Amint véget ért az impozáns, lehengerlő, sokak számára örökké emlékezetes ceremónia helyi idő szerint hajnali 1 órakor, a sok rendőr és rendező pazarul vezényelte a tömeget a kijáratok és a tömegközlekedési eszközök felé. Sehol sem alakult ki veszélyhelyzet, nem volt „tömegnyomor”, és mindenki szépen várt a sorára, senki sem volt ideges.
A hullámzó tömeget szakaszokban terelték, szükség esetén időben megállították, és ha kellett, a csoportok között üres tereket hagytak, senki sem tudta utolérni az előtte lévő áradatot.
A vonatok, buszok, metrók peronjaira mindig csak annyi embert engedtek be, amennyi még nem volt veszélyes. A mozgássérülteknek, a kerekes székkel érkezőknek sem volt semmi panaszuk. Az Olimpiai Stadion melletti állomáson például előre szóltak, hogy pontosan melyik ajtónál vannak kerekes székesek, és amikor beérkezett a vonat, már ott – a megadott helyen – várták őket a speciális segítők.