Légiósok: Célom, hogy teljes legyen a gyűjteményem – Lang

– Illik így elkeseríteni egy barátot?
– Illik – felelte nevetve az Omoniát erősítő Lang Ádám, akinek együttese az Anorthosziszban futballozó Novothny Soma csapatának kiejtésével jutott be a Ciprusi Kupa döntőjébe. – Somával nagyon jóban vagyunk, otthon, Veszprémben egy iskolába jártunk, egy klubban játszottunk, sőt miután annyira kitűnt a korosztályában, felhozták hozzánk, így csapattársak is voltunk. Ugyanakkor mind a ketten tudjuk, a pályán nincs barátság. A párharc keretében vívtunk egy-két csatát, de arra természetesen vigyáztunk, hogy ne okozzunk sérülést egymásnak. A visszavágó lefújását követően el volt kenődve, ám ő is elismerte, hogy a két meccs alapján megérdemelten jutottunk tovább.

– Ha jól sejtem, amennyire ő szomorú volt, ön annyira örült.
– Persze! Azok után, hogy a bajnokságban nem küzdhetünk érmes helyezésekért, a Ciprusi Kupa jelenti az utolsó esélyt arra, hogy kiharcoljuk a nemzetközi kupaszereplés jogát. Ezt szem előtt tartva mentünk neki az elődöntőnek, s boldog vagyok, hogy a célt elértük.

– Ehhez kellett egy gól a hatodik percben…
– Szépnek nem nevezném a gólomat, szerencsésnek annál inkább. Erre mondják, jókor voltam jó helyen. A javunkra megítélt szabadrúgást gyorsan elvégeztük, a szélsőnk hozta befelé a labdát, kicselezte ellenfelét, majd lőtt. A labda megpattant, elém került, nekem pedig nem volt nehéz dolgom, két-három méterről kellett a kapuba rúgnom. Tényleg szerencsés gól volt, mindamellett fontos is, mert az odáig rendben volt, hogy az első mérkőzésen kettő nullára nyertünk, a fociban a kétgólos előny veszélyes is tud lenni. Azzal, hogy mindjárt a visszavágó elején az Anorthoszisz kapujába találtuk, nagy lépést tettünk a továbbjutás felé. Jóllehet három perc múlva jött a hideg zuhany, kiállítás miatt emberhátrányba kerültünk. A piros lap felkavarta az állóvizet, a vendégek a félidő derekán egyenlítettek is, de a szünetig kihúztuk újabb kapott gól nélkül, a második félidőben pedig már kontrolláltuk a meccset.

LANG ÁDÁM GÓLJA

– A világhálón fellelhető összefoglaló parádés hangulatról árulkodott.
– Az is volt! Noha a drukkereinknek is csalódást okozott, hogy az alapszakaszt követően csak az alsóházban folytathattuk a bajnokságot, úgy voltak vele ők is, hogy a kupagyőzelemmel vigasztalódhatunk. A negyeddöntőben és az elődöntőben már azt az Omoniát látták, amely az előző idényben bajnok lett, ezt szenvedélyes szurkolással honorálták.

– Önnek is megfelelő kárpótlást jelentene, ha magasba emelhetné a kupát?
– Nyilván bánt, hogy nem a felsőházban küzdünk ezekben a hetekben, ráadásul elnézve a csapatok formáját, lenne is esélyünk a címvédésre. Az idény előtt az hajtott minket, hogy bajnokok legyünk, a kupát meg hódítsuk el. Ez nem is volt irreális elvárás az elmúlt egy-két évben mutatott teljesítményünk, illetve a keretünk erőssége alapján. Ma már tudjuk, az egyik nem valósulhat meg, de a másik még igen. Most azt mondom, ha a döntőben legyőzzük az Ethnikoszt, félig tele lenne a pohár.

– Máshonnan nézve teljesen tele lehet: az alapszakasz után Henning Berget váltó Neil Lennon bizalmát is élvezi.
– Való igaz, miután felépültem a bokasérülésemből, rögvest a kezdő tizenegyben kaptam helyet, és azóta folyamatosan végigjátszom a meccseket. A csaknem két hónapos kényszerszünet után az északír tréner megadta nekem a lehetőséget a bizonyításra, s úgy tűnik, éltem is vele.

– Május huszonötödike messze van még?
– Attól függ, honnan nézzük. Ha onnan, hogy addig még van három bajnokink, messze, de ha onnan, hogy már három hét sincs hátra a döntőig, akkor közel. A lényeg az, hogy mi ott leszünk!

– Ha megnyerik, a kollekciója teljes lesz.
– Úgy bizony! Bajnok és Szuperkupa-győztes többször voltam, de kupagyőztes még nem. Úgy vélem, nem rosszak a kilátásaink, már csak azért sem, mert a finálét a Nemzeti Stadionban rendezik, amely éppenséggel a mi otthonunk. Egy mérkőzésen persze bármi megtörténhet, meg is adjuk a kellő tiszteletet az Ethnikosznak, arra azonban nincs okunk, hogy tartsunk tőle. Az év meccsére készülünk, már nagyon várjuk! S igen, az a célom, hogy a gyűjteményem teljes legyen.