Kedves Niko! – Sinkovics Gábor jegyzete

Ha most a hetvenes években írnék neked levelet, Niko, óvatos lennék, tudván, hogy a biztonság kedvéért más is elolvassa.

Az azért mindenképpen benne lenne, hogy küldj nekem igazi Levi's farmert, lehetőleg piros címkéset, mert az Ecserin borzasztóan drága. S arra is megkérnélek, hogy a csomagban legyen bent a Supertramp „Breakfast in America" című lemeze, mint ahogyan az is benne lenne a levélben, hogy irigyellek, Niko, amiért ott élsz Chicagóban, megannyi felhőkarcoló között, a nagy szabadság közepette, s eredetiben olvashatod Charles Bukowski, Bernard Malamud, John Updike és Philip Roth műveit.

S közben arra gondolnék, itthon is futballozhatnál, de nem lenne könnyű dolgod, mert a Dózsában ott van Törőcsik András, a Fradiban Nyilasi Tibor, a Vasasban Izsó Ignác, de most más, egészen más a világ körülöttünk Niko. Csak egyvalami nem változott, a te irigylésre méltó helyzeted. Amikor Amerikába szerződtél, azt gondoltam, te is mész a „süllyesztőbe", mész a lóvé után – és mész ki a köztudatból. Mert a magyar futballisták ma már a Lakatlan-szigetekre is elszerződnek a sok pénz reményében. De te, úgy gondolom, jól választottál, amikor a lengyel bajnokságban olyan hatékony voltál a kapu előtt, mint annak idején Wlodzimierz Lubanski, Zbigniew Boniek vagy Grzegorz Lato, itthon sokan várták, remélték, hogy európai nagy csapatban folytathatod pályafutásodat.

Aztán Chicagóban kötöttél ki.

Tudjuk, hogy lélegzetelállítóan szép panorámájú lakásban élsz, s napbarnítottan a strandon szelfiezel a csapattársaiddal, sztárként kezelnek – hogy már meg is szerezted az első gólodat az MLS-ben.

De nem csak ezért tartalak sokra, Niko.

Nem csupán a zöld gyepen nyújtott folyamatosan kimagasló teljesítményed okán. Amikor Bernd Storck kihirdette a portugálok elleni válogatott keretet, a te neved nem szerepelt a névsorban. Sértődés, indulatos megejtések, sztárallűrök helyett elfogadtad a kapitány döntését, és sok sikert kívántál neki, a fiúknak, az országnak.

Ha most a hetvenes években lennék, azt írnám neked, Niko, van itthon bőven remek csatár nélküled is. De most 2017-ben megkockáztatom, neked bármilyen körülmények között ott lenne a helyed a válogatott keretben.

Nekünk már nem Al Capone jelenti Chicagót, hanem Nikolics Nemanja.