjet birodalom szürke, kiábrándító évtizedeket hagyott hátra, ám a sport, a futball valamiért oázisnak számított a letteknél. S tessék, most úgy jönnek ide Budapestre futballozni, hogy nem kaptak ki sem a svédektől, sem a lengyelektől, és feltett szándékuk, hogy ellenünk is megőrizzék legújabbkori szokásukat. Nagy kérdés, hallottak-e valamit a mi zűrzavarunkról, rosszkedvünkről, futballellenes hangulatunkról, tudnak-e arról, hogy nálunk miről is szól napok óta a labdarúgás. Mert bizony tetszik, nem tetszik, a magyar fiúknak újra ki kell állniuk a közönség elé szombaton, sőt, ha a sors és a meccs alakulása úgy hozza, hazai gól után illik odatrappolniuk a tábor elé. Igen, a tábor elé, amelyben akár ott ülhetnek a múlt pénteki erős fiúk is. De hagyjuk a pénteket, nézzünk előre, a szombatra. Amikor is egy hírességet bizonyára láthatunk, hiszen a német Markus Merk dirigálja az összecsapást, akit legutóbb a Bajnokok Ligája fináléjában figyelhettünk munka közben. Arról is beszámoltunk már, hogy az MLSZ kezdeményezésére sok ismert ember megy ki a Puskás Ferenc-stadionba, hogy jelenlétével is demonstráljon a meggyötört labdarúgásunk mellett. A sok-sok fájdalmas pillanatra, rosszkedvre egyetlen gyógyír lehet: a győzelem. A játékosok persze tisztában vannak mindezzel, és megpróbálják túltenni magukat az elmúlt napok történésein. Dragóner Attila például szerda délelőtt már csak annyit mondott: "Beszéltem Balogh Jánossal, a debreceniek kapusával, és ő elismerte, nem én fenyegettem meg. Tisztáztunk mindent, számomra ez rendkívül fontos, hiszen olyasmiért kellett magyarázkodnom, amit nem követtem el. De most már nem érdekel semmi, csak a szombati meccs. Nyernünk kell, és én azt mondom, nyerünk is.”Dárdai Pál rendre visszafogottan nyilatkozik, s most is igyekszik reálisan nézni az esélyeinket. "Ne felejtse el senki, a letteknek tíz pontjuk van, és nem véletlenül szereztek már ennyit – mondta a Hertha játékosa. – Nekünk támadni kell, hiszen győzni akarunk, ugyanakkor nem szabad kinyílnunk hátul, mert ha gólt kapunk, az végzetes is lehet. A sors igazságos, és ha megdolgozunk a sikerért, miénk lesz a három pont. Mondom ezt annak ellenére, hogy látom, néhány csapattársam még mindig csak kóvályog a történtek miatt.”Történt, ami történt, a fiúk bizakodnak, ám az MLSZ vezetői óvatosak. Korábban szóba került, hogy nem kérnek rendőri biztosítást a szombati találkozóra, ezzel is megspórolva mintegy öt-hat millió forintot. Ám a fekete péntek után már fel sem merül ez a variáció, ott lesznek az egyenruhások, és vigyáznak a közönségre, vigyáznak a rendre. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, hogy nyugodtan jöhetnek a szurkolók, minél nagyobb számban biztatni a Gellei-csapatot, hiszen egy esetleges vereség talán az utolsó rúgása lenne az amúgy is döglött oroszlánként emlegetett magyar futballnak.A szerda különben viszonylag jó hangulatban telt, délelőtt nemcsak tréning volt, hanem fényképezés is. Az lenne az igazán szép, ha ez a bizonyos poszter úgy kerülne majd ki egy asztalosműhely vagy egy kocsma falára, hogy tessék, emberek, nézzék, ezek a fiúk jutottak el Portugáliáig. És nem turistaként…