Kern Martin: A válogatottság és a BL-szereplés is álom

– A Puskás Akadémia június negyedikén jelentette be, hogy hét év után elhagyja a klubot, és a Sturm Graz játékosa lesz. Felelevenítené, mit érzett, amikor megérkezett Ausztriába?
– Június tizenhetedikén, az érettségi napján, a vizsgák után költöztem ki jókedvűen, hiszen egészen jól sikerült lezárnom a középiskolai tanulmányaimat – mondta a Nemzeti Sportnak Kern Martin, aki a nyáron lejáró szerződésű labdarúgóként kötött négyéves megállapodást az osztrák bajnok Sturm Grazcal, míg előtte a Puskás Akadémiában két mérkőzésen lépett pályára az NB I-ben, majd az ígéretes teljesítménye ellenére később csak az U19-es és az NB III-as együttesben kapott lehetőséget. – Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, hogy végre elkezdődhet a külföldi pályafutásom, és hogy ebben a klubban indulhat el a karrierem.

– Mindössze tizennyolc esztendős, a keret legfiatalabb tagjaként hogyan fogadták?
– Egy skót korosztályos és egy szlovén felnőttválogatott játékos között kaptam helyet az öltözőben, ahol az érkezésemkor már ki volt írva a szekrényemre a nevem és a mezszámom, felkészülten vártak. Az első perctől kezdve barátságos velem mindenki, a társak segítőkészek és kedvesek. Christian Ilzer vezetőedző napokkal a kiutazásom előtt felhívott, érdeklődött, hogy vagyok, váltottunk néhány szót – lehet, ez a normális, de Magyarországon ez nem volt jellemző. Teljesen más közegbe csöppentem, mint odahaza, sokkal profibb a hozzáállás minden téren. Örülök neki, hogy szintet léphettem, jót tesz nekem a környezetváltás, eddig minden tetszik. Graz nagyon fontos lépcsőfok, úgy érzem, rengeteget fejlődhetek itt.

– Három és fél hét után ennyire biztos abban, hogy jó helyre került?
– Igen, mivel megbizonyosodhattam arról, hogy a klubban kizárólag a munkában hisznek. Elképesztően kemény, intenzív edzéseken veszek részt minden egyes nap. Az első két hétben elfáradtam, máshogy reagált a testem egy-egy tréning után… Nagy hangsúlyt fordítok a megfelelő regenerációra, mert ha nem figyelnék az étkezésre, a folyadékbevitelre, az alvásra, lépni sem bírnék a gyakorlásokat követően. Jobb játékosokkal készülhetek, mint Magyarországon, de nem technikai tudásban, hanem az intenzitásban és a fizikai teljesítményben tapasztaltam nagy különbséget: itt mindenki sprintben közlekedik, legyen szó bármilyen feladatról.

– Készen áll arra, hogy ezen a szinten érvényesüljön?
– Technikailag és taktikailag szerintem nem lógok ki a sorból, ám fizikailag fejlődnöm kell, szükségem van némi izomra. Rengeteget futok, jól tűröm a stresszt, feltalálom magamat a szorult játékhelyzetekben, de tudom magamról, hogy meg kell erősödöm. Ezért dolgozom mindennap a szakmai stáb odafigyelése mellett. A konditermi edzések úgy vannak felépítve, hogy három és fél hét elteltével érzem magamon a fejlődés jeleit, és még messze a vége. A játékunk alapja a letámadás, végig nyomást akarunk helyezni az ellenfélre, és ha labdát veszítünk, egyből vissza kell támadnunk. Tetszik a minél gyorsabban kapura törő, szórakoztató stílusunk, aminek szeretnék megfelelni.

– Kétezerhuszonnyolc nyaráig írt alá: hogyan terveznek önnel a következő négy évre, illetve milyen célokat tűzött ki erre az időszakra?
– A sportigazgatóval és a vezetőedzővel abban maradtunk, lépésről lépésre kell haladnom, folyamatosan kell fejlődnöm. Látják bennem a lehetőséget, amit szeretnék kihozni magamból. Az első keret tagjaként az a célom, hogy olyan teljesítményt nyújtsak az edzéseken, hogy már az ősszel számításba vegyenek, ám benne van a pakliban, hogy eleinte a másod­osztályban szereplő tartalékok között kapok játékperceket – ez első lépésként hasznos lehet. Szeretnék mihamarabb bemutatkozni a Sturmban, az első fél évet, évet azonban arra szánom, hogy erőnlétileg elérjem azt a szintet, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy ebben a csapatban alapemberré váljak. Ha rendszeresen a kezdő tizenegyben kapnék helyet, lenne esélyem a válogatott közelébe kerülni.

– Mekkora a versenyhelyzet a posztján?
– Elég nagy. Rombusz középpályát alkalmaz a szakmai stáb, és a négy kiadó helyre válogatott labdarúgók pályáznak. Rám a bal oldalon számítanak az edzések és az edzőmeccsek alapján, ahol a kilencszeres osztrák válogatott Alexander Prass-szal, illetve egy feltörekvő, huszonegy éves dán játékossal kell megküzdenem. Remélem, jól jövök ki a konkurenciaharcból, és lesz lehetőségem bizonyítani. Huszonkilenc tagú a keret, már azért is óriási a küzdelem, kit neveznek a meccsekre.

– Három felkészülési találkozón bizonyíthatott: hogy ment a játék?
– Az első két meccsen a félidőben álltam be, az úgynevezett második sorban kaptam szerepet. Egyszerű játékot kértek tőlem, oda kellett figyelnem arra, hogy kiérjek a szélső védőre, labdavesztés után rögvest nyomást kellett helyeznem rá. Egész jól ment a játék, pozitív visszajelzéseket kaptam. A szakmai stábban látják, beleteszem a munkát az edzésekbe, a meccsekbe, az edzőim szerint ha mindennap ilyen keményen készülök, lesz eredménye. A harmadik tesztmérkőzésen már a kezdő tizenegyben kaptam helyet, a nekem jutó hetven percben szerintem helytálltam.

– Még a végén beverekszi magát a Bajnokok Ligája-keretbe!
– Húsz mezőnyjátékosnak jut hely, rettentő nehéz bekerülni. Minden futballistának az az álma, hogy a BL-ben játsszon, én sem vagyok kivétel. Bízom benne, hogy ez megadatik, de nem vagyok magammal szemben türelmetlen. Boldog vagyok, hogy végre csak a futballra kell koncentrálnom. Szeretnék minél többet fejlődni, hogy tevékeny részese legyek a klubsikereknek.