Tóth Balázs: Magasabb szinten védve érettebb kapus lettem

– Egyetlen gól: ennyi hiányzott ahhoz, hogy a Blackburn bejusson a Championship rájátszásába az utolsó, még továbbjutó hatodik helyet elcsípve…
– Igen, valóban nagyon közel voltunk hozzá – mondta lapunk érdeklődésére Tóth Balázs, aki a Fehérvár FC-től augusztusban szerződött Blackburnbe, vagyis az első idényét töltötte az angol klubnál. – Pedig mindenki elengedte már a klubnál ezt a történetet, ám egymás után nyertük a meccseket, és ha az utolsó fordulóban a Sheffield United ellen is győzünk, most a héten kezdődő rájátszásra készülnénk. Sajnos volt egy nyolcmeccses nyeretlenségi sorozatunk, két döntetlen mellett hatszor is kikaptunk, és ha csak egyszer sikerült volna győzni, még tartana nekünk az idény.

– Az idény utolsó bajnokiján mennyit érzékeltek abból, hogy a riválisok eredményeinek köszönhetően van esély odaérni a hatodik helyre?
– Megszereztük a vezetést a második félidőben, nagyjából tíz perccel később egyenlített a Sheffield, és mert a kispadunkról folyamatosan mutatták, gyorsítsam a játékot, tudtuk, számunkra kedvezően alakulnak az eredmények. A tartalék játékvezető kilenc perc hosszabbítást mutatott, de az edzőnk már a 92. percben előreküldött fejelni a szögletünknél: a beadás után talán két centiméterrel a fejem felett ment el a labda, és még utána is volt esélyünk gólt szerezni. Egyébként ha nyertünk volna, éppen a Sheffield United ellen játszunk a rájátszásban, úgy érzem, annak ellenére nem lettünk volna esélytelenek, hogy a bajnokságot harmadikként befejező rivális jelentős játékerőt képvisel.

– Messziről indultak, hiszen öt bajnokival a zárás előtt a 12. helyen álltak, kilenc ponttal lemaradva az akkor hatodik Coventrytől.
– Miután februárban Valérien Ismaël lett a vezetőedző, hét bajnokiból egyet sem sikerült megnyerni, az utolsó ötön viszont tizenhárom pontot szereztünk, ami jó visszajelzés számára. Ettől függetlenül csalódottak vagyunk, hiszen tényleg kevés hiányzott a rájátszáshoz.

– Ne hallgassuk el, az említett öt találkozón ön állt a kapuban, holott az előző 41 mérkőzésen csak egyszer kapott bizalmat a szakmai stábtól. Amikor a Luton elleni 1–0-s bajnokin másodszor védett a Championshipben, a találkozót követően megtudta, az utolsó négy meccsen is megkapja a lehetőséget. Akkor úgy fogalmazott, meg akarja mutatni, hogy jó kapus, vissza akarja szerezni az önbizalmát. Sikerült?
– Megmutattam, nehéz helyzetben is nyugodt, higgadt tudok maradni, fontos helyzetekben voltak nagy védéseim, visszajött az önbizalmam. Az öt mérkőzés elég volt, hogy visszanyerjem régi önmagamat, magasabb szinten védhettem, érettebb kapus lettem, dicsérték a lábbal való játékomat.

– A hosszú, kimerítő idény után már szabadságon van?
– A szombati meccs előtt babonából nem vettem jegyet a repülőre, másnap viszont Manchesterből nem jött haza gép, így Liverpoolból repültem haza. Az edzőnk mindent megköszönt, hosszú, fárasztó idény van mögöttünk, mindenki pihenje ki magát, június 23-án, vagyis hét hét múlva találkozunk az öltözőben.

– Gondolom, egyéni edzéstervvel érkezett haza.
– Téved. Itt bíznak a játékosokban, akik tisztában vannak vele, az első edzésen máris belecsapnak a lecsóba, vagyis jó állapotban kell visszatérniük – éppen ezért szinte valamennyien egyéni edzővel is dolgoznak. Az biztos, hogy az első hetet otthon, Zubogyon a családdal, a barátokkal töltöm, idővel szeretnék a barátnőmmel elmenni nyaralni, de addig sem akarok leállni, örülnék, ha úgy alakulna, hogy júniusban a válogatottnál számítanak rám. Profi módon akarok készülni, meglehet, valamelyik magyar klubnál edzéslehetőséget kérek.

– Ha össze kellene foglalni, milyen volt az első idény légiósként, mit mondana?
– Kérdőjelek voltak bennem, amikor kimentem, nem tudtam, megállom-e a helyemet a magyarnál erősebb bajnokságban. Mivel csak egy-egy találkozón kaptam lehetőséget, hiába voltak védéseim, bizonytalan voltam, megcsappant az önbizalmam. Az utolsó öt bajnoki szerencsére jól alakult, és bár nehéz idény van mögöttem, megérte szenvedni.

– Ismerjük egymást jó ideje, így tudom, sokkal többet szeretett volna védeni hat bajnokinál.
– Amikor Valérien Ismaël lett februárban a vezetőedző, csak azt látta, van egy kapus, aki addig 33 mérkőzésen védett, és egy, aki egyetlen bajnokin. Kellett egy sérülés is ahhoz, hogy a hajrában lehetőséget kapjak, úgy érzem, megháláltam a bizalmat. Az edzőnk az utolsó meccs után megveregette a vállamat, és elmondta: hálás az életnek, amiért lehetőséget adhatott, tudja, mit szeretne egy kapustól a pályán látni, és én az a kapus vagyok, aki azt képviseli. Nem vagyok boldog, többet akartam védeni, mindenesetre azon leszek, hogy megtartsam az edzőnk bizalmát. Bízom benne, az új idényben rendszeresen pályán lehetek majd a Blackburnben.

– Lát esélyt rá, hogy a mostaninál sikeresebb bajnoki éve legyen a csapatának?
– Nagyon nehéz ezt megmondani, két-három klubon kívül a többiek elsősorban a kiesést akarják elkerülni, és nagyjából hasonló játékerőt képviselnek. Ahogyan hallottam, a League One-ból felkerülő Birmingham kétszer-háromszor nagyobb költségvetéssel dolgozik nálunk, mi ilyen tekintetben a középmezőny aljához tartozunk, szóval nem egyszerű a helyzet. Sohasem tudni, milyen összhang lesz a játékosok és az edző között, egy sikeres vagy éppen sikertelen sorozat alapjaiban határozhatja meg az évet.