Miért nem volt jelentéktelen Nagy Ádám gólja 7–0-nál?

A visszagurított labdát Nagy Ádám 22 méterről, nagy erővel, látványosan lőtte a jobb felső sarokba. A gól nem osztott, nem szorzott, a Bologna 17–0-ra legyőzte edzőmérkőzésen a San Marinó-i bajnokságban szereplő SS Virtus Acquaviva csapatát. A magyar középpályás lövésével módosult 7–0-ról 8–0-ra az állás. Jegyeztek már fontosabb gólt a sportág története során, bármily szépen szállt is a labda, aligha kétséges, nem erről a mozzanatról marad emlékezetes az idei nyár.

Mégis érdemes némi figyelmet szentelni az epizódnak.

Nagy Ádám ugyanis nem szokott gólt rúgni. Tizennyolc mérkőzést játszott a magyar válogatottban, 26 NB I-es meccsen szerepelt a Ferencvárosban és szintén 26 bajnokin a Bolognában, az említett hetven mérkőzésen azonban egyetlen gólt sem szerzett.

Nem kell ezt hibaként felróni, a „hiányossággal” világhíres középpályások is futottak be fényesebbnél fényesebb pályafutást, hogy mást ne említsünk, a világbajnok Gennaro Gattuso 73 olasz válogatott mérkőzésen egyetlen gólt szerzett, 431 bajnoki fellépésén mindössze 13 gólig jutott. Habár nem lehet Nagy Ádámot a Milan népszerű futballistájával egy lapon említeni, főként nem egy csip-csup barátságos meccs sokadik gólja kapcsán, a párhuzam abból a szempontból megállja a helyét, hogy a maguk szintjén egyikük sem a gólszerzés területén csillogtatta vagy csillogtatja erényeit. A magyar középpályásra gondolva ugyanakkor feltehetjük a kérdést: akkor miben?

Noha néhány napja lapunkban már utaltunk rá, e helyütt részletesebben is idézzük a Bologna csapatának életét szinte percről percre követő 1000cuorirossoblu.it oldalon megjelent elemzést, amely éppen a 22 éves fiatalember taktikai, technikai, mentális profilját rajzolja meg.

„A középpálya stabil pontja” című írás így kezdődik: „A futballban két tényező meghatározó, az idő és a tér. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a csapatunkat erősíti valaki, aki mindkettőt kiemelkedően kezeli. Nagy csodálatosan olvassa a játék ritmusát és lüktetését, pontosan érzékeli a teret.”

Az írás a magyar légiós erényeit ecsetelve kiemeli, nagyszerűen nyitja meg a passzsávokat. Gyakran csak azzal, hogy elvonja a társra nyomást gyakorló ellenfelet az akció közeléből. Bár különlegesen gyors gondolkodású, üde és váratlan ötletekkel képes a támadás útját megváltoztatni, bizonyos szempontból rendezett a játéka. Érződik a mozdulatain és az elképzelésein, hogy pontosan tisztában van azzal, mi történik a háta mögött. Ami a védekezést illeti, a cikk szerzője – jogosan – hívja fel arra a figyelmet, hogy a statisztikák túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek a megnyert ütközésekre, elfeledkezve a helyezkedés jelentőségéről. Nagy Ádám példája bizonyítja, hogy időnként elegendő a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen tartózkodni az ellenfél támadásának megakasztásához.

A kérdés már csak azért sem mellékes, mert bolognai előrejelzések szerint Roberto Donadoni vezetőedző a 2017–2018-as idényben az eddig megszokott 4–3–3-as hadrenddel szakítva 4–2–3–1-es felállásban játszatja a csapatát, és a Virtus Acquaviva elleni mérkőzés tapasztalata alapján nem zárható ki, hogy magyar játékosát a négyes védősor előtt vetné be. Kritikusok időnként emlegetik, Nagy Ádám könnyű testalkata nem ideális a párharcokhoz, a hatékonyság ugyanakkor – mint a hivatkozott oldal is aláhúzta – nem csupán ettől függ.

Oda kell figyelni arra is, amit az idézett cikk a volt ferencvárosi futballista gyengéjeként említ. Egyrészt szóvá teszi, hogy sokszor választ túlságosan egyszerű megoldást. Másrészt arra biztatja, hogy az oldalpasszok helyett bátran vállalkozzon mélységi átadásokra, sőt kapura lövésekre is.

A Virtus elleni nyolcadik gól talán már az új idők előszele.

NAGY ÁDÁM GÓLJA