Útközben – Malonyai Péter jegyzete

Most hagyjuk, hogy Szoboszlai Dominik milyen remek futballista, mennyit tett hozzá, hogy Magyarországról újra sok szó essék az európai futballelitben – maradjunk a hétköznapoknál.Vegyük észre például, hogy amikor kérdezik, nem csupán beszél, mond is valamit. Például arról, mit élt át, amikor bizonytalan volt, hazajöhet-e az Izland elleni selejtezőre. Hogy nem bírt magával a nyugtalanságtól, az természetes, ám mai interjújában azt is elárulja, előbb arra gondolt, hogy egyszerűen hazaszökik, majd amikor felcsillant a remény, tízpercenként hívta azokat, akik az elsők között tudhatták meg a tesztek eredményét.Apróság, mégis sokkal-sokkal több, mint amennyit egy-egy panelnyilatkozatban olvasunk. Személyes dolgokról beszél, de visszafogottan, éppen annyit árul el, amennyi még a nyilvánosságra tartozik. És még arra is képes, hogy megvilágítsa, hogyan jutott el odáig, hogy bátran kockáztasson, mi kell ahhoz, hogy rá kelljen figyelni, hogy a mozdulatai emlékké nemesedjenek.Kétségtelen, most könnyű a helyzete, hiszen nem csupán Európa-bajnokságot érő gólt lőtt, hanem vezérré nőtte ki magát a válogatottban. Húszesztendősen, tizenkétszer felöltve a címeres mezt ott tart, hogy hiányzik, ha nem lehet ott a pályán. Ám ez sem véletlen. Csak mellékesen említi meg, de nálam kulcsmomentum, amivel megvilágítja, miért tud szűk tereken átlépve is felgyorsulni és a kapu felé tartani a labdával. Azt mondja (és ezt most idézem): „Hála istennek kiskoromban sokat gyakoroltuk apuval az ilyen helyzeteket.” És még hozzáteszi a kézenfekvő tényt: a labdával is könnyebb előrefelé futni, mint a védőknek hátrafelé.Gondolhatnánk, hogy sok, ami néhány esztendő alatt történt vele, ám ez is csalóka. Ami nekünk közeli, annak nála komoly, munkás múltja van. És nem csupán szakmailag. Megtestesíti a számomra ideális futballistát, akit nem csupán megtanítottak a játék elsajátítható elemeire, hanem – nevelték is. Nem mellékesen mértéktartással, megengedve, hogy az álmai messzire repítsék, ám vigyázva rá, hogy ne végigrohanja az utat, hanem bejárja. Vigyázva rá, hogy mindvégig futballista maradjon, azaz játsszon. Ne csupán szerződtessék, hanem ott legyen a csapatában, ha a pályára szólítják.Mert hiába nem divat manapság a különbségtétel, az ifjú klasszis környezetében tudják, más a karrier és más – a pályafutás.