Kevés magyar futballista növi ki magát kultuszfigurává, ha légiósnak áll – Kiprich József kétségkívül ilyen. „A tatabányai varázsló” (De tovenaar van Tatabánya) a Feyenoord szurkolóinak körülrajongott kedvence mind a mai napig, népszerűségét jól illusztrálja, hogy a rotterdamiak (és Hollandia) legnagyobb szurkolói egyesülete idén 40 oldalas különszámmal emlékezett meg pályafutásáról.
Amikor Kiprich pályafutása végén a Tatabányával visszajutott a magyar élvonalba, a Csepelen rekkenő hőségben megrendezett Lombard FC Tatabánya–Vác (1–0) mérkőzésen ott volt két Feyenoord-drukker is – Hollandiából Budapestre utaztak, hogy lássák kedvencüket, aki már játékos-edzőként ült a kispadon.
Kiprich 1989 és 1995 között viselte a Feyenoord mezét, bajnok és négyszeres kupagyőztes lett a rotterdamiakkal. Legjobb idényében (1992–1993) 25 mérkőzésen 18-szor talált be, az ötödik helyen végzett a góllövőlistán – az első Dennis Bergkamp (Ajax), a második Romario (PSV) volt… A Feyenoord két pont előnnyel nyerte meg a bajnokságot a PSV előtt.
Mai gólunk is az 1992–1993-as idényhez kötődik: 1993. április 12-én Kiprich főszerepet vállalt a Cambuur Leeuwarden 3–1-es legyőzésében. A Cambuur Jack de Gier góljával a 10. percben vezetést szerzett és őrizte is az előnyt az 57. percig. Ekkor „Kipu” egyenlített, négy perccel később Ruud Heus már a Feyenoordnak szerzett vezetést, majd jött a 70. percben ismét a Kiprich-mágia – a végtelenül laza sarkalásra a kommentátor is csak hitetlenkedő nevetéssel tudott reagálni. Egészen remek helyzetfelismerés – és Kiprich József egyik legszebb gólja hollandiai éveiből.
„Húsz perccel a lefújás előtt Kiprich ugyanis olyat tett, amilyent széles publikum utoljára az algériai Rábák Madjertől, az 1987-es FC Porto–Bayern München (2–1) BEK-döntőben láthatott, öt méterről hanyag eleganciával sarkalta a Cambuur kapujába a labdát” – írta lapunk másnap a valóban nem mindennapi találatról.
Hogy melyik volt a szebb? Azt döntsék el önök! Mindenesetre azt leszögezhetjük: Kiprichnek a kapust is át kellett vernie a sarkalással, míg Madzsernek az üres kapuba kellett „csak” továbbítania. Így vagy úgy – mindkét gól remekbe szabott volt!