Légiósok: Úgy érzem, megbecsülnek a klubomnál – Guzmics Richárd

– Jogos volt a piros lap?
– Elfogadtam a játékvezető döntését – felelte a Nemzeti Sportnak Guzmics Richárd, a kínai másodosztályban szereplő Jenpien Funde hátvédje, akit áprilisban, a Csöcsiang Jitang elleni meccsen kiállítottak, majd tíz mérkőzésre eltiltottak, mert megtaposta földön fekvő ellenfelét. – Nem tiltakoztam, de nem szándékosan léptem rá az ellenfelemre. Ezt nehéz bizonyítani, az emberek vagy elhiszik nekem, vagy nem, de sosem számítottam durva labdarúgónak. Lengyelországban megtanultam keményen játszani, ám sohasem léptem át a határt. Szerencsére az ellenfelemnek semmi baja sem lett, és végigjátszotta a mérkőzést.

– Nem látta, hogy a lábánál fekszik a játékos?
– Sok kameraállásból valóban durvának és szándékosnak tűnik a taposás, ugyanakkor az egyik felvételen látszik, hogy amikor át akarom ugrani az ellenfelem, a hátul lévő lábam elakad az övében. Ezután reflexből próbáltam minél előbb talajt fogni, sajnos éppen a másik játékosra léptem rá.

– Mi volt az első reakciója, amikor értesült az eltiltásról?
– A csapatmenedzser hívott, azzal kezdte, hogy ne legyek ideges. Ezután közölte, hogy tíz bajnokiról eltiltottak. Próbált nyugtatni, de gyakorlatilag sokkot kaptam. Ráadásul tudtam, hogy a válogatottól is távolabb kerültem.

– Nem akartak fellebbezni?
– A klub megpróbálta, de azonnal elutasították. Kínában gyakoriak a súlyos büntetések, nem én vagyok az első légiós, akit hat, nyolc vagy tíz bajnokiról tiltottak el. A Chelsea korábbi játékosa, Oscar dos Santos nyolc meccset kapott az előző idényben. Ezek után Hulk a gólöröménél kiállt a brazil játékos mellett, amiért őt is azonnal eltiltották.

– Kapott pénzbüntetést?
– A szövetségtől igen, egy nagyobb összeget kellett befizetnem a számlájára, de a klubom átvállalta a költségeket. A Jenpien házon belül nem büntetett meg.

– Nem tartott attól, hogy a döntés után szerződést bontanak önnel?
– Az ítélet után számoltam ezzel a lehetőséggel. Szerencsére éppen az ellenkezője történt, a vezetőség végig mellettem állt, támogatott, és éreztette, hogy szüksége van rám.

– Mivel teltek a napjai az eltiltás alatt?
– Továbbra is a társakkal edzettem, és hétről hétre pályára léptem a második csapatban. Ezzel együtt nagyon nehéz időszakot hagytam magam mögött. Hiányoztak a tétmeccsek, a szurkolók és az adrenalin is. Ugyanakkor a családtagjaim és a barátaim átsegítettek a kritikus pillanatokon, de azoknak is hálás vagyok, akik ismeretlenül írtak, és kiálltak mellettem.

– Mióta visszatért a pályára, ismét stabil kezdőnek számít. Milyen formában érzi magát?
– Egyre inkább utolérem magam. Ha csak a statisztikákat nézzük, amikor rendszeresen pályára léptem, tizenkét meccsen nyolc gólt kapott a Jenpien, az eltiltásom alatti tíz találkozón pedig tizenhatot. Ezért is sajnálom, hogy azon az átkozott meccsen nehéz helyzetbe hoztam az együttesemet. Nincs más hátra, igyekszem mindent megtenni, hogy jó játékkal háláljam meg a bizalmat és a támogatást.

– Decemberben lejár a szerződése. A következő idényt is a Jenpien Fundéban képzeli el?
– Úgy érzem, megbecsülnek a klubnál, de tény, ha nem hosszabbítunk, januárban szabadon igazolható játékos leszek. Ugyanakkor még nem szeretnék a váltáson vagy a maradáson gondolkozni, csak arra figyelek, hogy minél jobban teljesítsek.

– Nem tart attól, hogy a kínai másodosztályból nehéz lesz bekerülni Marco Rossi válogatott keretébe?
– Amikor a maradás mellett döntöttem, tudtam, hogy a válogatottság szempontjából nehéz helyzetbe kerülök, de úgy készülök, hogy a formámra és az erőnlétemre se lehessen panasz. A két évvel ezelőtti Európa-bajnokság csodálatos volt, remélem, hogy a magyar válogatott a következő Eb-n is átél majd hasonló pillanatokat – velem a csapatban.

– A korábbi kapitány, Georges Leekens a tavasszal meghívta a válogatottba, ám nem küldte pályára. Többek között lapunk is kritizálta a belga szakembert, amiért a Kínából, illetve az Egyesült Államokból hazahívott játékosokat nem játszatta. Hogy élte meg, hogy a fárasztó utazás után nem kapott lehetőséget?
– Természetesen csalódott voltam, hogy huszonkilenc órányi utazás után nem jutottam szóhoz, ugyanakkor a válogatott meghívó továbbra is megtiszteltetés. Ha a szövetségi kapitány számít rám, azonnal indulok.